Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-07-30 / 31. szám

1911 julius 30. V PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. II. 100 méter síkfutás. 1. Csizmadia Aladár (12 mp.) 2. Stöger Pál. III. Gerelyvetés. 1. Sárecz Jenő 4115 m. 2. Szijj Béla 39'63 » IV. Súlydobás. 1. Bartalos Jenő 10.90 2. Szijj Béla 10.65 V. Staféta-futás. Lázár Imre, Csizmadia Aladár, Stö- ger Pál, Oesterreicher Viktor. Ezután fokozódó érdeklődés mellett folyt le a »Celldömölki Atlétikai-Club« és a »Pápai Ifjúsági Atletikai-Club« közötti labdarugó verseny, mely a pápai csapat győzelmével végződött. A győztes csapat összeállítása a következő volt: Kapus: Saáry. Hátvédek: Szatlmayer I. Balázs. Elővédek: Grezló I., Szatlmayer II., Szabó. Csatárok: Stöger, Bruder, Grézló II., Mesterházy. 'Az első félidőben egy goolt adott Fodor László, a második félidőben Stöger Béla. Végső eredmény 2 gool a pápai csapat javára. Tavaszverőfényben . Tavaszverőfényben a dombos erdő . . Fák lombsátrában itt bent pihenek. — Alattam vadvirágos rét pompája S az erdő alján kis patak cseveg. Fönn a falombok résein keresztül Rám kéklik a magas mennybcltozat . . Titkon megejtő csend borúi szivemre, Mintha csak álmodoznám ez alatt. S egyszerre csak — eszembe jutsz, <5 drága! — És nem tudom: mi lett, mi lett velem ? — Az erdei fák csendes suttogása Zenébe olvad s dal kél körülem. Lágyan zenél a patak csobogása, Dal ütemén úgy lejt a habra hab; A bokrok, fák sejtelmes dalt susognak S szivem önkéntelen nótába kap. A rét virági édes szellő szárnyán Bájos karénekük' zengik felém; S a mint a bárányfelhők szálldogálnak, — Zengőn eveznek az ég tengerén. Varázslat ejt meg . . . eszembe jutottál! — . . . Mintha egy nagy lant volna a világ; — Megzendült ezer bűvös hangú húrja S mind csak téged dicsőit, téged áld. Szelényi József. HÍREK. — Személyi hír. Hollósi Rupert celldömölki bencés apát f. hó 28-án városunkban időzött, mint rendtársainak szívesen látott vendége. Gyurátz Ferenc kitüntetése. Érdemekben gazdag, áldásos munkálkodásban eltöltött életet sugározott be fénnyel a hét folyamán a királyi kegy. Gvurátz Ferencnek, a dunántuli ev. egyházkerület püspökének és a főrendiház tagjának, az egyház és a közélet terén szerzett kiváló érdemei elismeréseül a II. osztályú vaskorona-rendet adományozta a király. Ez a kitüntetés országszerte élénk visszhangot kelt. Első sorban városunkban. Hiszen Gyurátz Ferenc itt töltötte szép, harmonikus életének java részét. Gazdag tudásának, mély bölcsességének, nemes szivének pazar kincseit hívei után városunk érdekében kamatoztatta legáldásosabban. Evangélikus testvéreink i örömében igaz szívvel osztozunk mi, katholikusok is. És lelkünk mélyéből kívánjuk, hogy nagylelkű ősz főpásztorukat a jóságos Isten áldja, óvja és éltesse igen-igen sokáig! — Eljegyzés. Cséhfalvay Géza, a helybeli honvédhuszár-ezred kiválóan képzett, nagy népszerűségnek örvendő, rokonszenves főhadnagya tegnap váltott jegyet Balatonalmádiban Ballagi Ilonkával, egy előkelő fővárosi család bájos és művelt leányával. Gratulálunk! Szabadság-on. Káuzli Gyula káplán, lapunk munkatársa, kedden kezdte meg négy hétre terjedő szabadságát, amelybői legtöbbet Zala megyében lakó szüleinél fog tölteni. — Iskolaszéki gyűlés. A helybeli róm. kath. iskolaszék ma délután 4 órakor ülést tart, melynek legfontosabb tárgya a mult évi számadás megvizsgálása és a jelen évi költségelőirányzat megállapítása. Tekintve - a gyűlés tárgyának fontosságát, kívánatos, hogy a tagok mennél nagyobb számban jelenjenek meg. Gyakoribb öntözést kérünk! Nincs szándékunkban a városra újabb és újabb kiadásokat róni, tekintve a város szűkös anyagi helyzetét, de legalább ezekben a fullasztó melegekben gyakrabban öntözhetné az utcákat különösen vasárnap és ünnepnapokon, amikor a szegény munkásnépnek is egy kis szabad ideje van a sétára. Igy azonban a tikkasztó hőség miatt a szobában kénytelen tölteni az időt, hacsak nem akarja, hogy az utcán a forróságtól egész héten át agyon gyötörve — összeessék. Ajánljuk a városi tanács figyelmébe. — Majd fölkel, ha én bemegyek — nevetett rekedten a másik. — De bizony nem kel föl — helyezkedett védelmi állásba az inas — ha az urnák valami dolga van vele, jöjjön tisztességes időben. — Kénytelenségből jövök ilyen korán. A vonatom már félóra múlva indul. — Megy talán még más vonat is szemtelenkedett az inas. — Elhallgass fráter! — ordított a fiúra a furcsa látogató -— én akkor jövök, mikor nekem tetszik. Böcsületbeli adósságot hajtok be a gazdádon. Eredj be s keltsd föl. Mondd meg neki, küldje ki a kétszáz koronámat s akkor az ördög vigyen benneteket. — Elviheti ám magát, de nem minket — ugrott neki a támadónak mint a mérges pulyka-kakas Pali. S mikor az ismét el akarta rántani az inast az ajtó mellől, ez sem volt röst, fölkapta a két cipőt s úgy vágta velük fejbe a lumpot, hogy a kalapja lefordult a lépcsőn. Kopp . . . kopp . . . kopp . . . hangzott mind távolabb. Az idegen a kalap után vetette magát .hangos káromkodások kíséretében. — Megállj! — ordított utána az inas — Hahó Bernáth Muki uram! csak vissza! Nékünk még kis számolni valónk volna egymással. Hol az én száz pengőm ? — Hajtsd be a gazdádon, te gazember! — vicsorította vissza a másik s eltűnt a kapu bejárata alatt. Palinak kedve lett volna utána futni. Csak akkor ismerte meg, mikor a kalap a cipők nyomában legurult a fejéről. Valamikor nála szolgált Pesten s a lump fráterja, mikor a hitelezői elől elszökött, az ő bérét is vitte magával. Három esztendő óta nem tudott találkozni vele. S lám a furcsa véletlen, hogy összehozta őket. Csak legalább jobban elagyabugyálta volna! Bizonyosan rászolgált volna a játékos atyamester. És most világosság támadt Pali agyában mindjárt. Az ő ura tehát játszott. Játszott és vesztett . . . Az a kutya ferbli! egészen nekibogarasodik újabb időben. Nem csoda azután, ha legázolja némelyik ember jókedvét. Mert ha teszem ő, már mint Pali el találja veszíteni minden pénzét egy éjszaka, pedig ugyan nincs sok belőle, no hát akkor ő vele tetszenék szóba állani! A gazdája egyik cipőt rúgta csak a sarokba, ő képes volna egész suszterboltot kirúgni az dühében utcára. Kosbor Bandi pedig nemcsak minden pénzét elvesztette, hanem amennyire annak az istenverte fráternek a szájából kivette, még hegyibe valami kétszáz koronát . . . Köszönöm szépen. S hogy szorítja mindjárt! A reggel még alig dörzsölte ki az éjszakát a szeméből, máris itt kotorász. Jó végrehajtó lett volna belőle. No, hanem szép fizetséget kapott az egyszer. Pali egészen belekönnyebbült a dologba. Tetszett neki mindenképen, ahogyan azt az országos szélhámost kifizette. Most azután mégis benyitott gazdája szobájába. Ideje volt már. Különben előbb meg talál ébredni, fölkel s a fülénél fogva tanítja meg inasát mindennapi kötelességének teljesítésére. Csöndesen húzta be maga után az ajtót. Lábujjhegyen lépegetett odabenn is. A figyelem azonban nagyon fölösleges volt. Kosbor Bandi nyitott szemmel meredt az inasra. — Nincsen semmi baj ? — szólalt meg kedvetlenül nyomban utána. — Nincsen hála Isten — felelt az