Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-07-16 / 29. szám

PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 junius 18. nak a hitnek felköltésében, hogy az 50000 koronát jelent, legalább is illuzórius. Mert a községi törvény világosan elrendeli, hogy a képviselőtestület költségvetését évről-évre állapítja meg, az egy és más tárgyban hozott határozat tehát a jövő évek képviselőtestületeinek, amelyek tagjaikban, személyükben is többször változni fognak, nem adhatja érvényesen utasításúl, hogy ekkor és ekkor ilyen vagy olyan kiadási tételt állítsanak be kölségvetésükbe; ez valóságos alkotmányjogi sérelem, meghiúsítása a budget-jog teljességének és korlátlanságának és ellenkezik mindenféle írott és meg nem írott jogszabállyal, de mint föntebb megjegyeztük, magával a községekről szóló 1886. évi XXII. t.-c. 125. §-ával is. Nem kevésbbé gyenge a jóváhagyott határozat ama része is, amely az évi 3000 koronás részletekben kilátásba helyezett 60.000 korona állami hozzájárulás fele részét is mint új színházépítési tőkét jelöli meg; e hozzájárulás ugyanis tudomásunk szerint azon célból kéretett és adatott meg, hogy a jelenlegi színház abból kibővíttessék és a szükséghez képest kijavíttassák; mindenesetre kérdéses tehát, hogy új színház céljaira való fordítása megegyezik-e a törvényhozás, illetve a tételt beállított szakminisztérium intenciójával. Korábbi fellebezésünkben is kifejtettük, hogy feltétlenül jogosnak tartunk minden olyan törekvést, amely templomépítés céljára a Város egyetemének hozzájárulását kívánja, készséggel támogatnánk minden olyan indítványt, amely a ref. egyháznak templomépítésre jelentékeny adományt kér, de nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy egy meglevő kultur-intézmény ok és szükség nélkül, sőt a jog ellenére elpusztíttassák, — és terekben úgyis oly szegény városunk, — még szegényebb legyen. Nem járulhatunk hozzá különösen akkor, amikor véleményünk szerint a város legelőkelőbb helyén levő mostani templom házvétel és részleges lebontás által az utcaszinre kihozható, olyanná építhető át, hogy nemcsak az illető egyháznak, hanem a Városnak is diszére szolgálna. Mély tisztelettel esedezünk a Nagyméltóságú magyar királyi Belügyminiszter Úrnál, méltóztassék a felhozott jogi és törvényes semmiségi okok alapján a sérelmes törvényhatósági határozatot megsemmisíteni. Pápán, 1911. julius 8. Mély tisztelettel: (Aláírások.) Nagy gyásza van a magyarországi j cisztercita-rendnek. Vezére, lelke, Vajda Ödön zirci apát folyó hó 9-én, este 8 órakor visszaadta tiszta, ideálisan nemes lelkét Teremtőjének. Szakadatlan munkásságban eltöltött érdemes életének rövidre fogott rajzát dr. Békefi Rémig egyetemi tanár tartalmas cikke nyomán (B. H. 162. sz.) ismertetjük meg olvasóinkkal. Vajda Ödön a zirci apáti székbe nagy érdemek birtokában jutott. Az egyszerű iparos szülök gyermeke a vallásos érzést és a kötelességtudást a gondos családi körből, a hazafias érzületet meg, mint Kaposvár szülötte, a színmagyar Somogy vármegyéből hozta magával a ciszterci-rendbe. Ezek az erények itt otthonra találtak, a fiatal Vajdában megerősödtek, s egy értékes életnek szolgáltak nemes keretül. Vajda működése már székesfehérvári tanár korában megragadja a figyelmet. Itt alakul ki a fiatal Vajda hivatott egyénisége olyan tanárrá, aki katonás természeténél fogva szigorú rendtartó ember, átitatva az ifjúság szeretetével, odaadó tevékenységgel és a magyar fajhoz való hűségével. Az élő tanítványok még most is szinte legendákat beszélnek Vajdáról, a történelemtanárról és az osztályfőnökről. Megérte életében azt a nagy örömet, hogy tanítványai közül sokakat látott előkelő méltóságban, többeket miniszteri székben s egyet, Wekerle Sándor dr.-t két izben miniszterelnökül, az országkormányzat élén. 1868-ban a hatalmas előszállási uradalom jószágkormányzója lett. Itt is fáradhatatlan, pontos és kötelességtudó ember. Idejét szinte szakadatlan munkában tölti; a gazdaság belső fejlesztése végett egész egyéniségét érvényesíti, hogy előteremtse rendje élethivatásának föltételeit. Supka Jeromos apát halála után (1891) az apátválasztásra egybegyűlt rendtagok 1891. április 2-án Vajda Ödönt ültették a zirci apáti székbe. Első célja az volt, hogy a rendet anyagilag minél jobban megszilárdítsa, mert csak így remélte a szellemi és erkölcsi feladatok eszközeinek előteremtését. Uj anyagi források nyitásával számos templomot és iskolát épít. A bajai főgimnáziumot átalakítja; az egri főgimnáziumot s részben a konveti épületet háromszázhetvenezer korona költséggel újjáTÁRCfi. Az új mama. — Irta: Törökné Kovács Hermin. — — Dódi! Ijedezve, félénken remegett végig a vékonyka gyermekhang az esthomályba boruló szobán. — Dódi, hallod? — Hallom. — Én félek. Te nem ? — Hát mitől félnék ? — Sötét van ; — meg aztán fázom is. Csakugyan, régen kialudt a kályha legutolsó izzóan vörös parazsa is és a künn száguldozó fagyos szél keményen ostromolta az ablaktáblákat. — Dundi! — Mit akarsz ? Az utcán most gyújtották fel a gázt. Az ablak előtt álló lámpa éles, a szélein szétmosódó fényt vet a szobába. Valaki megmozdult ott és egy vékony, kicsi, fekete árny suhant át az erős fénysávon. — Alszol? — Nem. — Te, én már két nap óta nem tudok igazán aludni. Valami nagy, erős remegés kűzködött a fiu hangjában. Odaült a sápadt, kisirt szemű kis szőke leány mellé és szomorú öregességgel beszélt: — Nem tudok aludni, mert borzasztó, ami itt történt. A mama . . . Tudod-e mi az, ha valaki meghal? Ugye hiába akarnád most látni? Ugy-e nem csókolhatod meg ? Miért ? Mert letették a földbe és mert meghalt. Én tudom, mert hallottam az iskolában, hogy por lesz az emberből, ha egyszer a földbe kerül. A mamából is. — Por? — Az hát. Azért nem csókolhatod meg többet. A papa pedig majd elveszi feleségül a Margit nénit. És az lesz az új mama. Krisztina néni mondta. — Hallottad? — Persze. Azt hitték, hogy nem figyelek oda. Bódis nénivel beszélte meg az ebédlőben. És nagyon haragudott. Szidta Margit nénit és azt mondta, hogy ő az oka mindennek. Ő tette a mamát sírba. Én azóta gyűlölöm Margit nénit. Nem is engedem, hogy megcsókoljon. Te se engedd. — Én ?.. . — Ne engedd ! Ha egyszer ő tette a sírba . .. A kis leány tágra nyitotta szemeit. A világosság épen az arcába esett, azért csakhamar szaporán pislogott. — Dódi ! Nem hazudsz ? Igazán Margit néni lenne az új mama ? — Igazán. Krisztina néni sirt, megcsókolt engem és azt is mondta, hogy mi gyerekek nagyon szerencsétlen teremtések vagyunk. Verni fognak és enni se adnak... A kis lány ajkai sirásra görbültek. Kerek, kövér kis arcán nagy cseppekben gördült alá a köny. — A mama nem vert .. . — Hát azért. Ne engedd, hogy megcsókoljon. Nekünk nem kell . . . nem kell a Margit néni . . . Dódi hangja is elakadt. — Nem kell . . . Nagy robajjal nyilt ki az ajtó. Olyan hirtelen, hogy a két gyermek szinte felsikoltott.