Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)
1911-07-02 / 27. szám
1911 ju l ius 30. V PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. ellen, s a hires szociáldemokraták, a proletárok, fejbe rúgva sajátos jellegüket, ölelkeztek a nagytőkével. Csakis így lehetett Bécsben a ker. szociálizmust, a »esuf feketéket« legyűrni. Hogy a párt a »legkereszténytelenebb s legszeretetlenebb« elveket nem hirdette, azt mutatja az osztrák keresztény nép rajongása a párt iránt — s a nem osztrák népnek a »feketék« iránti gyűlölete. Gyűlölik őket antiszemitizmusuk miatt; de azért nagyon csalódnak azok, kik azt állítják, hogy a közvélemény elfordult tőlük. Mi azt mondjuk, hogy nemsokára Ausztriában újra meg fog erősödni a keresztény tábor, mert amityen mértékben növekszik az anlikrisztianizmus, ugyanoly fokban, sőt hatványozva terjed az antiszemitizmus vagy a vele egy fogalmit antiliberalizmus. Azért mindenesetre örülhetnek a vörösök s velük érzők, hogy legalább egy időre a magyar nemzet, vagy jobban mondva a judeó-magyarok legádázabb ellenségeit kiverték az országházból. S nem kell rettegni a vörösök rövid uralmától, s az általuk felgyújtandó forradalomtól, mert mindenki nagyon jól tudja, hogy minden vörös, mihelyest hatalomra jut, a legnagyobb mameluk lesz, j- magát szereti legjobban, azokról meg elfelejtkezik, kik őt katalomra segítették. S nagy munkát sem várhatunk a vörösektől, mert csak tisztult erkölcsi fogalmak alkothatják meg a szociális intézményeket. A nemzetközi szociálista vezérek pedig maguknak követelik a bölcs szociális intézkedések létesítésének gondolatát: de ez hogyan volna lehetséges, mikor ők minden tisztult erkölcsi fogalomnak hiján vannak? ! HiREK. — Személyi hirek. Antal Gábor ref. püspök és dr. Beöthy Zsolt főrendiházi tag, egyetemi tanár a hét folyamán több napig időztek városunkban. Requiem. A bencés gimnázium kegyeletes módon adózott egykori igazgatója, Ocsovszky Kázmér emlékezetének. Lelki üdveért requiem volt hétfőn reggel a bencés templomban, melyet dr. Teli Anasztáz igazgató mondott. Mise alatt az ifjúság gyászénekeket zengett. — Házasság-. Gyémánt Miklós, az áll. tanítóképző rokonszenves, nagyképzettségű zenetanára f. hó 28-án, déli 12 órakor vezette oltárhoz Fazekas xAnnuskát, Fazekas Mihály kir. tanácsos, pénzügyigazgató-helyettes kedves, művelt leányát. Az esküvő a budapesti ferencvárosi plébánia-templomban folyt le előkelő közönség jelenlétében. Az új párnak igaz szívvel kívánunk tartós boldogságot, sok-sok örömet. — Új tanárok. A jövő isk. évben két új tanárral szaporodik a bencés gimnázium tanári kara. Dr. Hajdú JTibor főapát Blázovits Jákó és Niszler Teodóz végzett tanárjelölteket nevezte ki a bencés gimnázium új tanáraivá. Örömmel üdvözöljük őket városunkban. — Péter-Pál ünnepe is elmúlt s ezzel a nappal bezáródott a tanév is. A főtemplomban a d. e. 9 órai nagymisén tartották meg az ünnepélyes Te Deum-ot, mely után a különböző iskolákban a bizonyítványokat s az értesítőket osztották ki. — Pályadíjjal kitüntetett tanító. Grátzer János tanítót »A népiskolai Írásbeli dolgozatok anyaga és az önálló fogalmazás« cimü, »Nyelvében él a nemzet« jeligével ellátott pályamunkájáért 100 korona pályadíjjal tüntették ki. Gratulálunk! — Primícia. Blázovits Jákó, a pápai bencés gimnázium egyik új tanára tegnap mondotta el új miséjét Kőszegen. Az ünnepi szónoklatot dr. Strammer Viktorin pannonhalmi főiskolai tanár mondta. A helybeli bencés székházat Kelemen Krizosztom tanár képviselte a lélekemelő ünnepségen. Huszár Károly sárvári képviselő mult vasárnapi beszámolóján városunkból is többen jelen voltak Sárvárott. A ker. szoc. egyesület, mely szervezőjét tiszteli Huszárban, nyolc tagu küldöttséget küldött a beszámolóra. A gyűlés mind méreteiben, mind szellemileg imponáló volt. Négyezer ember hallgatta végig a szónokokat: Molnár János prelátus!, Szmrecsányit és Huszárt. A közeli falvak választói, hófehér zászlók alatt, szinte körmenetileg mentek a gyűlésre. Az egész gyűlés a kath. érzésnek s a keresztény öntudatnak remek megnyilvánulása volt. Uj orgona Pápasalamonban. A salamoni templomban új orgonát állítottak fel a mult héten, melynek szakszerű megvizsgálásával s átvételével Szentgyörgyi Sándor karnagyot bizták meg, ki a megbízásnak mult hétfőn eleget is tett s az orgonát teljesen jónak s használhatónak találta. Az új orgonát a hires Angster pécsi gyáros csinálta s 2800 koronába került. — Mit jelent ez az egér? — kérdé a birtokost a zsidó. A földbirtokos azt mondja: — Valakinek nagy birtokán pusztítottak az egerek. Az az uraság azt mondta: hogy ha a Szent-Szű'z oltalma megmenti a ; férgektől a birtokát, akkor arany egeret | ajánl föl Mária-Cellbe. — A Szent-Szűz megmentette a birtokot az egerektől, azért van itt az arany egér. — A zsidó gúnyosan szól: — És az úr hiszi ezt ? hiszi ? — Dehogy hiszem, -— nevet a birtokos — ha hinném, akkor már régen arany zsidót hoztam volna ide! ... — Igy telt az utazás. De hát Istenem! Minden, amit csak olvas az ember, az mind olyan, mint a mese. Mi, ahogy megérkeztünk Pestre, nagyon-nagyon megszédültünk. Szép este volt, a közeli villamos állomásnál nagy-nagy embertömeg mozgott. Mintha befelé Pest íelé zajlott volna a tömeg. Megálltunk és azt mondtuk: — Bizonyosan valahonnan jön ez a sok ember, várjuk meg, amíg elmennek, hogy el ne vesszünk a sokadalomban. Aztán vártunk. De a sok ember nem akart elfogyni és toporogtunk; bámultuk a sok villamos kocsit és féltünk, hogy nem lesz-e ez meg az utolsó és mi itt maradunk. Csak menne el már ez a sok ember, hol lehetett valami gyűlés, vagy micsoda! — Oh, mondta a rendőr, akkor várhatunk éjfélig, mert itt mindig ennyi ember hömpölyög és épen nem gyűlésről jönnek. — Különös! — mondta erre egyikünk j — hát ki dolgozik itt Pesten, vagy ki van odahaza a gyerekek mellett, mikor itt min- j denki az utcán van! Igy aztán vitt bennünket az áradás. Láttuk, hogy van valami különös rajtunk, ami épen nem lehet csúnya. Mosolyognak ránk és bizonyos gyönyörűséggel néznek bennünket. — Istenem! valóban falusiak vagyunk. A Mihálynak, meg az András barátomnak milyen eleven piros a képe; nemcsak piros, de olyan igen különösen nyers és tiszta. Ezek a többiek mind a villanyos kocsiban egészen mások. Nincsen fény az arcukon, fakóak és nem folyik a vér arcukon keresztül, akinek meg fényes az arca, az meg olyan, mint a papiros, majdnem pattogna és törne az orcája bőre a szárazságtól. A szemük is más. Tudja Isten, milyen az András meg Mihály barátomnak a szeme . . . Ezeké a pestieké is ragyog, no de hát a villanfény is ragyogó... hanem olyan fáradtas a szemük ragyogása, még mikor mi szomorkásán elgondolkodunk, akkor sem ilyen fáradt a szemünk. Valóságosan kiaszalódott belőlük valami. Tudja Isten mi! Nyers, igazi életerő. — Egészen falusiak vagyunk. A bajuszunkat is máskép sodorjuk meg, meg a bajuszunk is más. Nem tudom, hogy miért, meg hogyan, hogy más, de más. És ha nem néznék ezt a nyalka Miska meg András barátomat akkora gusztussal ezek a pestiek, akkor észre se venném a különbséget. Az ebadtáját, majdnem szégyenelnünk kell magunkat. Igen néznek. — Hát komám — mondja a Mihály — mi is így nézzük a városiakat, ha hozzánk tévednek, most viszszaadják. Sohase szégyeld! nem vagyunk egy akolból valók. Sohasem hittem volna, hogy ennyire falusiak vagyunk, mi, akik minden városi dologról tudunk. Egyről feledkeztünk el: hogy más a levegőnk, amit beszívunk. Bizonyosan a levegő teszi az embert azzá, ami. Pajtás! mi a falunkból levegőt hoztunk magunkkal, érzem, amint darabbal, darabbal körülfog és érzem azt is, hogy hozzám csap innen-onnan ez a pesti levegő. Ez nem olyan, mint a mienk. Most már látom, hogy addig mindig falusiak vagyunk, ha hétországra valót össze olvasunk, nézünk, meg hallunk is — addig mindig falusiak vagyunk, amíg nagyvárosi levegőt nem szívunk.
