Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-01-08 / 2. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911. január 8". mutassam meg az embereknek a korona és a hatalom értéktelenségét, s az eretnekség borzasztó voltát, úgy szivesen fogadom a halált Isten jóságos kezeiből. Arra kérlek titeket, akik a jelenlevők közül velem egy hiten vagytok, imádkozzatok értem és tegyetek tanúságot arról, hogy a római katholikus apostoli egyház őszinte leányaként haltam meg. Mélységes csendben végighallgatott szavai után a királynő elővette breviáriumát és mintha már nem is tartoznék a földi lények sorába, latinul imádkozni kezdte a bűnbánati zsoltárokat. De még most, ez utolsó pillanatokban, mikor a halál már megsuhogtatta szárnyát, még most sem szűnt meg a fanatikus eretnekek dühe, mely megzavarta ifjúságát és tönkretette életét, még utolsó perceit is meg kellett keseríteniük. Doktor Fletscher, a peterspurgi protestáns dékán közeledett azon ürügy alatt, hogy még néhány jóindulatu tanácsot akar adni a halálra itéltnek. — Asszonyom — kezdte — a királynő, az én legfölségesebb úrnőm küldött ... Mária összeráncolta homlokát, sötét tekintetet vetett rá és szárazon szakította félbe: — Dékán úr, én katholikus vagyok, a római katholikus apostoli egyházhoz tartozom, s ebben a vallásban akarok meghalni. Mikor a dékán még ezután sem hagyott föl kísérletező tolakodásával, Mária harag és gyűlölet nélkül komoly tekintettel végigmérte és nyugodt méltósággal szólt rá: — Hallgasson dékán úr, ne zavarjon tovább! Shrewsbury ekkor karjánál fogva, erőszakkal eltávolította a tolakodót. Kent gróf azonban jónak látta még egy sértő megjegyzést vágni az elitélthez s azért a feszületre mutatva így szólt: — Nem sokat fog Önnek használni asszonyom, ha Krisztust csak a kezében tartja, de a szivében nem hordozza. Amire a királynő angyali jósággal felelt: — Úgy illik, hogy a keresztény ember mindig, de különösen halála órájában magánál tartsa a megváltás jelét. Ezután a protestáns dékán, az anglikán ritus szerint imádkozni kezdett. A királynő azonban letérdelt és latinul a következő három zsoltárt mondta el: Könyörülj rajtam ó Isten..., Benned biztam, ó Uram..., Aki a legfölségesebb oltalma alatt lakik... Majd angolul folytatta imáját még pedig oly áhítattal, oly természetes, meghatott hangon és oly megadó tartásban, hogy a jelenlevők nagy része könnyezett. Imádkozott a pápáért, az egyházért, az uralkodóért és a katholikus fejedelmekért, fiáért, az angol királynőért, ellenségeiért és végül saját magáért. Azután szemeit a feszületre függesztve, lelke mélyéből fakadó szóval, szilárd hangon igy fejezte be könyörgését: — Uram Jézus Krisztus!... Amint egykor a keresztfán kiterjesztetted két karodat, terjeszd ki azokat most is és végy engem irgalmadba. Azután fölemelkedett, szelíden eltolta a hozzá közeledő hóhért s Kennedy Jankát és Curle Erzsébetet intette magához. A két nő oly nagy és őszinte kétségbeeséssel lépett a vérpadra, hogy a királynő fájdalomkitörésük megakadályozására ajkukra tette kezeit s figyelmeztette őket, hogy nevükben megígérte, miszerint bátrak, nyugodtak lesznek. — Ne sírjatok — mondta nekik — látjátok, én boldog vagyok, hogy meghalhatok ilyen nemes ügyért. Erre először levette nyakáról az arany keresztet s Kennedy Jankának adta, majd levetette köpenyét, gallérját és fátyolát s most ott állt előttük vörös selyemmel áttört bársonyruhájában, fején főkötővel. Azután leült a székre s megáldotta kétségbeesett hiveit. A hóhér letérdelt előtte s bocsánatát kérte, amire Mária azt felelte, hogv ő mindenkinek megbocsát. Kennedy Jankát és Curle Erzsébetet még egyszer megölelte s homlokukat megjelölte a kereszt jelével. Kennedy Janka bekötötte úrnője szemeit azzal a kendővel, melyet a királynő maga keresett ki, s azután a két nő zokogva távozott. A királynő ekkor egy pillanatra állva maradt, majd letérdelt s a feszületet el nem bocsátva kezéből, nyakát a hóhér felé nyújtotta s közben a törhetetlen bizalom hangján így szólt: — In manus tuas, Domine, commendo spiritum meum! Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet... Azt hitte, hogy úgy fogják kivégezni, mint Franciaországban szokásos; de a hóhér felvilágosította tévedéséről és felszólította, hogy hajtsa le a fejét a tőkére... A királynő még egyszer ismételte: »In manus tuas, Domine, commendo spiritum meum!« — és a hóhér lesújtott rettenetes bárdjával, de — eredménytelenül. A borzalom kiáltása tolult minden ajakra, a királynő azonban egy panasz hang nélkül, mozdulatlanul maradt helyén. A hóhér ismét lesújtott s a királynő feje a földre gurult. Főkötője lehullott és alóla a királynő haja tiint elő, mely negyvennégy éves kora dacára már teljesen ősz volt. A hóhér fölmutatta a fejet és így^ szólt: — Isten óvja a királynőt! S a Dékán fölkiáltott: — így haljon meg ő felsége minden ellensége! Kent gróf pedig hozzátette: — Amen! A holttestre fekete posztót teritettek s elhagyták a gyászos termet. Mikor a hóhér egy óra múlva visszatért, hogy elvigye a véres tetemet, panaszos hangot hallott a posztó alól... Borzadva emelte fel a teritőt s alatta találta a királynő kis ölebét, mely mindenkitől elfeledve, úrnőjének ruhájába kapaszkodott, a fej és a törzs között ülve nyalta a már-már megalvó vért s keservesen vonított. = 1240 választó. A központi választmány mult pénteken tartott ülésén állapította meg az 1911. évre az országgy. képviselőválasztásra jogosultak névjegyzékét. Oszszesen 1240 választót vettek fel. A szaporodás az 1910. évvel szemben 19. hírek. — Személyi hir. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Pataki Béla méhészeti kerületi szaktanárt 107,910/910. IX/A. 2. sz. rendeletével egyhavi időtartamra központi szolgálattételre rendelvén be, nevezett szaktanár f. hó 3-án elutazott. Kaas Ivor bárót Országszerte elsiratták a magyar kereszténység nagy publicistáját, báró Kaas Ivort, aki csudálatos mélyen tudta szeretni a jót, csak a rosszat gyűlölte fanatikus hévvel. Koporsójánál Prohászka Ottokár, Székesfehérvár nagy püspöke mondott gyönyörű búcsúztatót, melyet lapunk mai számában egész terjedelmében közlünk. — Kinevezés. Zala István megbízott tanitóképzőintézeti tanárt a X. fiz. osztály 2. fokozatába segédtanárnak nevezte ki a miniszter. Gratulálunk! A Felsővárosi Kath. Kör ma este 6 órakor felolvasó-estélyt tart. Előadó: Kelemen Krizosztom bencés tanár. A műsoron több szavalat és ének is szerepel. A megyebizottság-i választások a megye területén az ellenzék szép sikerével végződtek. Pápa környékén a következőket választották meg: Nyárád: Horváth Sándor, Mohácsy Lajos; Ugod: Dufek Pál, Maár Fer enc; Pápateszér: Gerstner Ignác (egyhangúlag); Nagydém: Bognár Ernő 139, Klesitz Mihály 143 szavazattal; Szűcs: Esterhay Jenő 122, Gubicza Ferenc 122 szavazattal; Csót: Stenger Gyula, Viasz Kádi Gábor; Vaszar: Kapácsy Pál; Bakonyjákó: Lisztner Antal 95 szavazattal az ellenfél 20 szavazatával szemben; Pápakovácsi: Frászt Aurél; Pápasalamon: dr. Nagy Imre, Goda István. — Halálozás. Egy szelidlelkü, nemesszivü úriasszony, özv. Gáspár Gáborné hunyt el a héten. Évek óta teljesen visszavonulva élt; szerető szivének melegét csak azok érezhették, akik közvetlen környezetében voltak, nem csoda, ha szép, csendes elmúlása is kétszeres súllyal nehezedik a lelkükre. Mikor elközelgett az utolsó, a nagy óra, »amely elhiv számadóra,« buzgón meggyónt, megáldozott s így tisztán, ártatlanul szállt fel a lelke az égbe. A megboldogultat, kiben Gaál János sörödés, városunk egyik köztiszteletben álló polgára, szeretett anyósát gyászolja, f. hó 4-én temették el nagy részvét mellett a kálváriái temetőbenNyugodjék békében, az ö. v. f. n.! — A Kath. Kör dalárdájának énekpróbái. Kedden: 1. és II. basszus; szerdán: I. és II. tenor; pénteken összpróba. A próbák mindig este fél 8-kor kezdődnek. — Szilveszter est a Kath. Körben. Városunk előkelőbb társaskörei évről-évre barátságos összejövetel keretében búcsúztatják el az ó-évet. Az idén is több ilyen Szilveszter-esti teljesen családias jellegű összejövetel volt. Ezek közt a Kath. Kör Szilveszter-estélye érdemel elsősorban említést. Nagyon sokan voltak, — hölgyek és férfiak vegyest, — igazi meleg, családias hangulat és fesztelen jókedv uralkodott.