Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-01-01 / 1. szám

VI. évfolyam. Pápa, 19x1. január 1. 1. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed Egyes szám ára 24 fillér. ~ ^ A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: : A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavv Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. i | - • Újévi ébresztő hangok. Újévi cikket irni köznapi, nagyhangú frázisokból, nem nehéz dolog. De mikor komoly dolgokra akarja a cikkező az olvasóközönség figyelmét felhívni — akkor hármas nehézség áll elő, először nem szívesen hallgatják meg az igazság szavát, másodszor, ha meghallgatják is, nem törődnek vele, harmadszor, ha valaki szivére veszi is a szavakat, nem gondolkodik, különösen nem cselekszik azok szerint. A Pápa és Vidéke katholikus iránya lap, tehát a katholikus érdekeket szolgálja. S azért így újév napján elég fontosnak tartom, hogy katholikus Ügyekről legyen ezó e lap hasábjain. Nem tudhatom előre, mi lesz az új népszámlálás eredménye, de azt tudom, hogy mi katholikusok vagyunk úgy 11 —12 ezeren Pápán. S az ember ezek után azt gondolná, hogy a város életében ennek a rengeteg számnak jut egy kis szerep, tud ott boldogulni, van neki egy csekélyke hatalma! S mit látunk ? Ilyenről beszélni Pápá7i 7na a Tnullat illetőleg ne7H lehet, a jövőt tekintve hin ábránd. Pedig telve vannak ám templomaink mind, van sok »jó« katholikusunk, annyiféle egyesületünk, körünk van, hogy nem tudjuk melyiknek legyünk tagjai stb., j- mégis 7nindig és minde7i- \ ben hátra vagynnk szorítva. « 1 S midőn ezt kijelentem, sokan fejüket csóválják és azt mondják: ez itt felekezetieskedik s pápista uralmat akar csinálni Pápán. Kijelentem, nem akarok! Csak azt óhajtanám, hogy legyünk igazságosabbak s méltányos abb ak egy7?tás irányában. S ne mutassák ki ; azt sehol, hogy nem szeretnek, vagy nem tűrhetnek bennünket. Hisz a kö- ; zelmult eseményeiből ez tűnik ki! 50.000 koronát kértünk főgimnáziumra és azt csak 30.000 korona ellenében kaphattuk meg, református testvéreink pedig 30.000 koronáért mi mindent nem kaptak! Hát ez igazság?! Vagy a legutóbbi tanítónő választásnál nem azt láttuk-e, hogy a katholikus szó hallatára, mint zudult fel az iskolaszéki tagok nagy többsége, pedig a katholikusok kívánsága nem volt igazságtalan. Stb. Egyszóval: mindenféle politikát lehet és szabad csinálni — s az nem bün, csak a katholikus meggyőződést nem lehet nyilvánítani, s a katholikusügyekért nem szabad sikraszállani, mert annak ledorongolás a vége. S vájjon mik lehetnek a katholikusok e hátraszorításának okai ? Van sok. Az első ezek között az öntudat hiánya s ennélfogva az e77iberi tekintetek túltengése. A mi embereink nem attól léinek, hogy cseledeteikhez mit szólnak hitsorsosaik, hanem azt nézik, kedvükre van-e, vag}' lesz-e eljárásuk másvalTasu testvéreinknek-, krk visztm* ezt a szívességet nem hajlandók nekünk megtenni. A második nem kisebb ok A ne7ntörődömség a közügyek iránt. A legfontosabb kérdésekben is a katholikusok sohasem fejtenek ki komoly munkát, vagy ha megpróbálkoznak is vele, majdnem mindig az utolsó percben, midőn az ellenfélnek már erős, TÁRCA. A komédiás paraszt. — Irta: Kincs István. — Nem hiába, hogy komédiásnak készült' hanem a művészeti hajlamok korán is jelentkeztek nála Tiz faluban se találkozott, ki fölvehette volna vele a versenyt a mászásban, hengerbócban, meg a cigánykerekezésben. Ha az apja véletlenül parasztnak nem szánja, hát hiresneves ember válhatik belőle s bizonyára becsületet hoz tulajdon hazájára, hol úgyis csupa cseh monopolizálja a cirkuszok porondját. Pedig szegény csehek lovat csak pingálva láttak még gyermekkorukban, nem ugy, mint Fényes Muki, ki tizenkét esztendős korában már a legbolondabb táltost szőrén is megülte. Mi lehetett volna abból a gyerekből! Az apja tekerte ki nyakát a gyerek szerencséjének. Két-három hónapon keresztül minden nap megkérdezte fiától: — No Muki, hadd hallom, mit faragjak belőled? -- Komédiást, volt a rendes válasz. — Istennyilát, nem komédiást! mordult rá olyankor az öreg Fényes Imre s a dolog abban maradt. Pár hónap múlva az öreg elölről kezdte ismét a firtatást s mivel Muki abból a magaválasztotta mesterségből még mindig nem engedett, hát nap-nap után szépen felpofoztatott. És Fényes Imre azokkal a felképelésekkel vitte is annyira, hogy Muki úrfi, mikor úgy a különböző mesterségekhez való hajlandóságát tudakolták azontúl, nem emlegette már a komédiásságot, hanem iszonyú elkeseredett arcot vágott és hallgatott, mint a töltetlen mozsárágyú. Az apja' azt hitte, most már minden jól vagyon; észretérítette azt a bolond kölyket. Pedig dehogy is. Muki hallgatása hasonlított ahhoz a némasághoz, mely vihar előtt a tikkadt földre ül s mely után annál jobban vadul minden elementum, hangosabban ripeg-ropog a mennydörgős mennykő. Csak épen az kellett, hogy komédiások kerüljenek a faluba. No hiszen, nem lehetett birni a gyerekkel. Ha láncra verik, talán azt is elszakítja. Apja eleget tiltotta, hagyja, feléje se nézzen annak az éhenkórász nemzetségnek. Csakhogy Muki nemcsak hogy feléjük nézett, hanem még beszélt is a főkomédiás majszterral. S annak a beszélgetésnek pedig az lett a vége, hogy a jó Muki gyerek füstöt vetett odahaza; egyszer csak köd előttem, köd utánam, úgy elszökött, mint a pinty. A komédiások meg persze szintén eltűntek . . . Fényes Imrének se kellett több, úgy neki dühödött, hogy vasvillával indult a komédiások után. Ha rájuk akad, hát felét szentül úgy fölböki, hogy teljes életükben sem nyelnek több bicskát meg ostornyelet. O hát aláirta volna a halállal való szerződésüket. Muki is szépen kikapta volna a maga részét; hogy mit csinált volna vele, azt ugyan még nem gondolta meg az öreg, de hogy