Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-08-07 / 32. szám

4. PÁPA ÉS VIDEKE. 1910. szeptember 11. Imádkozzál és dolgozzál!: ez a nevelés jeligéje a grófi családnál, melynek serdülő gyermekei a drága idő e bölcs felhasználásának köszönhetik, hogy a koruknak megfelelő iskolai ismereteken kivül négy nyelven tudnak immár tökéletesen beszélni és olvasni (magyar, német, angol, francia). Az igaz, hogy kevés hasonló korú fiúnak is van annyi leckeórája, mint épen ő nekik. Ami idő azután a tanuláson és szükséges mozgáson kivül fennmaradt, azt a forrón szeretett Mama és Papa nemes társaságában töltötték a vidám gyermekek. Aki ilyenkor látta a legjobb édesanyát, méltán azt gondolhatta, hogy az anyaság és boldogság koronájának sugarai ragyognak finom vonásain; családján pihenő tekintete szelid volt, mint a galambé s szavai olyanok voltak, mint az áldás szavai. Mintha most is hallanám ezüstös csengését, midőn elsőszülött fia, a kis Péter gróf vizsgáján kis fiával s a tanári karral együtt imádkozta : Ave Maria ! gratia plena, benedicta tu in mulieribus... Mi is elmondhatjuk róla: áldott •voltál te a jó anyák között és áldott a te emléked köztünk. És bezárjuk imánkat, amint tőle hallottuk: Ora pro nobis! Imádkozzál értünk, főleg a te itt hagyott, valóban főnemes családodért ! III. A szerető hitves. Hogy valaki mennyire szeret, főleg abból tűnik ki, hogy azért, akit szeret, minő áldozatokat tud hozni. Az igazi keresztény férj és feleség az Űr Jézus példájára mindenüket, még az életüket is készek feláldozni egymásért és családjukért. Mint a tiszta levegőjű, magas hegységekben a hegyi patakok üdítő vize a föld mélyéből, épen úgy tör elő a keresztény házasságban is a szeretet a szív mélyéből, föl a hegyek, ha kell, a Kálvária mamagaslatáig, hol tengerszem lesz belőle, melyben az ég és a csillagok gyönyörködve nézegetik egymást ; a keresztény házasság ekkép tükör lesz: a melegítő, éltet fakasztó Napnak, a szelíd holdnak és a gyönyörű csillagoknak elbájoló tüköré. Ilyen meghatóan szép tengerszem volt a nemes marcaltői grófnak, Esterházy Sándornak és az ő égbe szállott hitvesének, Aldobrandini Ágnes hercegnőnek házasélete. Kezdődött pedig e szeretetből fakadó házasság épen úgy, mint minden boldog házasság: áldozatokkal. A szépséges hercegkisasszonynak édesatyja olasz herceg volt, édesanyja pedig francia hercegasszony; mindkettő a föld javaival, Isten lelki kegyelmeivel, a sziv jóságával, nemességével különösen megáldva. Elgondolhatjuk, hogy a szépséges hercegkisasszonynak viruló ifjúsága mily kellemesen telhetett ily drága, szerető szivek társaságában. Ezekhez járult az a sok öröm, mit a hercegi szülői ház az ő kedves gyermekének megadhatott. A hercegi család ugyanis — az év különféle szakai szerint, — hol Itália bájos, felhőtlen kék ege alatt tartózkodott, amely országban a hercegnek (Porto d'Ancióban, Rómában, Frascattiban), palotái, villái és egyéb birtokai feküsznek; hol Franciaországban időzött, hol a hercegasszonynak vannak (Párisban, Etvilban, stb.) hasonló javai. És mégis, mikor egy nemes, ideális lelkű magyar gróf megkérte a szépséges hercegkisasszony kezét, az ártatlan leányka épen azért, mert igaz szeretet töltötte el szivét, elkezdte az áldozatot: elhagyta édes szülőit, kikhez a legbensőbb gyermeki hála és szeretet szálai fűzték, elhagyta testvéreit, j kiket annyira szeretett, elhagyta szülőföldjét, melyhez édes emlékek csatolták, el mindent — és követte férjét. Férjének nemes, tiszta lelke lett rá nézve a felhőtlen tiszta ég; az ő szivének forró szeretete lett neki az édes haza s a vele kötött házasság lett neki a tiszta örömöknek boldog forrása. A trójai hősnek, Hektornak feleségéről, az okos Andromacheról olvasom, hogy a férje iránti szeretete oly nagy volt, hogy arra is kiterjedt, amit, vagy akit férje szeretett. Volt e hősnek többek között egy kedves paripája s Hektor akárhányszor azon lepte meg feleségét, hogy ez az ő kedves paripáját simogatta s neki különféle csemegékkel kedveskedett. Az üdvözült gr.ófné is férje iránti szeretetét kiterjesztette mindenkire, aki kedves volt férje szivének: az ő atyjafiaira, rokonaira; kiterjesztette szivét a magyar hazára és nemzeti nyelvünkre : a magyar nyelvre. Fáradságot nem ismert, semmi nehézségtől nem riadt vissza, csakhogy a mi édes, zengzetes magyar nyelvünket megtanulhassa, ami — hála az ő nagy szorgalmának és megható igyekvésének — sikerült is. Ha beteg, vagy csak gyöngélkedő volt is valaki az ő családjában — akkor nemcsak éjjelét, nappalát áldozta föl, hanem, ha tudta volna, életét is odaadta volna bármelyikért. Mikor azután maga került a súlyos betegágyra, akkor is a legnemesebb, önfeláldozó szeretet hevítette szivét; a legnehezebb percekben is csak férjére és gyermekeire gondolt: utolsó óráiban is így szólt ott virrasztó és tengernyi fájdalomban uszó férjéhez: Most már Urunk szent testével lelkemet több ízben is felüdítettem; a szent olajjal immár felavattak a halálos küzdelmekre: most már jöhet bármily szenvedés, bármily fájdalom, még ha a legnagyobb lesz is, azt fogom mondani : Uram jézus ! legyezi meg a te szent akaratod ! »Tudod-e — suttogta zokogó férjének — miért mondom ezt? Ezt azért mondom, hogy, majd ha meghalok s lelkem az Úr Jézus szine előtt megjelenik és én le fogok borulni előtte és te érted, meg kedves gyermekeinkért imádkozom, О is azt mondja én nekem, amit én mondtam О neki: Legyen meg a te akaratod! * Közeleg az ősz, már gyülekeznek háztetőmön a fecskék és lassankint készülődnek az útra a vándormadarak. Boldog fecskék ! szerencsés vándormadarak! ti családonként költöztök szebb hazába: fájdalom, nekünk egyenként kell oda elszakadnunk! De azután következik az édes, a soha el nem muló, boldog viszontlátás. (ngy) A Kath. Kör közgyűlése. Mult vasárnap d. u. igen látogatott rendkívüli közgyűlés volt a Kath. Körben. A Botka Jenő ügyvezető elnök vezetésével lefolyt gyűlésen mindvégig lelkes, pezsgő hangulat uralkodott. Az elnöki megnyitó sajnálattal emlékezett meg arról, hogy a Kör részint áthelyezések, részint kilépések következtében majdnem összes tisztviselőit elvesztette. Felhívja a közgyűlést, hogy töltse be ezen állásokat. A jelen voltak nagy lelkesedéssel Varga Rezsőt választották meg társelnöknek. Háznagy lett Kolbe Nándor, titkár Káuzli Gyula, könyvtáros Béri Zsigmond. Az igazgató-választmány új tagjai: Mayer István, Mikovinyi Ödön, dr. Ujváry Endre és Vince József. Botka Jenő indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy az alapszabályokat olyanformán módosítja, hogy 2 társelnöki állást szervez, (egyik a lateiner, a másik az iparososztályból), a választmányt pedig 24 tagra egészíti ki. Jándi Bernardin pannonhalmi perjelt igen meleghangú sürgönyben üdvözölték. Az új tisztviselők nevében Varga Rezső társelnök mondott köszönetet a közgyűlés bizalmáért. Az őszinte elismerés hang-