Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-12-11 / 50. szám

PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. november 20. új színházról és csak azután engedjük át mostani színházunkat. Az ellenzéknek ez volt a legtárgvilagosabb beszéde és a többi ellenszónok többé-kevésbé mind dr. Hirsch Vilmos álláspontjára helyezkedett. Utána Gyurátz Ferenc, ev. püspök szólalt fel. Isten dicsőségére hajlandó bármily áldozatot meghozni. Hiszi, hogy a város, mint ilyen, szintén nem fog elzárkózni a ref. egyházkerület méltányos kérése elől, hiszen a ref. egyháznak Pápa városa a múltban igen sok jót köszönhet. Testvéri szeretettel kezeljük ezt a kérdést. Hol lehetne méltóbb, megfelelőbb és szebb helye egy, az Isten dicsőségére emelt templomnak, ha nem a színház mostani helyén. Foglalkozik a dr. Hirsch Vilmostól előadott nehézségekkel; ezeket nem tartja olyan fontosaknak, hogy miattuk a képviselőtestületnek oka volna a kérelmet megtagadni. О a maga részéről nyugodt lelkiismerettel megszavazza a kérelmet. Gyurátz Ferenc szívhez szóló szavai nagy hatást gyakoroltak a képviselőtestületi tagokra. Dr. Kende Ádám szerint jogügyi aggályok nem forognak fenn. Itt egyedül az új színház sorsa körül támadhatnak kételyek, amelyeknek eloszlatására azt indítványozza, hogy már most mondja ki a közgyűlés, hogy 10 éven keresztül a költségvetés keretébe évenként 5 ezer koronát vesz fel színházépítésre. Varga Rezső vi képviselő szintén pártolólag szólalt fel. Ezelőtt, ha jól emlékszik, négy évvel, cikket irt a »Pápa és Vidéké «-ben, amelyben akkor is amellett foglalt állást, hogy a ref. templomnak legalkalmasabb helye volna a mostani színház helyén. Gondolkodása azóta sem változott. Most is ezt vallja. Hozzájárul a kérvényező egyház kérelméhez Kende Ádám módosító, illetve kiegészítő indítványa szerint. Kéri kath. képviselőtársait, hogy vele együtt szavazzák meg a református egyház kérelmét. Utána még Jákói Géza, dr. Körös Endre és Barthalos István szólaltak fel pártolólag. Az utóbbi beszéde alatt Halász Mihály, azt a nagyon jellemző közbeszólást kockáztatta meg, (amit a k. főgimnázium kérelmének a tárgyalásánál nem hallottunk tőle), hogy a jogegyenlőség és méltányosság szempontjából О is megszavazza a kérelmet. A kérelem ellen szólaltak fel Botka Jenő, Kellner Vilmos; az utóbbi mégis megszavazta, ami meglehetős derültséget keltett, Hajnóczky Béla, dr. Főwy László és Harmos Zoltán. A hosszas vita után névszerinti szavazással 83 szavazattal 18 szavazat ellenében átengedtek a színháztérből 200 négyszögölet a református templom építésére, megtoldva dr. Kende Ádám indítványával. Ennek fejében 30000 korona visszatérítést elfogadtak a ref. egyháztól. A központi választmányt választotta meg ezután a képviselőtestület, amelynek tagjai lettek: dr .Antal Géza, Galamb József, Hajnóczky Béla, dr. Hirsch Vilmos, dr. Kende Ádám, dr. Kluge Endre, Saáry Lajos, dr. Rechnitz Ede, dr. Hoffner Sándor, Sült József, Kapossy Lucián és dr. Kőrös Endre. Több tárgy nem lévén, a polgármester a gyűlést bezárta. A Kath. Kör első felolvasó-estélye. (*) Kissé későn kezdődött meg az idén a felolvasó-estélyek sorozata. De gazdagnak, változatosnak, tartalmasnak Ígérkezik. Felolvasókban nincs hiány; lelkes kath. hölgyeink kész örömmel vállalkoznak zongorára, j énekre, szavalásra, a daloskör is együtt van, ; az első estélyen megjelentek nagy száma : után itélve a közönség is a régi szeretettel ragaszkodik a Körhöz: mein Liebchen was willst du noch mehr? Telt ház. Elegáns közönség, kedves, családias hangulat. Felelős-karnagyunk majdnem könnyezve kötötte a lelkünkre, hogy mindnyájan ott legyünk pont hat óra — | előtt öt perccel. Világos tehát, hogy ő hat óra után — három perccel jött. Isten tartsa meg a jó szokását; ha így halad, talán még a - - temetéséről is lekésik! így aztán csak 1 hét percnyi késéssel tudtak »dalt zengeni a kedves társak«. Az első számba ugyan becsúszott egy kis gikszer, de kevesen vették észre. Annál jobban sikerült a második és a harmadik, a gyújtó hatású Riadó. A második és harmadik ének közt azonban történt valami, amit nagyon is érdemes megemlíteni. T. i. Varga Rezső, a Kath. Kör új társelnöke, nagyszabású megnyitó beszédet mondott, melyet egész terjedelmében közlünk. Mélyen tisztelt Hallgatóim! A pápai Katholikus Körnek alakulása óta programmjában volt, hogy tagjai és azok hozzátartozói számára a téli évszak minden második vasárnapján hasznos és szórakoztató előadásokat rendezzen. Ezen előadásoknak sikerét két tényező biztosíthatja: még pedig az önzetlen műkedvelő gárda, melynek hölgy és férfi tagjai a művészet valamely ágában megszerzett kiválóbb képességüket örömmel hozzák ezen emelvényre, hogy a hallgató közönség szivét és lelkét gyönyörködtessék. A másik tényező az itt megjelenni szokott vendégsereg, mely szives figyelmével, érdeklődésével, enyhe és jóakaratú bírálatával jutalmazza a szereplők fáradozását. Az előadások tartalmának harmonizálnia kell azzal a társadalmi, erkölcsi és kulturális irányzattal, melyet a Katholikus Kör homlokán visel. Nem a modernnek csúfolt alant járó művészet kell nekünk, hanem a magasan szárnyaló, szivet, lelket felemelő művészet, mely nemes érzelmeket kelt a Hallgatók keblében. Nem kell nekünk az a divat, mely vastag pikantériáival akar kacagtatni, hanem oly bokrétákat akarunk kötni nyelvünk szókincséből, melyeknek illata vonzóvá teszi e légkört mindkét nembeli fiatalnak és öregnek egyaránt. Szóval azt akarjuk, hogy szórakozásunk is legyen katholikus szellemmel telített, nemes, hasznos és tanulságos. Nem azt mondom ezzel, hogy kerüljük a mosolyt fakasztó, senkit sem sértő, vidám tréfát, de nem nyitunk ajtót ifjúságunk e megszentelt csarnokában, melyet a méltóságos Főapát úr kegye bocsátott rendelkezésünkre, a lipótvárosi és ősbudavári szemérmetlenségek, sértő kétértelműségek előtt, melyek eddig is ki voltak zárva Körünkből. Azt hiszem, éppen ez az irányzat eredményezte, hogy körünk estélyei az évek hosszú során keresztül közkedveltségnek о örvendtek és látogatottak voltak. Köszönet és hála legyen ezért a kör vezetőségének, kik közül nagy veszteségünkre sok érdemeset más helyre állított a sors az utóbbi néhány esztendőben. Hogy csak párat említsek, kikre bizonyára mindnyájan tisztelettel és hálával gondolunk vissza, ott van: dr. Prikkel Marián, Takács Gedeon, Szekeres Bónis, Kalmár Károly és Jándi Bernardin, kiknek működése, szereplése sasszárnyakkal emelte körünk szellemét arra a magasságra, melyen megtartanunk igen-igen nehéz feladat lesz. Épp ezért nem titkolhatom el, hogy midőn a közgyűlés bizalma csekélységemet a sok körültekintést igénylő társelnöki tisztségbe emelte, mély aggodalom fogott el és a kételkedés érzete lázba ejtette szivemet, lelkemet, mert nem éreztem és nem érzem magamat oly tökéletesnek, hogy a működésemhez fűzött reményeknek meg is tudjak felelni. Csak egyben vagyok bizonyos: hogy senki nagyobb lelkesedéssel nem csünghet a kör életén és jövőjén, mint én. Véghetetlen szeretet fűz a Katholikus Körhöz és a legmélyebb tisztelettel adózom annak minden egyes tagja, látogató közönsége iránt. Ez a lelkesedés, szeretet és tisztelet lesz működésem rugója, hajtó motorja, ezt belém nem fojtja senki, semmiféle hizelgés, kegy, gúny, rágalom, ez csak velem együtt halhat el, azt igérem. Dávid Istent hivta segítségül, mikor az egyenlőtlen harcba indult. Én is az О segítségében bizva fogok előadásaink rendezéséhez. Nincs e pillanatban forróbb óhajom, mint, hogy a műkedvelő gárda segítségével sikerüljön a mélyen tisztelt közönségnek előadásaink iránti érdeklődését és vonzalmát megnyerni. Tisztelt hölgyeim és uraim! Ha a leg-