Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-10-16 / 42. szám

4. PÁPA ES VIDEKE. 1910. október 16. Szinház. A mult szombaton már megnépe- I sedett a szinház környéke. Ekkor kezdte meg nálunk Szalkay társulata az őszi szezont, ami azt hisszük, nem fog soká tartani, mert a hideg beálltával nem igen akad arra közönség, hogy órák hosszat dideregjen a színházban. A társulatról általánosságban — az eddigiekből ítélve — elmondhatjuk, hogy ha jobb nem is, de bizonyára áll azon a magaslaton, mint az elődje; sőt egyikmásik tag helyett határozottan értékesebb erőt kaptunk. A zenekar kicserélése különösen az operette-előadásoknak vált előnyére. Mennyivel más, ha azokat a •zeneileg művésziesen kidolgozott műveket olyan szakavatott, a zenében j annyira otthonos zenekar adja elő, mint aminő a katonazenekar. A karénekek is sokkal precízebben mennek, mint a múltban. A karmestert ezért külön is meg kell dicsérnünk, különösen pedig : a jó ízléséért, szakavatottságáért, hogy az énekes hangját nem engedi elnyomni a zenekartól. Szombaton és vasárnap este az »Obsitos« I c. operette került szinre. Magáról a darabról már a mult alkalommal elmondottuk véleményünket. Itt csak a szereplők egynémelyikéről teszünk említést. Első sorban is kiemeljük Sárközy Blanka szép, diszkrét játékát, tiszta, csengő hangját, amelyet a »nemzetes asszony« szerepében oly-művésziesen értékesített, hogy a közönség soraiban sokaknak szeméből kicsalta a könyeket. Kovács Hanna lanyha játéka semmit sem simult »Malcsi«-nak, a szerény, háziasan nevelt lánynak a szerepéhez. Hangja különösen a magasabb tónusokban elég szépnek bizonyult, alacsonyabb hangoknál azonban nagyoruis tompa volt. Lányai Piroskának temperamentumos játéka, tiszta, csengő, erős hangja egy csapásra meghódította a közönséget. Kár, hogy néhányszor túlzott. Az olyan művésznőnek, akinek hangja is van, játéka is olyan, hogy méltán rászolgál a dicséretre, i nincs szüksége arra, hogy mennél magasabb rugdalózásokkal arasson ócska elismerést. A szakácsnő szerepében Miklóssy Margit kacagtatta meg a közönséget, amely hatalmas tapsviharral honorálta a »mindenbe belemenő« szakácsnőt. Értékes erő, akit közönségünk azt hisszük, rövidesen meg fog kedvelni. Hangos tapsvihar fogadta régi ismerőseinket az örökké jó Bátorít, Kovácsot és Ivánfi Jenőt. Az új baritonistának, Érczkövy Károlynak remekszép baritonját külön is meg kell említenünk. Érzést tud belelehelni énekébe és ritka iskolázott hangjának pianissimóival valósággal bámulatba ejtett bennünket. Játéka is elég jó-Vasárnap délután »Az iglói diákok« diáktörténet került szinre telt ház előtt. Hétfőn és szerdán »A bilincsek« c. 4 felvonásos drámát mutatták be nálunk először és azt hiszem, utoljára is. Mint dráma nagyon silány. Kicsi, egyszerű a cselekménye, minden bonyodalom nélkül. Szavalni szavaltat a szerző, de hogy a cselekmények láncolata idézne elő benne némi bonyodalmat, arra már nem helyezett súlyt. A szereplő drámai erők leszámítva Sárközy Blankát és Kovácsot, valamint Vértest, meg sem közelítik a mult szezon régi kipróbált erőit. Kedden a »Luxemburg grófja« c. 3 felvonásos operette került szinre. Fülbemászó dallamait szinte már annyira tudja a közönség, hogy a szereplőkkel együtt énekelt egyik-másik túlbuzgó hallgató, ami nagyon kellemetlen, ha másnak nem is, hát a szomszédjuknak. Ezen az estén Kovács Hanna mondhatni elemében volt, mert a játékban, énekben szinte felülmúlta magát, amiért a közönség sokszor a nyilt szinen megtapsolta. Vermont Juliette szerepében Boriss Bianka nagyon kedves volt, temperamentumos játékával, szép táncával egyszerre a közönség kedvencévé lett. A méltán kiérdemelt tapsokból Ö neki is jutott jő rész. A címszerepet játszó Érczkövy Károlynak, habár énekszámaiért elismerésünket nyilvánítjuk is, nem hallgathatjuk el azt az igazán meg nem bocsájtható Ízléstelenséget, hogy az első felvonásban ütött-kopott Ferencz József kabátban állított be, amely ráadásul elég rosszul is volt rászabva. Erre több gondot fordítson és legalább annyit elvárhatunk tőle, — már a saját érdekében is, — hogy tanuljon meg legalább egy ici-picit táncolni. A derűs pillanatok szerzője ez estén is természetesen Bátori hé la volt »Bazilovics herceg« szerepében. A többi szereplők is tőlük telhetőleg igyekeztek az előadás sikeréhez hozzájárulni. Csütörtökön a Mérei Adolf fordításában megjelent »Csitulj szívem« c. 3 felvonásos bohózatot adták először és szeretjük hinni, sőt a jó izlés, a közerkölcs szempontjából elvárjuk, hogy utoljára is. Sajnáljuk, hogy arról a darabról, amelyben magát a direktort Szalkayt szintén szerepelni láttuk, így kell nyilatkoznunk. Az a nagyszámú közönség, amely bizonyára az ő kedvéért jött a színházba, nem is sejtette, hogy milyen trágárság végig undorodására vállalkozott, amit bizonyít az is, hogy különösen a hölgyek közül számosan eltávoztak a színházból. Jó lehet az ilyen minden jó izlést lábbal tipró darabnak előadása Páris mulatóhelyein, de jó izlésü közönség előtt nem arat dicsőséget soha. Csodáljuk Szalkaytól ezt a tapintatlan eljárást, ami csak arra lehet jó, hogy elriassza közönségünket a színháztól. Pénteken leszállított helyárak mellett az »Erdészleány« c. operettet hozták szinre. Megbotránkozással kell megemlítenünk, hogy a szereplők Bátori, Kovács, Ivánfi kivételével ugyancsak zóna-előadást produkáltak. Slendrián játékukkal ezt a máskép nagyon is szép darabot egészen kivetkőztették a formájából. Krisztina szerepében Lányai Piroska meg sem közelítette Biharit, akinek játéka sokkal közvetlenebbül hatott a közönségre. Minka cigányleány szerepében Kovács Hanna élettelenül játszott. Még talán Boriss Bianka érdemel némi elismerést, aki legalább néhanéha igyekezett kedves lenni Jozefina szerepében. A II. József császárt alakító Földváry Sándor határozottan rossz volt. A kar és zenekar műdödése szintén nagyon sántikált. Különösen a karénekek olyan hamisak voltak, hogy az ember szinte önkénytelenül befogta a fülét, hogy ne halljon belőle semmit. Az összjáték is sok kifogásolni valót hagyott maga után. H i R E К— Személyi hir. Dr. Giesswein Sándor, prelátus-kanonok, orsz. képviselő csütörtökön este városunkba érkezett s a bencés székházba szállt. Pénteken reggel a kálváriái kápolnában misézett Németh Gyula egyházaskeszői esp. plébános segédletével; mise után pedig édesanyja sírjához ment, aki régóta itt nyugszik a pápai temetőben. A hála a nagy emberek egyik legszebb jellemvonása. Giesswein Sándor nem most mutatta meg első izben, hogy fiúi szeretete nem zárult be a sirral, hanem él még most is, mikor forrón szeretett édesanyja már régóta porladozik . . . Halálozás. Impozáns részvéttel temették el mult vasárnap úri társadalmunk egyik érdemes tagját, furtenbachi Pentz Józsefet. Hosszú, kinos szenvedés előzte meg halálát. Hozzátartozói, akikenigaz szeretettel csüngött, mindent elkövettek megmentésérc, de a gyilkos kór diadalmaskodott az önfeláldozó szereteten s f. hó 7-én éjjel kioltotta Pentz József életét. Halála előtt példás buzgalommal vette fel a halotti szentségeket. Elmúlását kiterjedt, előkelő rokonság gyászolja. Nyugodjék békében! Küldöttség-ek a Megyéspüspöknél és káptalannál. Október hó 2-án, vasárnap Megyéspüspök urunknál és Jánosi Gusztáv nagyprépostnál, mint a káptalan fejénél 3 küldöttség jelent meg: a veszprémi városi tanácsé Sándorfy Ignác h. polgármester, a Kath. Köré Kránitz Kálmán fsz. püspök, köri elnök, és a városi ipartestületé Bauer Károly elnök vezetésével. Mind a három küldöttség azt a nemes bőkezűséget és feledhetetlen jótéteményt köszönte meg a Megyéspüspöknek és a káptalannak, mellyel a székesegyházat restaurálták és ezzel a várost egy fölséges műemlékkel, a katholikus híveket pedig gyönyörű Istenházával ajándékozták meg. A tanács és az ipartestület küldöttsége a város összes lakóinak háláját — valláskülönbség nélkül •— tolmácsolta, a Kath. Köré pedig a kath. hivek örök hálájának adott kifejezést. Nagy idők tanúja. Moóry Ferenc, ki mint 18 éves ifjú részt vett mint honvéd a szabadságharcban és küzdött a hazáért, 80 éves korában Nagytevelen elhunyt. Temetése f. hó 9-én délután 3 órakor ment végbe. A koporsó körül az egész község lakossága és számos vidéki sereglett, hogy megadják a jó Moóry bácsinak a végső tiszteletet. Midőn a temetés szertartása véget ért, a közönség őszinte kegyelettel eltelve hagyta el a temetőt. A megboldogultban Moóry Richárd nagyteveli plébános édes atyját gyászolja. Az örök világosság fényeskedjék neki! - - Kisiklott a Czelldömölk—pápai vonat. Mikor pénteken reggel meg akart indulni Czellből a Czelldömölk és Pápa között közlekedő úgynevezett kofa-von at, egy vasutas, akinek nevét ezideig nem sikerült megtudni, állítólag vonat-fékező, a már erős mozgásban levő vonat előtt átfutott^ miközben megbotlott és elesett. Szerencsel hogy a vonatvezető idejében észrevette a dolgot és erősen fékezett; a vonatot sikerült annyira visszatatartani, hogy a szerencsétlen ember alapos horzsolásokkal ugyan, de mégis megmenekült a már-már biztosnak mutatkozó haláltól. A mozdony azonban kisiklott és így csak jó másfélórai késéssé, érkezett meg hozzánk a fél 8 órai vonat.