Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-02-20 / 8. szám

1910. február 20. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. vagyunk gyermekek; nem lehet mesékkel teletömni a fejünket. Kani és a pozitivista bölcselők azt vallják, hogy tisztán tudományos apparátussal, észelvekkel nem lehet bebizonyítani az Isten létét. Az Isten létezése csak a hit tárgya, de nem a tudásé. Ez veszedelmes elv, mert Isten léte ilyenformán a levegőben lóg. Pedig az emberi léleknek biztos, szilárd talaj kell. S ma már ott áll a tudomány, hogy Isten létét tagadni — őrültség. Az elfogulatlan tudás Istenhez vezet, a féltudás — eltávolít tőle. Hazug tehát az a vád, hogy a kath. egyház lefokozza az emberi észt. Az igazság az, hogy sokkal többre becsüli, mint Kant, (aki egyébként nem volt hitetlen) és a pozitivista bölcselők. Hogy van-e Isten, vagy nincs, nem is annyira a hit kérdése, mint inkább az emberi észé. Isten létét tisztán észelvekkel а к övetkezőkép bizonyíthatjuk be: 1. Kozmologikus érv. A létező világból indul ki. Mindenki tudja, ' hogy vannak oly tárgyak, melyeknek létezése nem önmagukból indul ki, hanem más hozza őket létre. Pl. az óra nem ketyeghetne a zsebemben, ha nem akadt volna órás, aki megcsinálja s nincs szabó, aki zsebet varr a mellényemre. Tüzetes vizsgálat után azt látjuk, hogy a világon minden egyes tárgy, minden létező ilyen természetű. Nem önmaguktól vannak, hanem másnak köszönhetik a létezésüket. Kell tehát lenni egy olyan lénynek, amely önmagában, mástól függetlenül birja létezésének alapját. Amelyet nem teremtett senki, nem hozott létre senki. Ez a végső ok az Isten. 2. Az erkölcsi világrend. Van erkölcsi világrend, hiába rugdalózunk ellene! Érezzük, hogy a föld, az ég, a levegő nem minden. Még az ember sem. Van erkölcsi világrend, akár akarom, akár nem. Különbséget kell tennem a jó és a rossz között. Tehát van olyan törvény, mely egyes cselekedeteket jóknak minősít, másokat rosszaknak. Ha van törvény, van törvényhozó is. Ez a törvényhozó az Isteni Kant azt állítja, hogy az ember maga alkotta meg az erkölcsi törvényt. A törvényhozó tehát az ember intelligenciája és akarata. De, ha az ember alkotta, 1 akkor elrúgom magam alól ezt a törvényt, mihelvest alkalmatlannak bizonyul. Jó vagyok, mig érdekeim úgy kívánják, de rossz útra lépek, mihelyest valami az érdekeimmel ellenkezik. A cipőmet is eldobom, ha szőrit. Nem kell a cilinder, ha nyomja a fejemet. De így vagyunk-e az erkölcsi törvénnyel is? Miért bánt a lelkiismeret, ha vétkeztem? Hiszen azért vétkeztem, mert az érdekeim úgy kívánták! Ha ember alkotta volna ezt a törvényt, meg tudnánk tőle -szabadulni. Mivel nem tudunk, okvetlenül más irta a szivünkbe. Valaki, aki nagyobb az embernél. Az Isteni Értelmes ember azt sem állíthatja komolyan, hogy az erkölcsi törvényt a papok találták ki. Miért nem vetik el akkor a hitetlenek ? Tarthatatlan az a föltevés is, hogy ez a törvény valamely hatalmas fejedelem alkotása. Vérengző önkényuralom szomorú emléke. Mert ez pszihologiai lehetetlenség. Hiába szegeznek a mellemnek ezer ágyut. Külsőleg megtagadhatom a meggyőződésemet, de a lelkem mélyén sohasem mondom igazságnak a hazugságot. Ha tehát az egész világ sem tudja rám erőszakolni ezt a törvényt, mely erősebb a vaspántnál, — csak az Írhatta szivünkbe, aki egymaga több, mint az egész világ. Az Isten : 4. A világban mutatkozó rend és célszerűség. Az emberi szem szerkezete bámulatos dolog. Még csodálatosabb az égen ragyogó csillagtábor. Örökké keringnek, mégsem ütköznek össze. Ki állapította meg ezt a bámulatos rendet? A véletlen? De hát van-e egyáltalán véletlen ? Hiszen ok nélkül semmi sem történik. Hogy az órám szerkezete olyan, amilyen, az nem a véletlen műve. Ha szétszedem részeire, ki mondhatja józan ésszel, hogy emberi közreműködés nélkül újra összekerülnek. Hát ezt a remek világot ki alkotta ? Ki szabta meg a nap, a hold, a csillagok törvényeit? Maguktól keringnek? A »véletlen« az oka, hogy össze nem ütköznek? Nem! Józan eszem tiltakozik ben rejlik, hogy a jóllét további vágyakat ébreszt; ahol pedig vágy van, ott megelégedésről nem lehet szó. S mi következik mindezekből? Az, hogy a boldogság, az egyéni föltétlen megelégedés öntudatos érzése:puszta chimaera ! Pedig ez mégsem ugy van ; — mert mégis van az ember, mint egyén életének két szakaszában eszményi boldogság, csak az azután a baj, hogy ez a boldogság igazán csak eszményi ! Elenyészőleg csekély ugyanis az olyan embereknek a száma, akik a meglevővel, a jelen állapotával meg vannak elégedve; az emberiség legnagyobb contingensét az elégedetlenek szolgáltatják, akik Jeremiás prófétaként szünet nélkül csak letűnt multjok boldogságának romjain keseregnek s e romokból maguknak egekig nyúló fellegvárat építve, annak ragyogó csillagára függesztik vágyó tekintetöket, s ezek mindannyian a múltban és a jövőben érzik magukat boldogoknak. A jelen sorsával soha meg nem elégedő, hanem szünet nélkül múltja letűntén kesergő s jobb jövőjében reménykedő emberiség földi életének ezen két szakaszában: a múltban és a jövőben találjuk mi fel az emberi élet azon révpartját, hová az élet ezernyi küzdelmei közt vergődő lélek mindenkor megtérhet pihenni s hol biztosan megtalálja mindazon feltételt, amelyet az emberiség legnagyobb része a boldogság fogalmához szokott fűzni. Végső következtetésképen kimondhatjuk tehát, hogy az emberi életben egyedül csak a mult örömeire való visszaemlékezés és a jobb jövőben való reménykedés nyújthat igazi .boldogságot; de mivel az élet ezen két szakasza a jelenben, tehát a valódi életben nem létezik, hanem csak ködfátyolkép tűnik fel szemünk előtt; mivel mind a kettő Csak eszményi fogalom és így csakugyan chimaera: végső elemzésben mégis csak a költőnek van igaza, mikor azt mondja, hogy: »A boldogságért születünk s nélküle halunk meg,« s így igaza van az ókor bölcsének is, hogy: »Nemo ante mortem beatus«. (»Halála előtt senki sem boldog«). ellene. Ezt csak Isten tehette. Hogy~ egyesek tagadják ezt a célszerűséget ? Igen sok olyan jelenségre rámondták a régiek, hogy hasznavehetetlen, aminek a XX. század embere nagyon is tisztán látja a hasznát. Amit mi meg nem értünk, megértik majd az utódaink. 4. Az emberiség közmeggyőződése. Minden népnél meg van az Isten eszméje. IIa egyes sarki utazók azt állítják, hogy találtak népet vallásos kultusz nélkül, azonnal megindul a tudósok raja az újonnan felfedezett vidékre. S még eddig nem volt rá eset, hogy igazat adtak volna annak a feltűnést hajhászó, elhamarkodott nyilatkozatnak, hogy akad nép vallás nélkül. Mert ezek a vad törzsek féltékenyen őrzik hagyományaikat. Aki bele akar tekinteni a lelkükbe, — meg kell tanulnia nyelvüket, el kell sajátítani szokásaikat. Csak huzamos idő múlva tárják fel egész őszintén a szivük világát. — Ha tehát Isten eszméje — ha kissé eltorzult alakban is — minden időben -- és »minden népnél < megtalálható, mi ennek a jelenségnek az oka? Nem lehet más, mint az emberi »ész«. Ha tehát nincs Isten, akkor mi vagyunk a legszerencsétlenebb teremtmények, mert eszünk, értelmünk, melyre oly büszkék vagyunk — örökös »tévedés rabja. Lehetséges-e ez ? Isten létezése tehát minden kétségen felül áll. Maga az ész, a tudomány alapozza meg megdönthetetlenül a mi hitünket. Legyünk tehát öntudatosak ! A hitet szégyenleni, megtadadni, nem férfias dolog. Nyugodtak lehetünk, mert életünk alapja nem agyrém, nem lidércfény, hanem valóság. Megdönthetetlen szikla, melyen minden támadás megtörik. A gyönyörű előadást viharos tapssal hálálta meg a közönség. Szerdán, febr. 2j-án este fél j órakor lesz a második konferenciabeszéd. A tudós előadó ez alkalommal a vallásról fog értekezni. Felhívás a szabósegédekhez, A Kath. Legény egye sülét vezetősége értesíti a város tanulni vágyó szabósegédeit, hogy a szabóipari szakismeretek terjesztése és elsajátítása céljából férfiruha szabászait tanfolyamot rendez a közel napokban egyesületi helyiségében. A tanfolyam vezetői lesznek : Mátz József ig.-tanító, ki a számtanból és Vágó Dezső hirneves szabóiparos, okleveles szaktanító, ki a mértanból, a könyvvitelből és a szabátszatból ad oktató előadásokat. Külön tandíj nincs, csak az oktatáshoz szükséges segédeszközök (papirfűzetek, irónok stb.) beszerzési ára lesz a tanfolyamra jelentkezők közös kiadása. Ami az oktatások napját és idejét illeti, azt a tanfolyam vezetősége a tanfolyamra jelentkezőkkel közösen fogja megállapítani. Tekintettel arra, hogy e tanfolyamon egy kis jó akarattal és szorgalommal ki-ki oly szakismeretekre tehet szert, amelyekért már sokan ily tanfolyam hiján 4—500 koronát is áldoztak.