Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-02-06 / 6. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910 február 6. 6. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Kiadótulajdonos: Szerkesztőség : Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. A Pápai Katholikus Kör. Esterházy-út 10. házszám. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: A kiadóhivatal vezetője: A lap megjelenik minden vasárnap Zsilavy Sándor. Süle Gábor, Viasz-utca 15. házszám. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Pápa — gyárvárosi Tessék? «Pápa — gyárváros»? ... No-no! Langszam, Tóbiás! Nem azonnal, hanem majd fokozatosan. Szép lassan, lassan . . . Na ja, mein Gott! Egyszerre csak nem lehetünk világvárossá ! Egyelőre elégedjünk meg a gyárváros címmel. Ezt is nehéz lesz elérni. Nem ötletszerűleg választottam ezt a címet. (Megvan az alapja. Városunk polgármestere t. i. azzal a kétségtelenül érdekes tervvel áll a közgyűlés elé, hogy alakítson egy« gyárbizottságot. «Ennek a bizottságnak az lenne a feladata, hogy« a Magyarországban letelepülni szándékozó gyárosokkal folytonosan érintkezésben álljon, igyekezzék őket városunk számára megnyerni s ez érdemben tegyen javaslatot a város képviselőtestületének. » A gondolat nem rossz — talán be is válik. Tagadhatatlan, hogy bizonyos üzemű gyárak bizonyos helyeken haszonnal járnak, tehát bizonyos köröknek érdekükben is áll, hogy odacsalogassák. De még ezeken a helyeken is sok ú. n. melléktekintetre kell ügyelni. Hogy messzire ne menjünk, pl. a vaj gyár, lehet, hogy a termelő osztályra nézve előnyös lesz, de már nem merném ugyanezt állítani a fogyasztókról ! Tudom, hogy kényes húrokat pengetek, mert a helyi lapokban rendkívüli éles polémiák jelentek meg pro és kontra, de nem hiszem, hogy fel ne szökkentené az amúgy is magas piaci árakat. (Sőt, attól is lehet tartani, hogy egyes cikkeket teljesen elhalász az orrunk elől az élelmes német.) A városi hatóságnak nemcsak az a feladata, hogy új kereseti forrásokat teremtsen s az ipari és kereskedelmi forgalmat emelje, hanem az is kötelessége, hogy a fogyasztó közönség érdekeit megvédebnezze. Hiszen a város nemcsak termelőkből áll, hanem, sőt nagyobb részben fogyasztókból is. Pedig ezek époly adófizető polgárai a városnak, mint a termelők. A piaci drágaságot is ők érzik meg legjobban. Am, állítsák fel azt a vajgyárat, de oly kikötéssel, hogy a városnak joga legyen közbelépni, ha a gyár üzeme oly irányba terelődik, amely a város érdekeit veszélyezteti. Jó eleve lehetetlenné kell tenni a közönség kiszolgáltatását. Ami az új vaj- és tejszíngyár helyét illeti, az a körülmény, hogy eddig szemétlerakodó-hely volt, nem lehet elég ok arra, hogy esetleg olcsóbban adják oda a külföldi vállalkozónak. Készségesen elhisszük, hogy egészségtelen hely, valóságos bacillustelep, de utóvégre szemétlerakodó-helyre szüksége van a városnak. Ha tehát a mostani helyen gyár épül, mást kell erre a korántsem megtisztelő célra keresni. Tehát máshol lesz a bacillus-bánya. Az imént ez a szó került a tollam hegyére : külföldi. Isten ments, hogy bárkit is meggyanúsítsak, de annyira talán csak nem vagyunk ideálisták sem mi, sem a helyi hatóságok, sem a helyi lapok, hogy azzal kecsegtessük magunkat, mintha a külföldi tőkések a magyar gyáripar fellendítése végett zarándokolnának el hozzánk? Erről is érdemes elmélkedni, mert a tapasztalat óvatosságra int. Van Magyarországban egy gyár, amely noha helyi és állami szubvenciót élvez, teljesen osztrák módon rendezkedett be. Nemcsak főbb hivatalnokai és főbb alkalmazottjai külföldiek, hanem még munkásokul is lehetőleg csak külföldieket alkalmaz. Könnyen megteheti, mert közel van a határhoz. így aztán a keresmény is Ausztria javára billenti a mérleget. Ilyesmi, persze, nem fordulhat elő nálunk ebben a mértékben, de azért itt is történhetnek viszásságok. Ott sem jöhetett volna létre ez a fonák helyzet, ha a gyáralapítás nem volna Magyarországon olyan megbűvölő foglalkozás, hogy az alapítóknak mindent megadnak, minden fenntartás nélkül és semmi jogot sem biztosítanak maguknak arra az esetre, ha kisebb, vagy magasabb rendű érdekek egyenesen kötelességgé tennék a beavatkozást. Jó lesz tehát a vajgyárral szemben is megóvni mindazon jogokat, mej lyek egy várost általában és egy magyar várost különösen is megilletnek. Fölösleges már a tárgyalások folyama alatt elárulni, milyen boldogok vagyunk, hogy egy, vagy több bécsi úr a tőkéjét nálunk akarja búsásan kamatoztatni! Ugyanezen oknál fogva nem tartjuk szükségesnek olyan bizottság megalakulását sem, amely a betelepülni szándékozó gyárosok ide-édesgetésével, hogy úgy mondjuk, üzletszerüleg foglalkozik. Mert, akiket mi magunk hivunk ide, azokkal nagyon nehéz ránk nézve előnyös szerződést kötni. Azonkívül, ha ez a letelepülés esetleg nagy arányokat ölt, a város a szubvenciókkal óriási terhet vesz magára s így a túlságos gyáralapítás nemcsak haladás nem lesz s egészséges fejlődést nem eredményez, hanem a város lakosságának nagyobb és intellectualis tekintetben is jelentékenyebb részét: a fogyasztókat a legnagyobb anyagi megrázkódtatásnak teszi ki. Mert minden átalakulás, minden gazdasági fordulat ezeknek a rovására történik. Mi haszna van a hivatalnok-