Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-12-04 / 49. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. szeptember 25. Nagy hatással voltak a -hallgatóságra a kedd esti szónokok is. Krüger dr. bemutatta a szekularizáció utáni időket. Maró gúnnyal vagdalta a rabló lovagokat, kiknek pápista kincsre fáj a foguk. De a modern olvasóembernek is nagy igazságokat vagdalt fejéhez P. Antal, egy hatalmas, mindenkit elragadó szónoklatban. Ez a P. Antal egy csoda ember. Reggel 6—11 óráig gyóntat, utána dolgozik cs mindig csak dolgozik. Óriási érdemei vannak Krisztus ügyei körül. A sajtóról beszélt, úgy, hogy még igy erről a tárgyról embert beszélni nem hallottam. Hallgatóságát beszédének meggyőző erejével ragadja magával. Szavai a közönséghez " szólottak : olvassatok, dc csak keresztény sajtot] de szólottak magasabba is: „A sajtó pénzből él. Ha pénz nincs, sajtó sincs. Cikk sincs A S ekkor szemérmesen tekintett maga körül jobbra is, balra is! Elérkeztünk a véghez! Majláth püspök befejező szavait az újságok ellátták kommentárral. Éppen befejezte szavait, midőn behallatszott a bazilika nagy harangjának imára hivő szava. Éppen hét óra volt. A püspök imára kulcsolja kezeit, a sok ezer nép feláll, s a- püspök előimádkozza az U rangy alá t s a hal Igát óság felel. Êz a diadalmas Úrangyala méltó befejezése volt a X. kath. nagygyűlésnek! Eellélegzek! Az ima hangja megrezegtette lelkem húrjait. Élnek még a katholikusolc s vagyunk — sokan. Tudnak már akarni is — nemcsak bankettérozní, akarnak dolgozni, -- mert dolog nélkül elveszünk! Előttem álltak a vezetők, mind lelkes, odaadó, akaró ember — s velem együtt lelkesedett a nép, ki csak a parancsot várta, hogy dolgozzék a szent kii érdekében, a társadalom újjáalakításáért! Elmerengek ... s gondolkodom . . . vájjon mikor sikerül ez még?! (Vége.) H ÍREK. A Kath. Kör ma d. u. 6 órakor tartja első felólvasö-estélyéi a bencés gimn. tornatermében a következő műsorral : 1. Dalok, énekli a Katholikus Kör énekkara. 2. Megnyitó beszéd, mondja Varga Rezső társelnök. 3. Bobherceg, melodráma Martos Ferenctől, előadják Deli Berta és Gárdos juliska. 4. a) Schubert 137. Sonatája, b) Magyar dalok, zongorán előadja Nagy Vilmosné, hegedűn kiséri Egresits János. 5. Dalok, énekli az Okolicsányi-család.. Belépti díj nem tagoknak 40 fillér. — Személyi hír. Lóskay Gábor altábornagy/a székesfehérvári V. honvédkerület parancsnoka, Reichard József őrnagy kíséretében nov. 30-án városunkba érkezett. Másnap megszemlélte a kaszárnyát s d. u. visszautazott Fehérvárra. Az előkelő vendégek a helybeli bencés székházban szálltak meg. — Szelényi József. Lapunk mai számának -tárca-rovatában egy kedves, hangulatos, meleg vallásos érzéstől áthatott költeményt közlünk Schneider József m. kir. dohánygyári aligazgató tollából, aki Szelényi József néven irja költeményeit. Az új aligazgató tehetséges, érdemes munkása a magyar irodalomnak. Eddig négy kötet verse jelent meg a könyvpiacon. »Ezüstlakodnlom« című vígjátékát nagy hatással adta elő Szendrey színtársulata, két költeményét a Petőfi társaságban is felolvasták, s a tóvárosi sajtóban is gyakran találkozunk a nevével. A »Pápa és Vidéké*-be mai hangulatos versével köszönt be, melyet rövidesen követ több is, mert megígérte, hogy gyakrabban fel fog bennünket keresni. Kath. társadalmunk és lapunk- értékes -erőt nyert Szelényi Schneider Józsefben, akit városunkban is kétségtelenül oly tisztelet és szeretet fog övezni, mint amilyen övezte öt előbbi állomáshelyén, Munkácson, honnan a »Munkács« c. hetilap, melynek legelső munkatársa volt, rendkívüli meleg hangú cikkben búcsúztatta. Isten hozta őt körünkbe; őszinte örömmel köszöntjük munkatársaink közt! Komárom megye új főispánjává Kürthy Istvánt, az udvardi kerület orsz. képviselőjét nevezte ki a király. A lemondás folytán megüresedett udvardi kerületben, mint az Alkotmányban olvassuk, Hoitsy Pált, városunk volt érdemes orsz. képviselőjét, a függetlenségi párt régi, puritán jellemű harcosát jelöli a Kossuth párt. A Kath. Népszövetség mai székesfehérvári orsz. közgyűlésén a mult számunkban említett szónokokon kivül még dr. Nagy Emil és Somsich Tihamér gr. orsz. képviselők fognak beszélni. — A veszprémegyházmegyei sajtóvasárnap 1625 К 91 fillért jövedelmezett á kath. sajtó céljaira. Felszállás repülőgépen. Takács és Rajky, magyar aviatikusok (és hozzá még Takács városunk szülötte) a héten kiállították repülőgépjüket a Griff-szálló nagytermében, abban a reményben, hogy a közönség illő pártfogásban fogja őket részesíteni. Amcle nagyon csalódtak. Itt van köztünk két ambiciózus' fiafal ember, vér a mi vérünkből, akik idejüket — sőt talán életüket is — ennek a találmánynak szentelik, ők a pártolás hiánya miatt lesznek kénytelenek abbanhagyni kísérletezésüket. Hát nem szégyene ez városunk hires magyar lakosságának, amely egy időben ugyancsak verte a tulipános mellét. De még ma jóvá teheti hibáját a közönség. Ugyanis ma d. u. j és j óra között fognak jelszállani a lovaskaszárnya melletti kis gyakorlótéren. Menjen ki oda aki csak teheti. Támogassuk fiatal honfitársainkat anyagilag és erkölcsileg. Ki tudja nem legbiztosabb helyen, ahol a gazdával együtt aluszik a tele zsák. — Hála Isten ! szépen jutott, komám ! — mondta az András. — Má' csak azt sajnálom, komám, hogy minden sokasága mellett is majd alig eszöl belőle jóizüet ! — Majd csak ád az Isten hozzá egészséget is, komám ! — Egészséget ! ... a barom se eszik jóizüet egymagában, komám, ha még annyi is az egészsége ! о о Az András nekivetette az állát a könyökének. Hát'szen nincsen az egekbe írva, hogy egymagamban darálom le a torkomon ! — mondta és mohón nézte a zsákokat. — Csak ezt vártam, komám ! A szived szándékát ! Ekkor aztán megindult a beszéd és hosszú részletekben elötálalta a koma, hogy mi után és mi réven jutott hozzá a szerencséhöz, hogy immár egész készen ajálhat a komának igen ajánlatos fehérnépet. Az András minden hegyiről-tövire való beszéd mellett is igen bizalmatlankodott és előszedte fontolkodásait, úgy, hogy a komának keményen bele kellett kapaszkodnia a türelembe. Addig-addig, míg abban meg nem állapodtak, hogy rá vasárnap, senkinek semmit sem szólva, valami nesszel elmennek oda a szomszéd faluba és megszemlélik azt a bizonyos fehérnépet. Ami meg is történt. Vasárnapi öltözetességben útnak indultak gyalog; rengeteg sokat kellett hazudni a szemközt jövőknek, hogy : vetéseket nézni mennek, hogyan kel a repce, azt nézik meg ... és így tovább. Szinte kő esett le a szivükről, mikor a határt átlépték, mert igen nehezükre esett a hazudozás. A szomszéd falunak a túlsó végén rátaláltak a bizonyos házra. Kis zsuppos, egyszerű házikó volt, szép fehérre meszelve, mintha búcsúra készülne. Mustrálgatták a házat és igen tetszetős volt nekik a tisztasága. Ahogy beléptek a kis rácsosajtón, zavarban voltak, mert két ajtó is szolgált a gádorra, minthogy a házikó két darabból volt összeragasztva ; első és hátulsó házból. Valamikor osztozkodáson vágták kétfelé. Azon szerint két hidast és két tyukólat is találtak az udvaron. Csak úgy Isten neki módon az első ajtón befordultak. Hangos szóval kiáltott a koma : Van-e valaki idehaza? ellophatnák a házat ! . . . Pici öreg asszonyka jött elejbök a zajra, aki előtt igen tiszta kék kötény volt és suhogott, mikor aszott kezét végig húzta rajta. Ennek az öreg asszonykának az özvegy leánya volt az, aki miatt ide léptek az atyafiak. A koma egész bátran, biztos hangon mondta el a célt, ami miatt jöttek, hogy hallották, hogy választási malacok volnának eladók . . , — Lennyi, volnának — felelt az asszonyka fáradt, pihegő hangon ... és tessékelte a venni szándékozókat. A szobácska sötétes volt, nem csoda, ha az atyafiak árgus-szemekkel kutatták minden sarkát, hol találnak reá a fiatal özvegyre. De nem volt sehol ; beszéd közben megértették, hogy a faluban van, majd hazajön nemsoká, könyörgés után térhetett be valahová; annál inkább jó lesz bevárni, mert a malacok az övék és nélküle nem lehet alku. Lesték tehát beszédközben az atyafiak az ablakot, azt, ami az utcára nyilik és a másikat, az ennél is kisebbet, aki a gádorra szolgál, honnan egyenesen a hidasokra látni. Az öreg asszonyka kihegettköhögött és hálálkodott, hogy de soká jön a lánya, azonban tartotta őket szóval . . . Ezenközben látja ám az András, hogy valaki fehérnép sajtárral a hidashoz megy: pirosképű, gömbölyű asszonyka, akinek köténye gondosan félre van hajtva, ahogy a sajtárt magához szorítja. Az Andrásnak olyan lett a nézése, mint a kilőtt nyil, amely talál, mikor meglátta. — Ki az a fehérnép, nénémasszony ?—• kérdezte éhesen az András. — A sógorasszony leánya, a hátulsó házból ... Ez is özvegy, az Istenadta!