Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-11-27 / 48. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910. szeptember 27. 39. szám PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: Л Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-i

к házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Küldöttség a munkásházak érdekében. Tekintélyes számú küldöttséget vezetett a mult vasárnap d. e. Káuzli Gyula, a Ker. Munkásegyesületnek agilitásáról ismert elnöke, városunk polgármesteréhez. A 2—300 tagból álló küldöttség teljesen megtöltötte a városháza nagytermét ; sokan a folyosókon szorongva várták a legilletékesebb tényezőnek, a polgármesternek nyilatkozatát, amely vagy hajlékot juttat a be- ; csületes proletár seregnek, vagy továbbra is sínylődni hagyja a nem embernek való szük, egészségtelen lakásokban. A kérvényezők meg lehetnek elégedve, mert városunk polgármestere legteljesebb jó akaratáról és legmesszebb menő támogatásáról biztosította a küldöttséget s a a többi között, a Káuzli Gyula által j hozzáintézett lelkes szavakra, a következőleg válaszolt: »Már három évvel ezelőtt bocsájtottam ki felhívást a helyi lapokban, hogy azok a munkások, akiknek munkásházakra volna szükségük, jelentkezzenek nálam. Akkor mindössze heten jelentkeztek. Ami akkor nem sikerült, az úgy látszik, most sikerül. Meg lehetnek győződve, amint három évvel ezelőtt rajta voltam már, hogy itt munkásházakat építtessünk, most is testemből, lelkemből, szivemből azon leszek, hogy dűlőre juttassam kérelmüket. Nagy szabású munka ez, Uraim, amit nem lehet máról-holnapra megcsinálni. Legyenek azért türelemmel és igyekezzenek a képviselőtestületnek tekintélyes részét is megnyerni az ügynek.« Lelkes éljenzés váltotta fel a polgármester meleg és jól eső szavait. Azután Káuzli Gyula a jelenlevő Antal Géza dr. orsz. képviselőt kérte fel, hogy támogassa a munkások jogos és méltányos kérelmét fenn a minisztériumban. Antal Géza dr. szintén a legmesszebb menő jóakaratáról és támogatásáról biztosította a küldöttség tagjait, akik a képviselő lelkes éljenzésével, és a legszebb reményekkel eltelve hagyták el a városháza nagytermét. Az ezen alkalommal átadott Memorandum szószerinti szövege a következő : Nagyságos Polgármester Ur! A pápai mindenféle szakmáju munkások emelik fel szavukat s kérik Nagyságodat s Pápa város ügyeinek intéző köreit, hogy az alanti sorokban foglalt kérésünket meghallgatni kegyeskedjenek. Azt mindenkinek el kell ismernie, hogy az ember elsőrendű szükségletei közé tartozik a kenyér után mindjárt a lakás. A lakás a pihenés, szórakozás és családi boldogság helye. Lakás nélkül nincs családi kör, nincs családi boldogság. Nincsen nyomorultabb ember, mint akinek becsületes, emberhez illő lakása nincs! Magyarországban általában a munkáslakások kérdése még teljesen rendezetlen. így van ez Pápán is! A kisipari munkások többnyire a műhelyben hálnak. Nagyon sok kisiparos egész családja műhelyben lakik éjjel-nappal. Aki csak egyszer is megfordult ilyen helyeken, soha el nem felejtheti azt az egészségtelen levegőt és siralmas hangulatot, amely a mi munkásaink lakásait betölti. Sok, sok munkáslakás sötét, fülledt, penészes, férgektől, rovaroktól hemzsegő odúk s tulzsufoltságuknál és az ezzel járó piszkosságuknál fogva meTARCA. Zorkámnak. Irta: Miklós, Montenegró cárja. Nem mind arany, ami fénylik Es a trón nem heverő hely! Ül azon is boldogtalan, — Kicsi lányom, hidd el, hidd el! Korona is, bármi fényes! — Tövisből van sokszor fonva. Elégedett, boldog királyt Nem ismer más, csak a monda! Ám a kicsi kunyhóban is A boldogság lakik véled, Ha dolgozol, csöndben, titkon, Tisztességben s — Istent féled. Fordította: Szászy István. A vén faun. Irta: f Dr. Nyikora József. Régen harangoztak delet, Nyugatra néz az őszi nap; Sugara már nem oly meleg, Mint volt — fejem felett. Elmerengek a multakon: Hol a tavasz, hol van a nyár ? Az élet mily gyorsan oson, Már — az őszt taposom. Kivül az ősz és idebenn Szivem tudna szeretni még. De hajh, nimfáim' hidegen Hagyja a szerelem. Az első csalódás ma ért. Egy kis lánytól csókot kértem. S ő szólt, látva hajam derét: »Csókolom a kezét!« A Kopolya. — Irta: Wittmann Ilus. — Apostag faluban, mintegy kétszáz lépésnyire a Dunától, van egy kis tó. Kopolyának hivják. Az egyik fele mély, a másik oly sekély, hogy kenderáztatónak használják. Azaz csak használták, mert biz' ott réges-régen se hire, se hamva a kenderáz tatásnak. A jámbor apostagiak, ha arra mennek, keresztet vetnek és ugy mennek tovább. Gyönyörű virágos rét veszi körül a kis áztatót és tavat. De Isten irgalmazzon annak, aki nem ismeri a mélységet és bemerészkedik. Az bizony ott vész. A tó partján annyi a kék katáng, hogy a járókelő akaratlanul is a földre, majd az égre néz, hisz' a virág szine vetekedik az ég azúrjával. Csodálatos, hogy a gyermekek, bár az egész faluban nincs oly sok és szép virág, mint a Kopolya körül, mégis inkább beérik a kamillával, szarkalábbal, vadrezedával, mintsem a tó mellé merészkedjenek. S ha egyiket-másikat mégis odébb csábítja a vakító kékség, a többiek hamar visszahúzzák, ijedten, suttogva marasztalják, mintha még csak az említésre is vészt hozna. — Ne menj oda, mert jön a kenderhaju asszony, elvisz magával!