Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-11-13 / 46. szám

V. évfolyam. Pápa, 19x0. november 13. 46. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi) közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Hadiszemle. Ma kezdődik meg Budapesten a magyar katholikusok őszi táborállása. (Megjelenik a vezérkar és a tábor, hogy bepillantást vessenek a magyar katholicizmus életébe, hogy az az élet életre való-e, vagy sem, hogy felvefte-e a harcot az ellenséggel szemben s hogy elég erős-e ennek a harcnak véO- о gigküzdésére. »Ma fordulóponton áll az anyagi, erkölcsi és értelmi világ minden problémája. Vitatás alatt áll nemzetiségről, hitről, becsületről, erkölcsről, tudományról alkotott minden nézetünk. A régi vezetők az állami és társadalmi élet egész harcvonalán visszaszorulnak s vasék gyanánt új elemek furakodnak közénk, amelyek összeszedik a pénzt s pénzük és mozgékonyságuk segítségével viegszerezvéîi a sajtót, kiforgatják sarkaiból a hitről, erkölcsről, hazafiságról szóló régi közvéleményt. A régi társadalomnak ezzel a társadalommal szemben nincsen elég ellenálló ereje« ! Ilyen időben tehát érdemes is, kell is hadiszemlét tartania a számra nézve hatalmas, de erőre nézve gyenge katholicizmusnak ! Mert csak nézzük ! Isten kegyelméből volnánk mi katholikusok az egész országban tizenkét millió hatszázezeren. Protestáns testvéreink száma is elég szép: három millió nyolcszázezer! S kereshetünk-e hazánkban keresztény világnézetet, van-e hatalom kezünkben, van-e virágzó keresztény irányú sajtónk, hivatkozhatunk-e nagymérvű keresztény szellemmel megtöltött akciókra, van-e pénze keresztény népünknek, vannak-e dúsgazdag keresztény iparosaink, vannak-e élelmes, tekintélyes keresztény Irta: Káuzli Gyula. kereskedőink ? Nincsenek — nincsenek ! Hivő népünk még csak volna! De hol keressünk hivő, öntudatos intelligenciát '? Protestáns testvéreinkben legalább van összetartás, de van-e a katholikusok között ? Protestáns intelligenciánk ragaszkodik protestáns voltához, s arról meg sem feledkezik soha, de elmondhatjuk-e ezt a mi intelligenciánkról ? Sajnos, csak nagy általánosságban. Pedig veszedelmes időket élünk ! A tudomány és felvilágosodás nevében elkeseredett hévvel támadják a pozitiv kereszténységet, különösen a katholicizmust. Tanait babonának, hagyományait előítéleteknek mondják. Hirdetőit, szolgáit piszkolják. Minden hitvány pap bűnét általánosítják s nem történhetik botránv a templom körül, Rómában, Censtochauban, New-Yorkban, vagy Szibériában anélkül, hogy azt harmadnegyed napra terjedelmesen s a legnagyobb rosszakarattal kommentálva meg ne hallja a magyar közönség is. Állandó vesszőparipájuk a keresztény felekezeteknek s a katholikus egyháznak egymás ellen való uszítása. Rettenetes erővel, óriási apparátussal, a legborzasztóbb szenvedéllyel küzdenek minden ellen, ami szent, ami jó, ami szép — s a legrikitóbb színekkel, a legbensőbb szeretet hangján, az ajánlás édes szavával magasztalják a társadalom kinövéseit, a modern kor bűneit s forradalmait. S kik csinálják az új kor e világnézetét, kik terjesztik a hazafiatlanság szellemét, kik ezek a modernebb Voltairek ? Néhány balekul fogott kereszténnyel összejátszó új magyar s ezeknek tanítványai, kővetői. Nemcsak nálunk, hanem a világ minden keresztény országában! Nálunk ez új szellemnek követői azon vannak egvrészt, hogy minden birtokot kézrekerítsenek, másrészt, hogy bomlásra vigyék az egész keresztény társadalmat. Nálunk erre a talaj nagyon alkalmas. A tömérdek sok liberális, szabadkömives, szociáldemokrata izű újság hatása alatt a sok, anyagilag és erkölcsileg tönkrejutott egyén elhiszi nekik, hogy ők csak szociális igazságot akarnak, s még segédkeznek is nekik és tolják szekerüknek sok immoralitással megkent kerekeit. Nem akarok statisztikával bizonyítani. De az igaz, hogy ilyen válságos időben szükség van hadiszemlére, tanácsra, hog}- hogyan is állunk ! Ez a hadiszemle a kath. nagygyűlés. Itt fog elhangzani, ha nem is ezen szavakkal, de ily értelemben: »A kereszténységtől elforduló világ hadd halija meg, hogy a kathoticizmus nemcsak nem készül bevonni vitorláit az étet tengerén, hanem egyenesen magának követeli a jogot és erőt, hogy a szellemi és társadalmi világ tengerén békét teremtsen. A társadalmi és állami életbe be lé nyúló kereszténység van hivatva az egyén és köz boldogulását előmozdítani a krisztícsi elveknek az egyéni életben és a társadalmi berendezésben, az állami kormá7iyzatban való megvalósítása által.« Ezt lógják eme napokban hirdetni Apponyi, Rakovszky épúgy, mint Krüger ; Prohászka s Mailáth püspökök; Giesswein prelátus és P. Butykay. Erről a mindent átható és átalakító kereszténységről tesz tanúságot az a husz különféle katholikus szervezet, mely ez alkalommal tanácskozni fog. A keresztény *