Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)
1910-11-06 / 45. szám
t> . PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. november 2. Interpellációk. Pados József a mezei egerek szertelen nagy elszaporodásának meggátlására olv irányú intézkedést kért a polgármestertől, hogy a gazdákat szólítsa fel egyöntetű védekezésre. A polgármester a közgyűlés hozzájárulásával, rövid időn belül a baj gyökeres orvoslását meg fogja beszélni a gazdákkal. Kellner Vilmos képviselő, aki egyébként — mellesleg megjegyezve mészáros, a húsárak emelkedését a г. к apitánv azon intézkedésenek tudja be, amelyek a mészárosokra tetemes kiadást jelentenek. Nevezetesen előírja a rendelet, hogy a levágott marha húsát plével kipárnázott, fedett kocsin kell a vágóhidról beszállítani, nehogy az úton légy, por és egyéb fertőző anyag a húshoz hozzáférjen. Továbbá, hogv a kimért hust tiszta papirosba keli csomagolni, sőt még azt is előírja, hogy mily eszközökkel szabad a marhát leütni. Mindezek beszerzése pedig tetemes kiadást ró a mészárosokra, amit ők természetesen a fogyasztóközönségen kénytelenek besrófolni. Kifogást emel az ellen is, hog}* a mészárosokra külön pótadót vet ki a város, holott abban az időben, amikor ezt a képviselőtestület megszavazta, csak kétTiárom évre volt tervezve, azóta pedig állandósították. Kéri, hogy a fölösleges terhektől mentesítsék a mészárosokat. Az interpellációra Szokoly Ignác válaszol, kijelentvén, hogy a fentnevezett intézkedést miniszteri rendelet alapján tette meg, a m elvnek megszüntetésére nem tartja illetékesnek sem a képviselőtestületet, sem а б—7 mészárost, mert neki előbbre való a lakosság közegészsége, mint néhány mészáros zsebbe vágó érdeke. A választ a közgyűlés tudomásul vette. Kovács József azzal kezdte interpellációnak csúfolt hebegését, hogv hamarosan egekig magasztalta a tűzoltóságot, annak vezetőit, végül pedig rátért arra, hogy a »Pápa és Vidéke« szerkesztője olyan dolgokat irt a tűzoltóságról, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Fogja meg — úgymond — az a szerkesztő is a fecskendőcsövet, majd akkor megtudja, mit tesz tűzoltónak lenni és nem fog többé sárga keztyüt felhúzni. Arra kéri a polgármestert, hasson oda, hogy ha az a »Pápa és Vidéke» szerkesztője ir valamit, legalább ne hazudjék olyan dolgokat, mint amilyeneket hazudott. Foglalkozik Marion Antal v. képviselőnek egyik felszólalásával is, amelyben a tűzoltóságnak a tűz színhelyén való késedelmes megjelenését tette bírálat tárgyává. Marton Antal eme felszólalására azt jegyzi meg, hogy akkor Marton Antal beszélő mániában szenvedett, amiért őt az elnök rendreutasította. A polgármester válaszolt volna az interpelláló képviselőnek, ha ugyan lett volna mit felelni, amit a polgármester igen találóan így fejezett ki: »Kovács József interpellációjára azt válaszolom, hogv semmit sem válaszolok. mivel ez O-/ ! az ügy nem tartozik a képviselőtestület elé. Ha a tűzoltóságnak valamelyik szerkesztővel baja van, keressen orvoslást a bíróságnál.« A polgármester válaszát helveslőleg vette tudomásul a közgyűlés. Végül Kovács Sándor interpellált, azután áttértek a napirend tárgyalására. A tárgysorozat I., П., IV. és V-ik pontjait, mivel ezekre nézve a közgyűlés határozatképes nem volt, újabb, 30 I napon belül összehívandó közgyűlés elé 1 utalta a képviselőtestület. A Pápa-Devecser-Sümegi vasút ügye. Az e tárgyban hozott határoza; tot a miniszter pótlás végett visszaküldte és kifogásolta a határozatnak azon részét, melyben a képviselőtestület kikötötte, hogy a nevezett vasút fűtőháza itt legyen Pápán, továbbá, hogy a vonat piaci érdekeinknek megfelelően indíttassék, mivel ezeknek megállapítása teljesen a miniszter hatásI körébe tartozik. E' tárgynál pro és kontra több felszólalás történt. A vitában részt vettek: Hajnóczky Béla, Barthalos István, Fischer Gyula, Lövői Ignác dr. és Kende Ádám dr. Végül a közgyűlés határozatilag kimondotta I 46 szóval 22 ellenében, hogy előbbi határozatát odamódosítja, hogy óhajtandónak tartja a fűtőháznak nálunk való építését, valamint a vonatnak piaci érdekeinknek megfelelő indítását. A pálházi és dörzeményi iskola. Mivel a nevezett két pusztán a tankötelesek száma a SO-at meghaladja, a közgyűlés többeknek hozzászólása után, egyhangúlag kimondja, hogy haladéktalanul iskolát állít fel, amelynek céljaira ideiglenesen bérbe veszi a Perutztestvérek Bánóczi-féle majorjának egyik i épületét. Egyéb tárgyak. Elfogadta a képviselőtestület a hirdetési ügyről készült szabályrendeletet, a r.-kapitány módosításával. A város malmát pedig bérbeadta Schneider Dezsőnek. Altstein Frigyesnek a gépgyár felállítása érdekében beadott kérelmét egyelőre leveszi a napirendről. Több kisebb ügy elintézése után a közgyűlés véget .ért. eső Receyből lehetett'beszerezni; de ki tud oda elmenni anélkül, hogy az ellenség kezébe ne jusson ? Nagybátyám, Rousselot orvos, tagja volt a genfi vöröskereszt-egyesületnek, így tehát ő vállalkozott, hogy elmegy Receybe a szükséges orvosságért. Az 1864-ben kötött genfi egyezmény értelmében ugyanis a gyógyítással és ápolással foglalkozó egyének szabadon járhatnak-kelhetnek a háború folyatna alatt is. Egy hideg januári reggelen tehát (1871-ben) kocsira ült az orvos. Erősen beburkolózott bundájába s karjára jól felhúzta a vöröskereszt karszalagot. Az út szabad volt; nem is találkozott ellenséggel, mely feltartóztatta és igazolásra szólította volna. Szerencsésen megérkezett Receybe, ahol bőven ellátta magát a szükséges orvosságokkal. Minthogy pedig ugyancsak megéhezett a tiz mérföldes út alatt, egy vendéglőbe ment ebédelni. Az étteremben sok katonatiszttel és katonaorvossal találkozott; ebéd közben elmondta, hogy Langresből jött, anélkül, hogy ellenséggel találkozott volna. — Ah, Ön a langresi orvos ? — kérdé egy katonatiszt.— És mikor tetszik visszamenni? »Holnap reggel« Ezen esetben nagyon kérem, vigyen el egy levelet az alkormányzónak; nagyon sürgős és fontos!« Az orvos kénytelen volt a kérésnek engedni. A tiszt egy ménkű nagypecsétes levelet adott át neki: »De, kérem, vigyázzon rá, mert fontos ügyeket tartalmaz.« Az orvos másnap már hajnali pitymallatkor jól bereggelizett, aztán elindult haza felé. A bourgognei erős bor pompás jókedvre hangolta. Útközben oda is kiáltott egy földműveshez, aki tanyája ajtójában álldogált: »Hé, atyafi, hát maga a poroszokat várja ?« — Nem kell azokat várni, felelt a másik, — megjöttek már azok; majd még találkozik az úr is velők. Tetőtől talpig hideg borzongás futott végig az orvoson; eszébe jutott hirtelen a »fontos és sürgős« pecsétes levél, mely zsebében volt... és ő találkozhatik a poroszokkal... Hideg verejték ült homlokára. Eszébe jutott mindazon gyászos, végzetes eset, ami csak érheti, ha az ellenség megtalálja a levelet. Képzelődő tehetsége rettenetesen működött: »Az útmenti erdőségeket bizonyára elfoglalták az átkozott poroszok. Talán máifigyelemmel is kisérik kocsimat... Biztos, hogy kikutatnak... És ha megtalálják a nagypecsétes levelet... A katonai törvények kérlelhetetlen szigorúak; rám fogják, hogy a vöröskereszt-társaság jelvénye alatt hírszolgálatokat teljesítek. Biztos, hogy főbe lőnek .,.« Ilyen és hasonló gondolatok gyötörték az orvos agyát. Hogyan teljesíthetné tehát a rábízott feladatot anélkül, hogy ártana neki az az átkozott levél ? Mig így töprengett magában, eszébe jutott Dumas egyik regénye, melynek egyik szereplője, Chicot követ hasonló körülmények közt felbontotta III. Henrik levelét, szórói-szóra betanulta, aztán összetépte. De hogyan törje fel és olvassa el a levelet az úton, mikor talán már figyelemmel is kisérik az őrök az erdőből! Hisz az már maga is gyanús volna, ha észrevennék, hogy ő egy levelet összetép; tüstént letartóztatnák. Hirtelen jó gondolata támadt! Majd valahogyan csak felbontja, elolvassa, aztán rágyújt vele a pipájára; az csak nem lehet gyanús, ha az ember egy darab papirral gyújt rá a pipára! Nagy gyötrelmek közt tehát az egyik kezével felbontotta bundája zsebében a
