Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-10-30 / 44. szám

1910. szeptember 25. PÁPA ÉS VIDÉKE. 355. fele (ha énekkar van) és nem a pap énekli a Kyrie eleisont, a Christe eleisont a kar másik fele; a harmadik Kyrie eleisont pedig az összes karénekesek éneklik. Így szólnak az előirások, a szent rítusok bizottságának (S. R. C.) parancsai. Pápán, 1910. november 2-án a 9 órai misén igy fog lefolyni az istentisztelet. El ! vagyok készülve laikusok elitélő véleményére, ám az a tudat, hogy az egyház parancsait teljesítem, oly fegyverrel vértez fel, mellyel nehéz lesz megküzdeni. Szentgyörgyi Sándor. A Kath. Népszövetség riadóia. A Kath. Népszövetség a kath. nagy- Г gyűléssel kapcsolatban országos gyűlést tart, j melyre a vezetőség a következő kiáltványban | hivja meg Magyarország kath. népét: Katholikus Testvéreink! Történelmi nagy időket élünk. A magyar nemzet óriási nagy átalakuláson megy keresztül. A társadalmi forrongások, a szellemi erjedések, a gazdasági élet-halálharcok tüzében áll ma az élő nemzedék. A haza, a hit, a keresztény társadalmi rend minden ellen- ; sége összefogott ellenünk. A katholikus egyház ellen eddig sohasem tapasztalt vehemenciával támadnak a parlamentekben, a sajtóban, a népgyűléseken s a titkos társaságokban. A szociáldemokrácia összefogott a sza- \ badkőművességgel és döntő csatát akarnak produkálni Magyarországon is, úgy, mint Franciaországban és Portugáliában. Nyíltan követelik a katholikus iskolák megszüntetését, a vallásoktatás eltörlését, az egyházi vagyon elrablását, az eskü eltörlését és a katholikus papságnak az állampolgári jogokból való kizárását és a történelmi Magyarország legyőzését. Katholikus Testvérek! A Kath. Népszövetség egy negyed milliónyi tagból álló tábora hiv benneteket! Jöjjetek el tiltakozni a keresztény Magyarország ellen intézett i orvtámadások ellen! Országos szervezetünk november hó j 13-án délután 3 órakor a Vigadó termében nagy katholikus népgyűlést tart, amelyre meghívjuk a hithű katholikus népet. Ezen nagygyűlésen beszélni fognak Rakovszky István, valóságos belső titkos tanácsos, népszövetségi elnök, Dr. FischerColbrie Ágost kassai püspök, Dr. Bonta Károly ügyvéd, Rigó Vilmos mosonkiliti földmives gazda és Huszár Károly szerkesztő, országgyűlési képviselő. Minden öntudatos katholikus ott legyen! j A katholikusok legélctbevágóbb ügyeiről lesz 1 szó! Fel a nagy harcra Istenért, királyért és hazánkért! A Kath. Népszövetség elnöksége. Színház. Ez a hét a »sugó« hete volt. Igazán dicséret illeti azért, hogy szakavatottságát annyira hallhatóvá tette, hogy a karzat is kényelmesen elmondhatta volna utána minden egyes szavát. Ez ugyan nem vet valami szép fényt színészeink szereptudására, de mégis megvigasztalódtunk, mivel az előadott darabok olyanok voltak, hogy feledtették velünk a szereptudás meglehetős fogyatékosságát! . . . Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a felvonások közötti szünetek oly botrányos hosszúra nyúlnak, hogy az előadásnak majd hogy a felét ki nem teszik. Gondoskodni kell elegendő kulissza-rendezőről. Ennyit csak megérdemel az a közönség, amely a felemelt helyárak mellett is nap-nap után megtölti a színházat. Már a fűtés is elkelne hébe-hóba, mert nemsokára lábzsákkal kell megjelenni »Thalia« templomában. A héten jutalom-játék is volt. Bátori, a papa, akarom mondani a közönség kedvence tartotta jutalomjátékát. Annyi sok jót irtunk már Bátoriról, hogy bizony dicsérő szótárunk teljesen kiürült az ő művészetének, örökké kacagtató játékának méltatására. Egyedül azok a tapsok kifogyhatatlanok, amelyekkel a közönség napról-napra adózik Bátori művészetének. A héten több újdonságban volt részünk. Ilyen volt a szombaton és vasárnap előadott »Mary-Ann« с. 3 íelvonásös operette. Hajó Sándor irta, zenéjét pedig Kacsóh Pongrác komponálta. Mindkettőjük ritka szerencsés kézzel dolgozott. Maga a darab olyan, hogy méltán megérdemli műsoron maradását. Nem tartozik a léha, tucat operettek közé. Zeneszámai is olyan szépek, hogy gyönyörűség hallgatni. A kellemes, szép melódiák valósággal kiragadják az embert a szürke hétköznapiságból. Csak a második felvonás karéneke volt, -— szombaton este — oly kriminális hamis, hogy a közönség hangos kacagásban tört ki. A második estén már ez a kellemetlen epizód sem vont le semmit a darab értékéből. A női szereplők közül egyedül Lányai Piroskának jutott hosszabb szerep, amelyet oly kitűnően játszott meg, hogy a közönség frappáns tapsait méltán megérdemelte. -Mary-Ann« szerepe próbára teszi a művésznőnek nemcsak alakító képességét, hanem énektudását is. Lányai mind a kettőben remekelt. Jók voltak kisebb szerepükben Kovács Hanna, Hidvéghyné Blanka, Miklóssy Margit és Boriss Bianka. A férfi szereplők közül különösen dicséret illeti Erckövi Károlyt, Iván fit, Báthorit és Vértest. Vasárnap délután telt ház előtt került ismét szinre »Az obsitos« c. operette. Hétfőn zóna-előadásul ugyancsak »Az obsitos« került szinre, habár előzőleg a »Muzsikus leány« volt hirdetve. Kedden és szerdán »A kard becsülete« cimű 4 felvonásos társadalmi szinmű került sabbra emelné, mint ameddig egy parasztleány azokat emelheti. Dehogy emeli. Csak amolyan álom, olyan nevetséges gyerekség az, hogy a szive hangosabban dobban, mikor az urfira, azaz most már a nagyságos képviselő úrra gondol! Szegény leánynak egészen zavart a feje, hanem hogy is ne, mikor olyan különös gondolatok kergetőznek az agyában. Egyik pillanatban eszébe jutott, hogy hozzá kellene menni Fonyó Palihoz, Csakhogy a másik pillanatban szive föllázadt ellene. Maga se tehet róla, de azt mondta szegény legénynek: — Pali, én nem tudlak szeretni. — Ha nem tudsz, talán megtanulsz még szeretni — felelt az bánatos hangon, — elvárok én még esztendeig. Magda azt akarta mondani, hiába vár, de hogy Pali szemét könybe lábbaclni látta, nem akarta megkeseríteni. Hallgatott. Jól tette, hiszen ha szólt volna, kérdés, nem fakadt volna-e ő maga is sirva. Horváth Magda mindezt elgondolta, hogy a falragaszra feledkezett. A sok ember már mind elszéledt, csak maga állott még mindegyre ott, akár egy sóbálvány. — No Magda, — szólította meg egy barátnéja, ki sietve tartott a templom felé, — — hát te nem hallottad, hogy már beharangoztak? Biz utóvégre félmisét kapunk csak mind a ketten. A merengő leány összerezzent. Sarkon pördűlt és szintén sietett a templom felé. Délután leszedték a padlásokról a poros zászlókat és ki gyalog, ki kocsin, a legények meg lóháton vonultak a képviselő elé. Az asszonyok ugyancsak kirukkoltak. Sok hasznukat lehet venni az alkotmányos élet megnyilatkozásában néha. Teszem az utolsó választáskor is, mikor birokra került az ellenféllel a sor, akkor a vászoncselédek szállították férjeiknek a köveket és csak annak tudhatják be, hogy olyan dicsőséggel vívták ki a győzelmet, melynél minden ellenségük megfutott. Mikor Izsák Elemér hatalmas kocsisor élén megérkezett, riadó éljenzés fogadta. Az asszonyok piros kendőt lobogtattak. Horváth Magda is ott volt. De ajkát nem nyitotta éljenre, hiszen hangja remegett volna; kendőjét se lobogtathatta, mert keblét kellett két kezével védenie, különben első szomszédja bizonyosan meghallja szivének heves dobogását. Elemér fölállott egy deszkákból rögtönzött, széles asztalra s nyugodtan hordozta körül tekintetét. Magda úgy hitte, neki szól ez; talán úgyis őt keresi a nagy tömegben. Kedve lett volna elkiáltani magát, hogy hiszen itt van. Csakhogy hang bajosan lebbenhetett volna el most az ajakáról s aztán mit szóltak volna hozzá a falubeli férfiak és asszonyok? Elemér beszélni kezd. Szeme majd ezen, majd a másik ponton nyugszik meg s lám, Magda egyszer csak összerezzen; épen rajta függ az úrfi tekintete. Szegény leány pirulva süti le két égő szemét; zavarba jött, rettenetes zavarba. — Úristen, megismert-e ? — volt az első gondolata. Mire föltekintett, a szónok már másfelé fordult. Beszélt szépen, hangosan, lelkesen, ahogy tőle már megszokták. Magda hiszen nem tudja, mi az értelme annak a beszédnek, csak szavakat hall; mire azokat összekötné, arra már az ő szive sug neki valamit, azt kell meghallgatnia. így telik el majdnem egy hosszú óra. Az emberek éljeneznek, majd hogy a zászlók rúdja bele nem törik s azután vége