Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)
1910-10-02 / 40. szám
1910. szeptember 25. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. kor a beteg szervezetében még meg van az ellenálló képesség és az energia teljes, akkor a betegség legyőzése könnyű, csak óvakodnunk kell mindazon drasztikus szerek alkalmazásától, melyek a szervezeti erőt nagyon is igénybe veszik. Az opiatok kétségtelenül siettetik a kolera veszedelmes és tragikus végét. A józan, célszerű kezelés a beteg természetéhez alkalmazkodik. A beteget ne kényszerítsük sem evésre, sem ivásra. A tej, az úgynevezett »erősítő« étel, ital, bor, akár fehér, akár vörös bor többet ártanak, mint használnak. Az 1—2 napi éhkura a kolera-nostrasnál is kitűnően bevált — ép úgy beválik az ázsiai koleránál is. A jelentkező kinzó szomjúságot oltsuk gyümölcslével és a hányás és hasmenés következtében beállott vízveszteséget pótoljuk forró limonádéval és egyéb gyümölcsbefőttekkel. A belek tisztítására a meleg beöntések valók, melyek minden negyedik órában ismétlendők, hogy a szövetszáradást megakadályozzuk. A fősúlyt a beteg megizzasztására kell helyeznünk és evégből a pácienst forró, ecetes, vagy sósvizbe mártott és jól kifacsart lepedőkbe kell burkolnunk mindaddig, mig a beteget meg nem izzasztjuk. Az izzadássai megtörtük a kolera erejét és a beteg fellélegezve bizhatik mielőbbi felépülésben. Az ecetes borogatáshoz felerészben ecetet és felerészben vizet használunk; a sósvizesborogatáshoz 10 liter vizhez 1 kiló sót oldunk. A forró borogatáson kivül a forró ülőfürdők és lábgőzök is alkalmazandók, hogy a célt, a betegnek mielőbbi megizzasztását elérhessük. Kitűnően beváltak a forró kompressek, sőt a helyes massage is. A belső, sokszor tűrhetetlen szomjúság oltására és a hasmenés szüntetésére tormentillgyökér vagy tölgyfakéreg (Cortex Quercus) főz et,ét (2 óránként 2 evőkanállal melegen beadva) ajánljuk. Számtalan esetben kedvező hatásúnak bizonyult. Jó a tinctura tormentillae és a tinctura vaccinii myrtilli (afonya-tinktura) 20 csepp egy kávéskanálnyi vizben minden 4 órában bevéve. Hogy az ágynemű tisztaságára is kellő gondot kell fordítani, azt nem kell fejtegetnünk, — itt csak annyit jegyzünk meg, hogy erre a célra, sőt a desinfekcióra is a legjobb és legalkalmasabb a zöld kenőszappan ( x/ 4 kiló 8 liter) forró vizben oldva. Jó szolgálatot tesz a mészviz, 1 rész mésztej és egy rész viz. A mésztej előállításához vegyünk 1 liter égetett meszet és olvasszuk fel 4 liter vizben. Xem ajánljuk az erős, átható szagú desinficiáló szereket u. m. akreosotot, karbolt, chlormeszet, tormaidioxidot stb., mert átható szaguknál fogva az egészségest is hányási ingerre késztetik. A kolerás időben uralkodó, az összes néposztályokat kivétel nélkül átható félelemnek a legjótékonvabb hatása az legyen, hogy az élet megbecsüléséhez vezessen, józanságra, rendre, tisztaságra, testi-lelki mértékletességre tanítson és szoktasson. így lesz az istencsapásból istenáldás, melyben a társadalom összes rétegei részestilendnek. Munkára fel! Kiki legyen házának rendőre, csendőre, ápolója, gondozója és első orvosa. Útszéli virágok. Szerte az útszélen, árkok, bokrok alján Szemem elé jutnak, akármerre járok, Árván, elhagyottan, sokszor letaposva Szegényes, félékeny útszéli virágok. Hej, ki a gazdájok, kinek a virági ? - — Senkié, ha kérded, ki a gondozójuk. De ha le kell tépni, de ha rá kell lépni, Az egész világnak joga tenni róluk. Kocsikerék rámegy, senki se siratja, Sár, iszap elönti, ki sajnálja őket? Ha a pajkos gyerek ostorral levágja, Indítja-e könnyre az arra menőket? Bogáncs, volt, kóró volt, vetik oda könnyen, Hitvány dudva volt csak, hogy volna kár érte? — Pedig az a kóró szines virágával Az egyhangú rétnek szivárványa, éke. *) A »Kath. Gyermekvédelem« c. folyóirat 1. számából. Az élet utján is, hol csak jár az ember, Tele van az utszél sok ilyen virággal. Züllő vagy elzüllött, száz veszélynek kitett, Bűnös vagy bűntelen sok emberfiával. A falu árvája, nagy város csibésze Az élet utján ily útszéli virágok. Vagy letaposott fü vagy durva bogáncs lesz; Ezeknek a kétes sorsa vár reájok. : A falu árvája a falué volna. — Mindenkié akkor, ha jó egyre-másra, De ha mindenkié, senkié se akkor, Ha jó szóra szorul, vagy ha gondozásra. Van, aki nem árva, hanem elhagyott csak, Durván oda vágják az ilyen szemébe: — Az apád is korhely, te is az lész, az tel Ott az apja, anyja, az gondoljon véle! Azt mondják, hogy még a kutya is megromlik, Amelyiknek soká veszett hírét költik. Elzüllik az ilyen kivetett poronty is, Emberi magasból züllik le a földig. Nagy város lakója, a csibész, csavargó, Nem annak született, azzá lett vagy tették, ; Szülői szeretet melegét nem érzé, ; Otthonában, — lehet, — a jóért büntették. Vagy a tülekedő, robotos életnek A kenyérért vívott harca kivetette Ki, — ki az utcára a sok szemét közé. Elvadult ott, pedig jobbra volt teremtve. Még a nemes fa is el faj zi к idővel, Ha körülte csupa hitványabbak állnak; Legnemesb gyömölcs is megromlik, ha közte Csak egy szem romlottat, hibásat hagyának. Ha a iát nem nyesik, az is elburjánzik, Elvadul a legszebb kert is utoljára, Hogyha nem gondozzák, ha magára hagyják, I Végre a gazdája se ismer majd rája. ; Ha a gyermeki szív megromlik, csodáljuk? : És ha romladozik, hagyjuk veszendőbe ? j Ne becsüljük úgy meg, mint a fát a kertész, Útszéli bogáncsnáí ne tartsuk előbbre ? Ha a bün sarából, a nyomorúságból j Vállvetett erőnk csak egyet is kimenthet, Vissza Semmi munka, fáradság ne tartson, — Istennek, hazának megmentünk egy lelket. A nyomorúságnak, a sok gonoszságnak Vágjunk csak elébe; adjunk orvosságot! Ne tiporjuk el, sőt mentsük, nemesítsük A romlásnak kitett szegény ifjúságot, A sok megmenthető útszéli virágot. Takács Gedeon. varázsütésre egyszerre csend és figyelem lőn. Szinte hallani lehetett a leányszivek dobogását. — Eljárt az idő, búcsúzás előtt állunk. Összehozott bennünket Halley bátyánk, az öreg üstökös s őszintén mondhatom másik két barátommal együtt, csak dicsérni tudjuk ezért az öreget. Beszéljek talán kellemesen eltöltött órák derűs boldogságáról ? Nem beszélek! Ezt mi átéreztük s mi tudjuk legjobban, hogy ezért a nagy barátságért adósak vagyunk. Azt mondja az aranymondás: Adós fizess! Mi is fizetni akarunk mindenért. De előbb hadd mondjak el egy mesét az öreg Halleyről. — Halljuk! Halljuk! Dörgé Borsódy uram reménykedve. Cicelle ő nagysága figyelő álláspontra helyezkedett. A leányok már biztosra vették a dolgot, hogy most róluk lesz szó. A mama azonban lemondással rázta a fejét. n — Hogy a mese stílusában beszéljek: hol volt, hol nem volt, volt egyszer három szerelemtől égő leányszív . . . (A három leány titkon összekacsintott a mamával. A papa idegesen kezdett dobolni az asztalon. A két pajtás szorongott a kerti székeken.) — Szeretett mind a három, ahogy csak ártatlan leányszív tud szeretni. Boldogságuk nagy lett volna, mert szerelmük viszontszeretetre talált, csak a mamák akarata volt legyőzhetetlen gát. (A három leány hirtelen elfehéredett s kicserélte az előbbi reményteljes összekacsintást a mamával tájékozatlan bámulással. Ignác papa még idegesebben dobolt, úgy, hogy a poharak ugrálni kezdtek az asztalon. A két pajtás fellélegzett a kerti székeken.) — De ahol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség. Megjelent a szemhatáron a jó öreg Halley s rémesen mutogatta csóváját. A mamák megijedtek s szinte hallani vélték Halley bátyánk morgását: Miért nem adjátok fejkötő alá a leányaitokat ? Még nem késő! De azután jövök . . . — A többit már nem hallották a mamák, mert megjelent a három kérő s a mamák áldásával távoztak . . . (A három leány ásítozni kezdett s a mama köré húzódott. A papa már a lábával is rugdalódzott. A két pajtás megint szűkülni kezdett a kerti székeken. Józsi zavartalanul mesélt tovább ) —- A legérdekesebb az egész mesében azonban az, hogy valósággal is megtörtént ez a dolog ép a mult napokban. Megtörtént pedig Kóródon. A három boldog vőlegény Bagyuray Gyuri, Jávor Pista és az én csekélységem . . . (Most éljenezni kellett volna, de ezt a kerti székeken szükülő pajtások szerénytelenségnek tartották a maguk részéről. A három leány ajakát csak fájdalmas »Ah!« kiáltások hagyhatták el. A papa teljes egészében tombolni kezdett, mit a pajtások a lelkesedés elemi kitörésére magyaráztak. A mamát teljesen elővették a migrén gyötrelmei.) Cicelle ő nagysága észrevétlenül eltűnt e zavaros percekben. De Józsit nem lehetett zavarba hozni. A boldog ember mosolygásával folytatta tovább mondókáját. — Az eljegyzést már megtartottuk, hátra van még a lakodalom. Hogy némikép mégis viszonozzuk azt az igazi magyar vendégszeretetet, amiben itt részünk volt, nagyon szeretném kedves barátaimmal együtt, ha mához két hétre az egész asztaltársaság Kóródon több napra terjedő, heted-
