Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-09-25 / 39. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. szeptember 25. mit? Megadom én magam a jó tanácsot: bújjanak mind a hárman bele egy jókora farkasbőrbe és akasszák tarkára a »Pápai Lapok«-nak a »lálábas« példányát, akkor bizonyosan megijedek. Erre adok Önöknek 19 évi gondolko- j zási időt, vagyis, addig nem bújok bokorba, ha élek. Ez csak elég idő lesz, hogy gya- | Porolhassák magokat a sportban. Azt hiszem, j elég liberálisan járok el ez ügyben, meglehetnek velem elégedve! A nagyközönségből sem mondhatja senki, hogy én támadtam volna, vagy személyeskedtem, mert csak előálltam, amikor hívtak és nem is bújok vissza. A nevemet már megmondtam a múltkor is, most is; az állásom: dohánygyári osztály vezető", lakásom: Esterházy-út. Varga Rezső. Győr ünnepe. Igazi kulturünnep volt mult vasárnap Győrött. Egyszerre három hatalmas intézményt avatott föl s adott át az egyház és haza számára gr. Széchényi Miklós, Győr megyés püspöke. A négyemeletes, impozáns, új szeminárium, a 100 növendékre kibővített középiskolai kath. internátus és az újonan szervezett kath. tanítókép zö-internátus és tápintézet kétségtelenül oly hatalmas alkotások, hogy örökre megőrzik alapítójuknak és tervezőjüknek, gr. Széchényi Miklósnak emlékezetét. Verőfényes őszi napsugár kedvezett az ünnepségnek, melynek különös fontosságot kölcsönzött a magyar kultura hivatásos vezérének, gr. Zichy fános, vallás- és közokt. miniszternek megjelenése. A miniszterelnök képviseletében a neje jelent meg. A székesegyházban tartott szentmise után megáldotta a püspök a nemzeti és püspöki zászlókkal pazarul feldíszített szemináriumot. 'Azután az egész közönség felvonult a művésziesen egyszerű kápolnába, melynek gyönyörű, hármas oltárképét a püspök nővére, gr. Erdődy Gyuláné festette. Itt Te Deum volt szentséggel, mely után gr. Széchényi Miklós hatalmas szózatot intézett a növendékpapokhoz. Igazi atyai szeretettel buzdította őket, hogy a régi szemináriumból hozzák át az újba mindazt, ami ott értékesnek bizonyult; a lelki buzgóságot, az erős egyházias szellemet, a tudományok szerető művelését, a tiszta, öntudatos, magyar, hazafias szellemet — s mindezt csonkítatlanul adják át szent örökség gyanánt az utánok következő nemzedéknek is. Legyen ez a szeminárium a vallásnak erőssége, a vallástalanságnak romlása, legyen erős torony és az Ür szőlőjének előfoka. A díszteremben Winkler Mihály IV. éves theologus szép beszédben üdvözölte a püspököt és a minisztert, mint a kormány képviselőjét. Gr. Zichy János a következő beszéddel válaszolt: Végtelenül jól esett a meghívás, mikor arra kért ő excellenciája, hogy ide jöjjek és ennek az intézetnek a megnyitásán résztvegyek. Örömmel jött volna el a miniszterelnök úr is, de rendkívüli elfoglaltsága megakadályozta ebben és így megkért engem, hogy sajnálkozásának kifejezést adjak. Az önök szónoka megkért engem, mint a kormány képviselőjét, hogy lovalitásukat, a király iránt való hűségüket juttassam a legmagasabb trón szine elé. Én ezt meg fogom tenni. (Éljenzés). Mert én úgy gondolkoztam, hogy a király iránt való hűség annyit tesz, mint szeretni a hont és szeretni a hont annyit tesz, mint szeretni a Szent István koronájával megkoronázott királyt. Ezt a fogadást fogom én elvinni a trón elé о О (Megujuló éljenzés). A magam részéről azt óhajtom, hogy ez az új, nagyszerű intézmény fejlődjék, virágozzék, sőt gyümölcsöket is hozzon. Hogy az ifjú nemzedéket ne csak hitében tartsa meg, ne csak nevelje szivében a szeretetet, mely nemcsak teoretikus, hanem gyakorlati gyümölcsöket is terem, hanem a komoly tudománynak, mely korunk világító fáklyája, vezetője legyen, mert a nagy harcok, a jövendő küzdelmek nem folynak a hitnek, hanem a tudásnak á mezején és én azt kívánom, hogy ebben a küzdelemben is Krisztus szelleme, a keresztény világnézet legyen a győztes. (Hosszantartó, zajos éljenzés). A kath. fiuinternátus felavatása alkalmával Goda Béla főispán mondotta az ünnepi beszédet. Zichy János gr. itt is igen megszívlelésre méltó igazságokat mondott: Igazán lelkem mélyéből örülök — úgymond — midőn ily lélekemelő ünnepélyen részt vehetek. A mai korban, midőn az emberiséget a földön guruló arany után szaladó gyermekhez hasonlítjuk, azokat a férfiakat örömmel láthatjuk, akik' erkölcsi értékekért akarnak valamit tenni. Mert meg vagyok győződve arról, hogy csakis erkölcsi alapon, a tekintély és engedelmesség elveinek felhasználásával lehet komolyan képezni. Felfogták e gondolatot az intézet alapítói és létrehoztak olyan intézményt, melynek hivatása ezt a szellemet ápolni, ebben nevelni az ifjúságot. Ezzel rendkívüli szolgálatot tettek az álamnak, igazi államfentartó tevékenységet fejtenek ki. Ezt nekünk, a magyar kormánynak is el kell ismernünk. Én pedig teszem ezt annál is nagyobb örömmel, mert mindenkor barátja voltam és vagyok az internátusoknak, mert jól tudom, hogy nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell, a szivet, lelket kiművelni, mert a valódi érték a sziv. A szeretetet akarjuk az ifjúságban kifejteni, a tekintély iránt való tiszteletet és az engedelmességet. Tanuljon meg az ifjú engedelmeskedni, hogy parancsolni tudjon és tekintélyt tisztelni, hogy ő is tekintélyt kifejteni tudjon. Ezzel a programmal működik eme intézmény és ezért akarom én támogatni és fogom, mig ilyen alapon marad. Én a felekezeti alapra fektetett internátusokban nem látok partikularizmust, mert a keresztény eszme mozgatja, mely univerzális. A szeretet, mely mindent átölel, aranyozza be ezt az intézményt a maga ragyogásával és addig fogom támogatni, mig ebben az értelemben uralkodik benne Krisztus szelleme. (Zajos éljenzés). A miniszter beszéde után megtekintették a tanítóképzö-internátust és a tápintézetet s ezzel a lélekemelő ünnepély véget ért. A bölcs mama ezzel megakadályozta az összetűzést és békés hangulattal zárta be a családi konzisztóriumot. Mikor a dátum letelt, hazacitálták a két Borsódy fiút, a Tihamért és Lacit. Ők menjenek a vendégekért. Otthon addig készülődnek. Készülődtek is rogyásig. Előkerültek a legszebb ruhák, s mire a kocsi berobogott a kúria udvarára, már teljes parádéban ott állottak az ajtóban. A h árom leány elősietett s lefoglalta már előre kiharcolt lovagját. Megtörtént a bemutatkozás. Burgonday Cicelle csakúgy hizott, mikor csinos unokaöccsét meglátta. A másik két társ is megnyerte tetszését s folyton hunyorgatott a leányokra, kik, ugy látszik, szintén el voltak ragadtatva. III. A Borsódy kúriához szép nagy kert tartozott. Szemefénye volt a kert a jó Ignác papának. Mert, dicséretére legyen mondva, nemcsak a jó bort szerette, hanem a szép virágokat is. Sokat áldozott kertjének szép- , ségéért s valóban sikerült is széppé vará; zsolnia. E kert árnyas lugasaival, tekervényes utaival, szökőkutjával s virágágyaival igazán remekül festett s némileg eltakarъ ъ : gatta azt, amiről a düledező kúria bizonyI kodott. De nemcsak a saját kúriájának bomlásról panaszkodó hangját hallgattatta el a Borsódy família feje, hanem a saját hibájá' ból megvörösödött orrát is a kerttel mentegette. Valahányszor a Borsódy-mama rácitált az apjukra a túlságos ivás miatt, a jó Ignác tarsolyában mindig készen volt a válasz: — Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, mondja már a költő is, édes anyjukom. Mondanom sem kell, hogy e kertnek is fontos szerep jutott a vendéglátó napokj ban. A három várva-várt vendéget, amint átestek a bemutatkozáson, kivezették a kertbe, ahol már a szökőkút közelében, terített asztal csalogatta az érkezőket. Első sorban Török Józsi lett az érdeklődés központja, a régi ismeretségnél és Cicelle nagynénijénél fogva. Józsi élt is ez előnyével s vitte a szót sziporkázó kedélylyel. Vilma és Nelli eleinte irigy pillantásaikkal majd kinézték Klárikát a fiatal szftlgabiró oldala mellől. De ez csak kevés ideig tartott, mert a két vigasztaló társ is felmelegedett s ekkor már mindegyik büszke volt a maga választottjára. Hej, csak látni kellett volna a jó Borsódy mamát, örömében mint sürgöttforgott vendégei körül; s amikor úgy néhanéha összetalálkozott tekintete Cicelle őnagyságáéval, hát ebben a tekintetben mindig volt valami a hálából is, ami igen jól esett a hiú özvegyasszonynak. Látszólag jól ment minden. A Borsódy kúria néma egyhangúságát lármás jókedv váltotta fel. Úgyszólván szünet nélkül hangzott a kacagás, ami csak azt bizonyította, hogy e három fiatal ember kitűnően ért a vigasztaláshoz. (Vége köv.)