Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-08-07 / 32. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. augusztus 4. tunk rá. Hanem igenis számítunk a Rábaköz katholikus lakosságára, melyet a ref. főgimnázium sohasem fog Pápára vonzani. Számítunk vármegyénk azon falvaira, melyek városunkhoz közelebb vannak, mint Veszprémhez. Számítunk továbbá Győr és Vas megye Pápához közel eső községeire, melyeknek népe ezt közvetlen tapasztalásból mondhatom — igen szívesen ide jön, mihelyest biztosítékot nyer arra, hogy gyermekei itt be is fejezhetik tanulmányaikat^ S most én kérdem; okos dolog-e ezt a népet más városba engedni?! 7. Tagadhatatlan, hogy a kollégiumnak mindössze 65 kath. növendéke volt. Az is igaz, hogy a nég}^ felsőbb osztályba csak 26 helybeli katholikus ifjú járt. De mi következik ebből ? Talán az, hogy a kath. főgimnázium négy felső osztályába csak 26 tanuló járna ? Szó sincs róla. Itt is becsúszott egy kis gikszer. Vigyázza meg csak a t. cikkíró úr, pl. az én 36 tanítványomból hány megy át a kollégiumba. Legföljebb 5—6. Hova lesz a többi ? Harminc elmegv más intézetbe, más városba! A vidékiek úgyszólván mind eltávoznak, sőt a helybeliek közt is akad, aki más városban folytatja tanulmányait. Ez tény. De ebben a tényben nem látok a ref. főgimnáziumra nézve semmi bántót, semmi lealázót. Igen természetes, hogv a kath. szülők azt oJ akarják, hogy gyermekeik katholikus szellemben nevelkedjenek. Azt meg senki sem kívánhatja, hogy a ref. főgimnázium katkolikus szellemben működjék! Ha a katholikus szülők sziveden odaadnák gyermekeiket a ref. főgimnáziumba, akkor nem értem, miért követelik a kath. főgimnáziumot ? Mert ezt a kath. nagyközönség kívánja, nem mi, bencések! Hiszen a szt. Benedekrend először is nincs kötelezve Pápán főgimnázium vezetésére, másodszor meg nagy anyagi áldozatot jelent rá nézve, ha megvalósul a főgimnázium. De igen természetes, hog)- a szt. Benedek-rend a kath. tanítás és nevelés érdekében nem zárkózik el ilyen életbevágó, fontos kívánság elől ! Egy cseppet sem félek attól, hogy a pápai kath. főgimnáziumnak nem lesz elég növendéke. Hiszen már most is több tanuló tett benne vizsgálatot, mint pl. a a szentgotthárdi áll. főgimnáziumban! Kiskunhalason 255, Szekszárdon 226, Zalaegerszegen 272, Aagykikindán 233, Székelykeresztúron (6 osztály) 202, Felsölövőn 175, Szakolcán (6 osztály) 198 tanuló iratkozott be az 1909—10. évben, pedig ezek főgimnáziumok. Kétségtelen, hogy a mi főgimnáziumunk jóval népesebb lesz, mint ezek. S ha ezek a városok nem sajnálták az anyagi hozzájárulást, noha korántsem számíthattak annyi tanulóra s vele együtt oly nagy anyagi haszonra, mint Pápa, szeretném tudni, miért kellene magától ellöknie a biztos anyagi hasznot épen a mi városunknak? 8. Nem vagyunk ellenségei semmiféle kulturális mozgalomnak. Ha az izr. polgári fiúiskola rászorul a segítségre, ám támogassák! Semmi kifogásunk sincs ellene. De ízléstelen dolognak tartjuk, hogy a t. cikkíró úr az izr. képviselőket azzal akarja rávenni a Memorandumban kért 50.000 korona megtagadására, hogy ütőkártyául kijátsza az izr. polg. fiúiskola nagyobb arányú segélyezését. Ez egyértelmű volna a felekezeti villongás felidézésével, amit mi mindenképen kerülni óhajtunk. Befejezésül csak néhány szót. Mikor a ref. főgimnázium felépítésére 60 ezer koronát kértek a várostól, a kath. képviselők készségesen megszavazták ezt az összeget. Pedig akkor nem volt szó új intézmény létesítéséről, csak arról, hogy egy régi, több évszázados főgimnázium számára a modern követelményeknek megfelelő, új épületet emeljenek. Megszavazták, minden föltétel nélkül, noha tudták, hogy ez összeg nagyobb felét nekik kell megfizetniük, hiszen ők alkotják a lakosság többségét. Most a katholikusok kérnek a várostól 50.000 koronát. Nem új épületre, hanem új intézmény megteremtésére. Oly intézményre, amely nagyban fogja emelni a város jó hírnevét, magasabbra emeli intellectuális színvonalát és fokozza a lakosság anyagi jóllétét. Nem erkölcsi kötelessége-e a képviselőtestületnek, hogy meghajoljon e kívánság előtt ? A Kath. Főgimn. javára rendezett mai kerti mulatság műsora. i. 1. Nyitány. Füredi Kálmán zenekara. 2. Monológ. Gárdos Juliska. 3. Ének. Vaszari Ernő (Ravazd. 4. Kis zenekar. Egresits János és növendékei 5. Ének. Tóth. Anna. 6. Zongora. Trauner Margit. 7. Ének. Okolicsányi család. II. 8. Férfikar. Szövőgyári dalárda. 9. Zongora. Pikéthy Tibor (Ravazd). 10. Enek. Kecskés Lajos. 11. Zongora és hegedű. Dr. Újvári Endre és Egresits János. 12. Zongora. Pikéthy Tibor. 13. Zongora. Szentgyörgyi Sándor. Az egyes kabarészámokat, az előadandó mű megnevezésével conferencier fogja bejelenteni. A rendezőség fenntartja magának azt, hogy a műsort bővíthesse, esetleg sorrendjét megváltoztathassa. A mulatságot tekeverseny nyitja meg d. u. 2 órakor; a kabaré pedig este 8 órakor kezdődik. Beléptidij 1 korona. A nemes cél támogatását a legmelegebben ajánljuk városunk polgárságának figyelmébe. hirer. Gróf Esterházy Sándorné temetése. A nemeslelkü grőfnénak, — kinek személyével lapunk vezető helyén foglalkozunk, — temetése a lehető legnagyobb gyászpompával ment végbe. Kedden reggel 3

1/, órakor érkezett meg a pápai állomásra a holttestet hozó vonat, hol a hivatalos dolgok elvégzése után Stenger Gyula marcaltői plébános szentelte be a tetemet. Utána szép csendben, gyönyörű menetben vitték a koporsót a gyászlepellel bevont főtemplom szentélyébe, hol igazán művészileg díszített ravatalra helyezték. A gyászmenetet még komorabbá tette a főtemplom szomorú harangzűgása. A ravatal körül állandóan az Esterházy uradalmak huszárai, erdőőrei s erdészei álltak őrt. D. e. 11 órakor volt az ünnepélyes rekviem, melyet a patronatusbeli papok segédletével szintén Stenger plébános mondott. Délután 4 órakor csak a grófi család jelenlétében tartott gyászkönyörgést Káuzli Gyula káplán. Egész nap csak úgy hullámzott a nép a templomban; kiki sietett megadni a végtisztességet a jóságáról nevezetes grófnénak. Kedden éjjel folyton őrizték a koporsót, s szerdán kora reggel 4 órakor ujabb beszentelés után, melyet Németh Gyula, keszői plébános végzett, megindult a gyászmenet, hogy elkísérje a grófnőt utolsó nagy útjára. A Csóka-utcánál megállott a menet, a temetésre menő papság és közönség kocsira lilt, a helybeliek pedig visszatértek utolsó Istenhozzádot mondva. Nagygannán egyszerű állványra tették a koporsót a templomban, hol minden félórában misét mutattak be a jelenlevő papok, a grófné lelkéért. 9 órakor kezdődött meg a gyászszertartás, melyet Néger Ágoston prelatus-kanonok végzett nagy segédlettel. Ezután levitték a koporsót a kriptába, hol egyszerre két misét mondtak az elhunytért, s az abszolúció megadása után a holttestet örök nyugalomra helyezték. A temetésen a következő főurak voltak jelen: Herceg Estérházy Miklós, Herceg Hohenlohe, Herceg Schwarzenberg, özv. Aldobrandini hgnő, Id. Esterházy Pál gróf külügyi osztályfő és neje, Ifj. Esterházy Pál gróf és neje, Esterházy . Móric és Alajos grófok, Revertera gróf és neje, özv. Esterházy Móricné és leánya, Esterházy Miklós Móricné és leánya, özv. Esterházy Ferencjié, Battyányi Géza gróf, neje és fia, Széchenyi Péter gróf és neje, Cziráky József gróf, özv. Wallisch Gyuláné grófnő stb. Ez alkalommal szép példáját adták a hálának a helybeli keresztény szocialisták. Az elhunyt nemeslelkü grófnéban ugyanis harci jelvényüknek: gyönyörű zászlójuknak védnökét, az igazi zászlóanyát tisztelték. Ez okból kedden kora reggel megjelentek az állomáson a gyászzászlóval, hogy illő tisztelettel fogadhassák és kisérhessék a templomba a szeretett grófné kihűlt tetemét. Az ünnepélyes rekviemen ugyancsak husz tagu küldöttség jelent meg a fekete lepellel bevont gyönyörű egyesületi zászló alatt, szerdán reggel pedig igen nagy számmal vettek részt a jólelkű grófné utolsó útjában. Ez a hálás ragaszkodás és részvét mutatja derék munkásaink igazi keresztény lelkületét.