Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-08-07 / 32. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910. szeptember 11. 37 . szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilary Sándor. Szerkesztőség: Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Gróf Esterházy Sándorné született Aldobrandini Ágnes hercegnő. 1877 1910. A bekötött szemű és irgalmat nem ismerő Halál megvetette immár az ő kemény ágyát vidékünk egyik angyalának, az ifjú marcaltői grófnénak is, s e halálos ágy kemény szálkái igen sok embernek szivét erősen megsebezték. Hogy valakit mennyire szerettünk, csak akkor tudjuk meg, ha elveszítettük. Mikor megpillantottuk a koporsót, mely érckarjaival a drága kincset magába zárta, csak akkor járta át igazán lelkünket a rettentő valóság, hogy mit veszített ő benne az ő áldott lelkű, valódi főnemes, férje; az ő kedves kis gyermekei; Marcaltő községének aprajanagyja és mindazok, akiknek őt, az áldottat, megismerni szerencséjük volt. I. A vidék angyala. Egy kedves rege beszéli, hogy valamikor jóságos tündérek szálltak a föld mélyébe, szivük melegével fölmelegítették a különféle erejű vizeket s ezek aztán különböző hőforrások alakjában a föld színére törtek fájdalmakat enyhíteni, betegeket gyógyítani. Öltözzetek gyászba, jóságos tündérek! mert e vidéken királynőtöket elveszítettétek . . . A boldogult e tekintetben is iparkodott az Üdvözítő példáját követni. A mi Urunk ugyanis, minél elhagyottabb volt valaki, szivének irgalmát annál könnyebben és hathatósabban éreztettep vele. Gondoljunk csak a Betezda-tónál elhagyottan fekvő betegre, a jerikói kapunál kéregető vak koldusra, meg a többire. Mikor az áldott grófné meghallotta, hogy valamelyik uradalmi szegény cseléd, vagy ennek kis gyermeke beteg, ha egészen ici-pici volt is, rögtön fölkerekedett és elment. Fujhatott a szél, sáros lehetett az út, eshetett az eső, ő ment, mert aquae multae non potuerunt exstinguere charitatem : a sok eső, alkalmatlan utak, viharok nem tudták kioltani szivének melegét, szeretetét a szegény betegek iránt. De nemcsak a betegeket, szerette ő községének apraját-nagyját. Minden karácson}' előtt megszámláltatta az öszszes iskolás fiúkat és leányokat és maga ment el évről-évre valamennyinek karácsonyi ajándékot venni, melyeket azután a kastélyban számukra felállított karácsonyfa körül személyesen osztott ki nekik. Epen e sorok írásának megkezdése előtt mondotta nekem könnyes szemekkel egy iparos, kinek a kastélyban végzett munkák révén többször nyilt alkalma a boldogult grófné nemes szivének áldott jóságát megismerni, hogy úgy fáj a szive, mintha az édesanyját veszítette volna el. Csak sírjatok betegek, árvák, sze

1gények! mert édesanyátok költözött el közületek. Szedjék föl könnyeiteket az angyalok és illesszék az ő mennyei koronájába, melyet ez örök értékű gyémántok tegyenek még szebbé, még ragyogóbbá ! II. A legjobb édesanya. Olvastam valahol, hogy egy gonosz fiú kivágta az anyja szivét. De ahogy meglátta ezt az édes, vérző szivet, tettének szörnyűségén elrémülve, futni kezdett. A kimetszett anyai szív utána. Követte tüskön-bokron át. Egyszer csak a gonosz fiú megbotlik, elvágja magát s ekkor ér oda pihegve anyjának szive, melynek legelső, a fáradtságtól, szenvedéstől megszaggatott szava ez volt: Édes, szeretett fiam ! hol ütötted meg magadat ? fáj-e, ó mondd csak, hogy meggyógyíthassalak ! Istenem ! ha így tud az anyai szív szeretni egy gonosz fiút, hát akkor a jó gyermeket hogyan szeretheti! Hogyan ? ! Arra a boldogult grófné valóban élő mintakép vala! Úgy szerette ő a gyermekeit, hogy lelküket első sorban a minden jónak és bölcsességnek a kezdetével : Isten félelmével és szeretettel iparkodott megtölteni. Mert mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja ? Azért legfőbb gondja: szeretett gyermekeinek vallásos nevelése volt. Ezt, hogy elérje, legeslegelőször a boldog édesatyával együtt maga adott jó példát serdülő gyermekeinek az Úr jézus és egyháza iránti benső szeretet megvallásában. Minden vasár- és ünnepnap a nemes grófi pár gyalog ment, még rossz időben is a templomba. Grófi kocsis e napokon soha be nem fogott, hogy a szentmisén a többiekkel együtt ők is ott lehessenek. Voltak alkalmak, mikor édes szülőikkel közösen imádkoztak a boldoggyermekek.