Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)
1910-07-31 / 31. szám
4. PÁPA ÉS VIDEKE. 1910. szeptember 11. orsz. képviselő, akit Botka Jenő biz. tag azonnal felkért, hogy itt fogadja a Kath. Főgimn. Bizottság tisztelgését. Városunk orsz. képviselője készségesen meghajolt a kérelem előtt. A bizottság óhaját Hajnóczky ; Béla tolmácsolta. — Mint komoly ember szólok a komoly emberhez. Fel akartuk keresni Nagyságodat, mint e város orsz. kép- ; viselőjét, hogy támogatását megnyerjük. Nagyságod ismeri ezt az ügyet, ismeri a város adózó-képességét is; tudja, j hogy nem nagy az az áldozat, amelyet kérünk; azt is tudja, hogy ez eszme megvalósulása az egész város kivánsága. Arra kérjük, támogassa mozgalmunkat itt is, a képviselőtestület tanácskozótermében, meg fennt, a minisztériumban is, melynek kapuján nemsokára kopogtatni fog a bizottság. Szent ügyet támogat, méltót egy kultúremberhez. (Zajos helyeslés). Altalános figyelem és érdeklődés fogadta dr. Antal Géza válaszát: — T. Uraim — úgymond — én már a választások előtt s közvetlenül a választás után is kötelező nyilatkozatot tettem, hogy a legmelegebben támogatom ezt az ügyet, ha szőnyegre kerül. De akkor is támogatnám ezt a mozgalmat, ha Ígéretem nem kötelezne. Mert, mint kultúrával foglalkozó ember, nem ismerhetem el az algimnáziumok létjogosultságát. Az algimnáziumokat ki keli fejleszteni, hogy a kitűzött célt meg tudják valósítani. Szükségessé teszi a kath. gimnázium kiépítését az a magas létszám is, amely mellett aT ref. főgimnázium tanárai csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudnak megfelelni azon követelményeknek, melyeket a szülők a nevelés és oktatás terén velük szemben joggal támasztanak. Mint tanár, igen jól tudom, hogy 60— ТО növendéket sikeresen tanítani, nevelni, úgyszólván lehetetlenség. Fokozza a nehézséget, hogy a ref. főgimn. népessége évről-évre gyarapodik a kath. gimn. IV. osztályát végzett tanulókkal. Ép azért készségesen meghajolok polgártársaim jelentékeny százalékának óhaja előtt! Megemlítette, hogy ő maga is kath. gimnáziumban, Tatán, kezdte meg tanulmányait. A tataiak is régóta törekedtek kisgimnáziumuk kiépítésére, de eredménytelenül. A közelmúltban lefolyt választási küzdelem alatt a tatai kerület munkapárti jelöltje felkérte, hogy régi összeköttetései révén támogassa az ő jelöltségét. Meg is tette. S egy bankett alkalmával több felszólalásból azt a meggyőződést merítette, hogy a tataiak főleg azért neheztelnek eddigi képviselőikre, mert elhanyagolták a kerületnek ezt a régi kívánságát. Azóta megtörtént a választás. A jelöltből képviselő lett s az volt a legelső dolga, hogy az ottani kegyúr hathatós támogatásával megvalósította a főgimnáziumot. Tatán már szeptemberben megnyílik az V. osztály. Lelke méhéből kívánja, hogy ion-ben megnyitható legyezi a pápai kath. gimn. V. osztálya isi Ismételten is kijelenti, hogy ezt a fontos kulturális mozgalmat a legmelegebben fogja támogatni ! (Hosszantartó, lelkes éljenzés). * Ime, ilyen kedvező jelek mellett indul útnak az évszázados mozgalom ! De azért ne bizakodjunk el, ne várjuk ölbetett kézzel az eredményt. Szivleljük meg polgármesterünk tanácsát. Dolgozzunk ! Városi közgyűlés. — 1910. julius 25. — Pápa város képviselőtestülete mult hétfőn d. u. 3 órakor elég élénk érdeklődés mellett tartotta meg a szokásos közgyűlést. Elég sok dolgot kellett megvitatni, s az interpellációkban sem volt hiány, innen az érdeklődés Megnyitás. Mészáros Károly, polgármester a közgyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Jilek Ferenc, dr. Balla Róbert, Billitz Ferenc, Besenbach Károly, Rozs József városi képviselőket kérte fel. Interpellációk. 1. Ezután Billitz Ferenc "interpellálta a polgármestert, hogy van-e tudomása arról, hogy a Széchenyi-utca már 8—10 éve nem részesül javításban. A polgármester válaszában tudomásul adja, hogy a nevezett utcát azonnal jó karba fogja hefi-eztetni. 2. jilek Ferenc azért interpellál, hogy a villanytelepen kellő mennyiségű áramvezető drót nem áll rendelkezésre s így a gazdaközönség a cséplésben akadályozva van. Erről a polgármesternek tudomása nem volt, de azonnal intézkedni fog ez ügyben is. TÁRCA. Jutalomjáték. (Szinésztörténet). Irta: K. Pauli. — Ford.: Szeberényi L. Egyik vasárnap általános érdeklődés mellett az »Ármány és szerelem« c. darabot adtuk elő, amelyben Kalb főmarsalt játszottam. Szerencsétlenségemre a főmarsal úr neve: »Kalb,« nem épen nagyon szép hangzású, mert véletlenül annyit jelent, mint: Borjú«. Ez a kedvezőtlen körülmény épen kapóra jött a helybeli két újságnak, hogy rossz tréfát kövessen el ellenem. Az egyik így irt: A Pauli színművész által megszemélyesített »Kalb«-ban azon »ökörnek« nagyságára ismertünk, aki ezen szerepet Paulira bízta!« A másik újság így: Pauli színművész nagyon figyelemre méltó módon személyesítette meg »Kalb«-ot! A 3 korona napi díjért a lehető legjobbat igyekeztem adni, ép azért kissé boszankodtam a bírálat sértő tréfáin; az igazgató ur tehát elhatározta, hogy jutalomjátékot rendez számomra. — A darabok közt sokat kellett válogatnunk a díszletek és a szükséges ruhák miatt, mert csaknem minden a — zálogházban volt. Végre találtunk egy jó darabot, melyet szerzője legalább is tizenöt, régen elavult színműből tákolt össze. Kedves, vonzó, fegyházidill az egész, melyben összeláncolt, marcona képű rablógyilkosok szerepelnek. Címe: »Bezárva.« Szerzője: Hóhér Róbert. — Ez lesz tehát a jutalomjátékom! Az igazgatónak nagyon tetszett, így tehát nekem is nagyon kellett tetszenie. A helybeli fegyháztól kölcsönöztük a szükséges láncokat és ruhákat. Hanem a pénztár-helyzet egyáltalán nem tetszett; alig néhány jegy kelt el; különösen fájt, hogy ismerőseim egyáltalán nem voltak jelen. A csekély nézőközönség is nagyrészt »tisztelet«-jegyet kapott, hogy legyen valaki a színházban. Én egy megtestesült gonosztevő szerepét játszottam, akit a színdarabban életfogytiglani börtönre ítéltek. Igen jófajta fegyenc ruhát kaptam; olyan pompásan leszült, mintha rám szabták volna. A jobb kezem és jobb lábam egy hosszú bilinccsel volt összeláncolva, de úgy, hogy jönni, menni, ugrálni a darab közben könnyen tudtam; mondhatom, rendkívül nagy hatással játszottam. Az alacsony izlésű közönségnek igazi élvezet volt a játékom. Helyzetem azonban mégsem volt nagyon kellemes a daróc ruhában és a bilincsekben ; így tehát ugyancsak buzgalommal kiabáltam az előadás végeztével a gondnok után, akinél a bilincsek kulcsa volt, hogy oldja le bilincseimet. De a gondnok nem jött; bizonyára az igazgató küldte valahová s mindjárt jönni fog, hisz csak nem feledkezhetett meg bilincseimről! Türelemmel ültem tehát az öltözőszobában és többi társammal beszélgettem, akik azonban az átöltözködés után lassankint eltávoztak. — Türelmem azonban mindjobban fogyott. A kályhában a tűz kialudt; a gázvilágítás egyszerre csak megszűnt, mert valahol lecsavarták; egy darab gyertyát találtam és azt gyújtottam meg. Borzasztó! Ez a gonosztevő bizonyára készakarva hagyott itt! Talán boszút áll rajtam, hogy a minap feljelentettem az igaz: gatónak, mivel azt a sonkát, meg kenyeret rendszerint ő szokta elfogyasztani, amit előadás közben a játszónak kellene megennie, mikor a darab úgy kívánja!
