Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-07-10 / 28. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. julius 10. pesti tanítóképzö-intézeti tanár. Tiz év : ntán most nyilt először alkalma, hogy volt növendékeihez szóljon, akik Öt oly igaz, őszinte szeretettel vették körül. A lelke mélyéig megindulva, szívből fakadt szeretettől áthatott hangon szólt egykori tanítványaihoz, s hogy szavai megtalálták az utat volt növendékei szivéhez, azt legjobban bizonyítják azok a fel- felcsillámló könnycseppek, amelyek beszédje alatt ki- kicsordultak a találkozók szeméből. Végre Gombás Sándor, * városlodi tanító indítványára elhatározták, hogy tíz év múlva ismét találkozni fognak az alma máter falai között. Németh József zárószavai után a Kath. Kör kerthelyiségében közös ebédre jöttek egybe a találkozók és a vendégek, ahol számos lelkes felköszöntőben fejezték ki tanáraik iránt érzett meleg hálájukat és szeretetüket. Este ugyancsak a Kath. Körben rendeztek kitűnően sikerült társas öszszejövetelt. Általánosan dicsérték özv. Freiszberger Vilmosné pompás konyháját és a Kath. Kör tüzes borait. Hajnal felé járt már az idő, mikor felhangzott a régi, kedves diáknóta: Ballag már a vén diák — tovább -- tovább! Tölcséry Ferene. Egyike a legkedvesebb modorú úri embereknek. Figyelmes, udvarias, előzékeny és amellett végtelenül szerény. Pedig az az óriási munka, amit kifejt, azok a kimagasló eredmények, melyeket elért, elég jogcímet adnának neki arra, hogy többre tartsa magát másoknál. Azoknál, akik szorosan vett hivatalos kötelességükön kivül a világért sem nyúlnának máshoz! Sokszor el-elnéztem ezt a fáradhatatlan. munkás, törhetetlen energáju papot. Ezt a lelkes, hivatásának magaslatán álló tanárt. Maga az iskola is nagyon leköti erejét. Az is ád neki egy emberre való munkát. Pedig tevékenységének nagyobb része az iskolán kivül folyik le. »Évtizedek tapasztalataiból szerzett szakértelemmel, igazán egészségét sorvasztó buzgalommal jár-kel az egyházmegyében ; legényegyesületeket szervez, segit, felvirágoztat, feloszlástól megment, közbenjár, kieszközöl nekik mindent. Aiyyagi áldozatokkal alapított és fenntart egv irodalmi vállalatot: a Legényegyesületek szinműtárát. « Hát akkor mikor pihen ? Soha! ! Az egész évben 10— 15 nap mindössze, amit a magáénak mondhat. Se több, se kevesebb. A többi a közé. A társadalomé. Nem csoda, ha páratlan energiájával és önzetlenségével felkeltette minden nemesen gondolkodó ember őszinte tiszteletét és együttérzését. Most, hogy 30 éves tanári jubileumát ünnepelte a piarista Tölcséry Ferenc, megyéspüspök urunk a következő meleghangú levéllel tüntette ki az érdemes tanárt: 1 - • — »Főtisztelendő Tanár Ur! Annál szivesebben nyúlok a tollhoz, hogy Ftdőségednek tanári működése harmincadik évfordulója alkalmából őszinte szerencsekivánataimat kifejezzem, mert buzgó tevékenységének eredményeit majd épannyi idő óta oly téren is örvendve szemlélem, mely, amennyire lehetett, mindig szívesen érdeklődő gondoskodásom tárgyát képezé: értem a kath. legényegyletek szervezézét, vezetését és mindinkábbi felvirágoztatását, mi a veszprémi egyházmegye területén Ftdőségednek feledhetetlen hálás emlékét képezi és képezendi mindenha, j Szerencsekivánataimon kivül a hála kifejezését fogadja jelen szeretetteljes soraimban, ugy mint buzgó jeles janár, de mint a veszprémegyházmegyei legényegyletek fáradságot nem ismerő főfelügyelője is; fogadja azon igaz szívből fakadó óhaj kíséretében, hogy a Mindenható soká engedje mégFtdőségedet, kipróbált jeles erejét mindkét téren Isten nagyobb dicsőségére érvényesülni. Egyébként az Ur oltáránál ájtatos imáiba ajánlottan maradok Veszprém, 1910. évi junius hó 28-án, Ftdőségednek jóakarója Károly, püspök. A főpásztori elismeréshez igaz szívvel gratulálunk és lapunk részéről is melegen üdvözöljük a jubiláns főfelügyelő urat. Száz eV. Történeti visszapillantás a pápai kath. gimnázium bencés korszakára. -- Irta: Takács Gedeon. (Folytatás). A legérdekesebb az volt, hogy a törvénynek, az Entwurfnak, szabályait megtartották, de a szellemét gyönyörűen távol tudták tartani maguktól is, az iskolától is. Fordítani németre, vagy németből, úgy, ahogy megtanultak a fiuk, de a tanári kar nem engedte megbolygatni a gimnázium azon kiváltságát, hogy az intézet tanítási nyelve ne a magyar maradjon. Igy elkerülték az intézet becsukását anélkül, hogy egy hajszálnyit is engedtek volna a szellem, a lélek magyarságából. A minisztériumhoz való felterjesztések, a gimnázium bezárásával való fenyegetések nem hathattak annyira a tanári karra, hogy a magyar nyelv jogából engedett volna. Füssy Tamás, Vaszary Kolos, Bády Izidor, Méry Etele nem is olyan férfiak voltak, kiknek gerince minden hatalmi szóra megroppanik. Különösen Füssy és Vaszary magyarsága bántotta a kerületi főnököket. Ezen kiváló férfiak szónoklataikkal, melyeket pl. a gimnázium zászlószentelésekor, egyes nevezetes hazafias városi ünnepségek alkalmával mondottak, továbbá a társas életben való komoly, de izig-vérig magyar jellemükkel nagyon szemet szúrtak a hatalom embereinek. Jelentéseket küldöztek felőlük a főapátnak, hogy valami uton-módon hasson rájuk, Füssyt pedig a szolgabiróval még a saját szobájában is meg akarták figyeltetni, hogy mit olvas, mit ir. amit, mint ördög tapasztalt s amit, mint angyal tud, nem hiszed, hogy sok üdvös dolgot hozhatna létre? Ha Lulunak tetszik, missiónkat mindjárt akár az éjjel megkezdhetjük a követség kapujánál. — Igen, bácsikám! — feleié Lulu vidáman. —- Bizony könnyebb lesz megtanulnom egy prédikációt, mint táncolni ezzel az uszállyal. — Tehát áll az alku! — vágott a gróf közbe. — A kocsi egyik ablakából fogok szónokolni s a családanyákhoz emigyen szólani: »Vakok voltatok magatokkal szemben... vakok vagytok gyermekeitekkel szemben... Vakságtok ment... némileg. Vigyázzatok, nehogy vakságtok az örök kárhozatba is vigyen...« S közben kihajolok a másik ablakon és szólok a családapákhoz, mert, mint a zsinagógában szokás, nem szerint különítem el a közönséget: »Uraim, elment az eszetek!... Vegyétek fontolóra, hogy immár nem vagytok szerelmes ifjak!... Gondoljátok meg, hogy ezek a hölgyek már a ti lányaitok!...« — No ha mindenki annyit ért e beszédből, mint én — szólt Lulu fejét rázva, — akkor ugyan nem sok lesz a- megtérő. — Sebaj, ha te nem érted is... Lám, anyád annál jobban érti. Azt értem, bátyám, hogy rossz szolgálatot tesz nekem, — szólt a marquesa érzékenyen. Az apa szolgálatát, ki javítani akar — válaszolt a gróf és füléhez hajolt — a jóbarátét, ki menteni akar. — De hát szamaritánus asszony vagyok-e én ? — Korántsem!... Lepke vagy; ám lányodnak őrzőangyalra van szüksége! A marquesa szeme teli lett könnyel. Lulu, aki mindebből semmit se vett észre, nagy komolyan így szólt: — Nos, ha ön az ablakból prédikál, én meg majd a bakról szólok és mondom az egész társaságnak: »Uraim, éjfél van immár, s én igen álmos vagyok s nem tudok egyet sem lépni, hogy meg ne botoljon a lábam az uszályban... Azért hát jóéjtszakát mindnyájuknak, aztán majd megeszem a nagybácsival egy lágy tojást, elmondom az olvasómat és lefekszem!...« Lulu erre kecsesen meghajtotta magát s befordult édes anyja öltözőjébe, hogy a báli ruhát levesse. Az ajtónál megállt még egy pillanatra s mosolyogva kérdezé: — Mama... megmondjam a bácsinak, hogy rendelje meg a lágy tojást ? A marquesa majd hogy azt nem mondta rá: igen; a gróf kérdőleg nézett rá. — Lehetetlen! — válaszolt rövid belső harc után. — Szavamat adtam a hercegnek! — Hát aztán? — sürgető a gróf egyre halkan. — Sértésnek venné s én nem tehetem, hogy Lulu miattam veszítse el a főváros legjobb pártiját. (Folyt, köv.)