Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-07-10 / 28. szám

щ МНК щ - -/-из«! •• • gf • ••• V. évfolyam. Pápa, 1910. julius 10. 28. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Az idei aratás. Ebben az évben az enyhe tél következtében még hamarább aratunk. Már Péter-Pál napján igen sok helyen szántják is a tarlót és a kévék keresztbe vannak rakva. Az aratással nem is igen lesz baj, a télen elszerzó'dött aratók java-része bizony nem is volt oly reménységgel, hogy ily jó keresete lesz. Xem bánták meg, hogy még a télen О - Ol о elszerződtek az aratásra. De föltéve, hogy a jó Isten áldása nem volna is olyan bőséges, — az eló're való gondoskodás az aratási részkeresetről a munkásra nézve csak előnyös, mióta az ő áldott törvénye, a mezőgazdasági rnunkástörvény érvényben van. Xagy jelentősége van annak, hogy a munkástörvény megadta a lehetőségét, hogy a munkásember a munkába állás előtt nyilatkozzék: részre akar-e dolgozni, vagy pedig holdszámra: terményért, vagy pénzbeli díjazásért ? Mikor gyengébb a termés, akkor szokott meglátszani, hogy ez a kikötés a gazdára terhes, de a munkásra határozottan áldott törvényes intézkedés. Emlékezzünk csak vissza, hogy a lelketlen izgatók annak idején ezt a törvényt, mely a munkásról is gondqfkodik, merték rabszolgatörvénynek elnevezni ! Hány nehéz esztendőben világosodott ki minden szónál szebben, hogy e törvény a gyöngének védelmeért született meg. A törvény méltányos, emberséges és keresztény szellemtől van áthatva. Az a törvény, amelyet a munkásosztály feltolt apostolai oly csúfondárosan megrágalmaztak, az a törvény a szeretet, a méltányosság, a gyöngék védelmére állt és a munkásosztályról való gondoskodást ez évben sok száz aratópár igénybe is fogja venni. A dolgozó mezőgazdasági munkások előtt ezt a törvényt dicsérni nem kell. Több egy évtizednél, hogy érvényben van és ahol megvolt az egymást megérteni vágyás szándéka: ott tiz év óta békés aratás van; nem egyszer tapasztalták a munkások, hogy mennyire igazságosan szabták meg ebben a törvényben a gazdák és munkások "jogait és védték meg a gazdát is, meg a munkás anyagi érdekét is. Xem is azért irjuk meg ebben a nehéz, sokféle súlyos gondokban való időben ezeket, mintha az érdekelt munkásosztályt akarnók felvilágosítani és meggyőzni. Fel vannak világosodva és meg vannak győződve enélkül is. Erre tehát nincsen szükség. De о rámutattunk a mai gyönyébb termésű évben a gyöngébb félnek aránylag kedvezőbb helyzetére azért, hogy egyszer már a .tartalmatlan, a széllel bélelt, csúfondárosan rágalmazó szónak véget vessünk. Ahogyan ezt a becsületes szándékú, a társadalmi békét hiven szolgáló törvényt »rabszolga-törvénynek« lehetett legyalázni, épen olyan jogosak, épen olyan igazak az egyéb csufolódások is, amelyek törvényes intézkedések leszólására, a békétlenség, az elégületlenség hintésére, a keserűség érzésének felköltésére vannak szánva. Céljuk a rendbontás, zavar teremtése és a zavarosban való halászás. TÁRCA. flz első bál. Tita: Don Luis Coloma. Spanyol eredetiből fordította: Jándi Bernardin. II. A marquesa panaszát megszakította Nanette, a francia szobaleány, ki jelentette, hogy meghozták a kisasszony báli ruháját. A marquesa fölkiáltott örömében s rögtön fölugrott, hogy átvegye a ruhát; Lulu nem mozdult a helyéről. Finom, íűzfavesszőből font széles kosárral egy szolga lépett be a szobába s letette a szőnyegre. Nanette levette födelét, mely alól előtűnt a gaze, creppe, virágok s szalagok összevisszasága, mikből a báli ruha készült. A marquesa a maga kényes kezével rendezte Nanette segítségével művésziesen a fehér, néhány • jázminággal díszített ruhát az egyik égszínkék atlaszdivánon. — Elragadó! — kiáltott föl s megfelelő helyet keresett szemléletére. — Mily egyszerű s mégis modern és elegáns! . . . Ah! Madame Tête-vide a párisi izlés megtestesülése . . . Nézd csak, Lulu, nézd . . . Bámulatos . . . Győzni fogsz, hódítani . . . Lulu még mindig nem mozdult helyéből s szomorúan nézte a csinos ruhát. Első pillantása a derékra esett, mely, igazat szólva, oly mélyen és tisztességesen volt kivágva, mint ahogy fiatal leányoknak a divat megszabja. Férjes asszonyoknak ez a szeszélyes törvénykönyv teljes szabadságot enged a szemérem s tisztesség sértegetésére, anélkül, hogy meglelhetnők okát. — No de jer már egyszer ide, gyermek! — szólt a marquesa. —- Majd, hogy úgy nem nézesz, mintha csak azért hívnálak, hogy a szem fedődet nézd meg. — Szeretném is, hogy ha egész ilyen volna! — szólt Lulu és fölállt. — Fehér, mint ez a ruha, csakhogy egészen magas s a dísz rajta jázmin helyett liliom, a tisztaságnak jelképe. — Borzasztó! — úgymond a marquesa s már-már megint ott volt, hogy a méreg megeszi, immáron harmadízben. -— Még csak az kell, hogy a halálról s az emberi hiúságról tarts most itten prédikációt . . . De Luiza, ne légy olyan gyerekes! Eredj át az öltözőmbe s vedd rád ez új ruhát . . . hadd lám hogyan áll s megmutatom, hogy emeljed az uszályt. Tudom, egy lépést se tudsz vele tenni ! Lulu végre előjött a báli ruhában s midőn mása szembenézett vele az óriás tükörből, mely naponként anyja három vagy négy toilettejét verte vissza, bájosan mosolygott. Oly csinosnak tűnt föl magának, hogy egy pillanatra megfeledkezett a magas szemfedőről, a liliomról, a tisztaságnak jelképéről. A marquesa is mosolygott. Az asszony : megértette az asszonyt, s ebből támadt az a reménysugara, hogy padre Jacinto vereséget fog szenvedni. — Nagyszerű! — kiáltott föl elragadtatva s rendezgetni kezdte az uszály bő reШШШШЁШ^ЯШШ