Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-06-26 / 26. szám

•• • ч -- . • ---- ~ V • - у: гг-—-^угутч PAPA ES VIDEKE. 1910. junius 26. pèse már e cikk megjelenése előtt befejezett tény volt. Legfeljebb csak siettette az elhatározásukat! Akkor tehát másutt van a baj. Talán a Kath. Kör, mint ilyen, vétett a gróf úr ellen ? Öt év óta vagyok tagja a Körnek. De sohasem tapasztaltam, hogy ott bárki is kifakadt volna a gróf ellen. Vagy az a főbenjáró bűne a Kath. Körnek, hogy tagjainak többsége Hoitsy Pálba szavazott ? Csak egyet kérdezek : vi cg érdt> m e In ék - e a kör tagjai a becsülésnek csak egy szikráját is, ha meggyőződésük eilen szavaznak csak azért, mert grófi házban van a kör helyisége? Én úgy tudom, hogy a választói jog nem csak jog, hanem kötelesség is. Mikor a nemzet megadta azt a jogot, hogy. beleszólhassunk sorsának о ' elintézésébe, egyúttal sulvos kötelességet is rótt ránk. Mindenki tartozik ezt a jogot legszentebb meggyőződése szerint, a nemzet érdekében gyakorolni ! Emelt tővel állhatunk meg bárki előtt. Ha elbuktunk, is nincs okunk pirulni ! Meggyőződésünk szerint szavaztunk. Nem, mint a Kath. Kör tagjai, mert a Kath. Körnek nincs, nem is lehet köze a politikához, hanem, mint a magyar haza hű fiai. Amiatt, hogy a köri tagok nagy része Hoitsy Pálra szavazott, szintén nincs oka neheztelni a grófnak, mert mint uri ember, kétségtelenül tiszteletben tartja mások meggyőződését. Világos tehát, hogy vagy félreértés, vagy rosszindulatú információ idézte elő a neheztelést. Egyelőre ennyit! Száz év. Történeti visszapillantás a pápai kath. gimnázium bencés korszakára. - Irta: Takács Gedeon. — (Folytatás). ... Az oklevél értelmében Pápa is ; oly helyül jeleltetett k-i, ahol a pannonhalmi sz. Benedekrend főapátságának tagjai fogják tanítani a gimnáziumi ismeretekre a bennök bizó ifjúságot. Pápán, ahol a protestánsoknak 1531 óta volt valamelyes iskolájok, amely latin iskolává fejlődött, a katholikusságnak 1647től kezdve az egyetlen magyar alapítású rendnek, sz. Pál rendjének fiai, a paulinusok (»fehérek«) valának nemcsak lelki vezérei, hanem gimnáziumuk, grammatikai iskolájuk révén tanítói is. E szerzet, úgy látszik, végkép eltiint hazánkból. A Tehér papok« szerepét betölteni voltaic s vannak hivatva ma is Pápán a benediktinusok. A Rend, visszaállítása után a negyedik évben, 1806-ban már oly helyzetbe jutott, hogy Pápára bocsáthatta azokat, kiket a főapát az itteni gimnázium vezetésével bizott meg. Az első házfőnök és igazgató neve: Borsó Gellért; tanárokul PoIgár Ince, Hajnal Orbán, Kovács Villebald és Kovács Márk jöttek ide. Megérkezésüket nem is igen tudták a városban. Másnap átvette Borsó a még itt lakozó pálosoktól a gimnázium iratait és pecsétjét. A kihalásra szánt szegény pálosok ismét szegényebbek lettek egy reménysugárral és gazdagabbak egy fájdalommal, egy búsító tapasztalással. Tanítványaik már nem voltak, azokat már átadták a helyükbe jövő bencéseknek, de a hivelc rokonszenve és ragaszkodása még az övék volt; ezt még nem nélkülözhették, erről még nem tudtak lemondani; a német prédikációt tehát magukra vállalták. A benediktinusok pedig együtt érző szívvel, a kath. Egyház hű katonáit megillető bajtársi, testvéri szeretettel megosztják velők házukat és asztalukat. így a pálosok mintegy beléoltották egyrészt utódaikba, másrészt a pápai kath. közönségbe a kölcsönös szeretetet. A fehérele így a gyorsan rhu ló éveksorán láthatták, hogy az a kath. közönség, melyet az ellenreformáció viharos éveiben sz. Ferenc fiaival együtt lelkileg ők gondoztak, sőt nagyrészt épen katholikussá tettek, mily szerzeteseket nyert, mily tanítókat kapott a fekete ruhás pannonhegyi sz. Benedekrendben. Legyen kegyelet és áldás az elődökemlékén! Mi, az ő utódaik, tisztelettel és becsiilésscl adózunk emléküknek. A benediktinusok hamar munkához láttak. Megérkeztük után a 12-ilc napon megkezdették a behatásokat, rá két napra, tehát nov. 9-én a tanítást is 160 tanulóval. A tanítás, az állami tanítási terv, az u. n. Ratio Educationis Secunda szerint folyt, azonban szigorúan kath. szellemben. A francia háborúknak szélesen kicsapó hullámai azonban 1809-ben megakasztják a tanítás menetét. Juniusban a városi hatóság a francia katonák kórházául jelelte ki a gimnáziumot, később meg katonai raktárul használták az intézetet. Emiatt a tanítás 4 hónapnál tovább szünetelt. A székháznak is kerültek vendégei e napokban: a pápai irgalmasrendielc, kiket a Helytartó Tanács a katonaság miatt otthonukból kiszállásolt, így most két vendég-rendet fogadtalc házukba a bencések. A tanítás a gimnáziumnak ily erőszakos elfoglalása miatt még máskor is fennakadt, még pedig 1848. decemberében és TÁRCA. Tolvaj a házban. Irta: Kincs István. Dugjatok el mindent, mert megjön az a gazember! förmedt Kudora Béni egy szép napon az asszonyi személyekre odahaza. Ketten voltak azok a személyek: a felesége és a leánya. Az asszony már nem igen illett volna valami kiállításba, hanem azért jó szíve volt nagyon. A leány pedig szép is volt, jó is volt. Csak Kudora Béni, a bognármester úr kelt majd mindennap a ballábával. — Akkor volt elemében, mikor zsinatolhatott. Okot pedig okos ember mindig talál, hogy beleköthessen a feleségébe meg a leányába. Most, teszem, levelet olvasott Kudora úr, melybén egy régen, talán tiz évvel azelőtt volt inasa tudomására hozza, hogy csupa háladatosságból meg akarja látogatni. És ez a tudósítás természetesen megint kihozta a sodrából a bognármester urat. — No nem dugtok el mindjárt mindent, — förmedt rájuk másodszor is, — nem megmondtam, hogy megjön az a gazember ? — Kicsoda? — bátorkodott Kudoráné egy kérdést kockáztatni. —Hát az az akasztófa Jancsi. Emlékszel talán, valamikor nálam tanulta a mesterséget. No és? -- No és? — meredt a türelmetlen férj az asszonyra. — Nem értelek. — Mert szecska van a fejedben, — toporzékolt a bognármester. Csak eszem legyen több, mint teneked, — felelt higgadtan az asszony. - Van, persze, hogy van egy feneketlen vékára való. Még azt se tudja, hogy kicsoda a Jancsi ! — No, kicsoda no ? — Hát egy rongyos, istentelen fráter. Nálam tanult . . . — S te megtűrtél volna házadban egy istentelen gazembert? — kapott ura szavába gúnyosan az asszony. — Ne retyerutyázz — riadt föl Kudora mester, kit az asszony ellenvetése szinte zavarba hozott, — amit tudok, azt tudom. Jancsi haszontalan fráter volt örökkönörökké és az is marad teljes életében. Annak idején lopott, mint a kitanult szarka, a csősztől a puskát is elvitte, nemhogy a fákról minden valamirevaló gyümölcsöt le nem szedett volna. A zsidót világos nappal becsapta, a mészárosnak eladta más bornyuját s csak Isten őrizte, hogy a szomszéd faluban meg nem választatta magát tanítónak. A kolbászodról nem is beszélek. Lakat alatt tartottad s ha nem volna rövid az eszed, hát emlékezné] rá, hogyan fogyott az napról-napra. Szabad kérdenem ki vitte el ? Kudoráné rázta a fejét. Ugy mondta a leányának, aki eddig szótlanul hallgatta Jancsinak annyi sok bűnét: Mégis csak furcsa, hogy én szót sem tudok az egészből. — De én már mintha emlékezném,— kezdte mosolyogva Anna, — régen volt, bizony már tiz esztendőnél is több; pedig csakugyan Jancsi volt a neve, aki mindig játszott velem. No nem, édes apám ? — Meglehet, leányom, — vetette oda félvállról a bognármester — játszani játszhatott veled, mert a munka rendesen komája szokott lenni a gazembereknek.