Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-01-01 / 1. szám

1910. február 13. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. flótás könyvem. — Molnár Kálmán legújabb verses könyve.*) — Pápa minden intézetének, újságjának, társas körének meg volt néhány évvel ezelőtt a maga poétája. Molnár Kálmán volt köztük az igazi dalos poéta és a legtermékenyebb iró. Népies hangja, könnyen folyó, ékes beszéde, hangulatokra nagyon fogékony lelke, frissessége csakugyan dalos poétává avatják őt. Ez a kis 124 oldalas könyve már a második verses kötetje. I Ia általában akarnánk jellemezni Molnárt, ezt a szót irnok felőle: dalos természet. Dalai jobbak, mint románcai. Dalaiban is az a jobb, amely teljesen alanyi érzést énekel meg. Azok, melyek, hogy úgy mondjuk, külső hangulatok dalolói, a nóták, gyengébbek, tartalmuk kévés. Dalai általában könnyedek, egyik-másik határozottan szinte könnyű, mert csak szó és rím, de tartalma nem sok. (Virágja van, 37. 1. Bakony mentén ... 51. i ) Több helyütt közismereté rvminiscer.ciákkal dolgozik, (pl. Járhatod a templomokat. 30. 1. Kuruc nóta. 56. к Két csiVig jár. 78. 1.) gondolatai egyébként még ott sem újak, fordulatosak, ahol szebb a költemény. Pedig ilyen több is van. Igaz, hogy fordulatosságot találunk nála, de fordulatai nincsenek előkészítve, itt-ott erőltetettek. .(Pl. Tegnap este... 11. 1. 2 strófája igazán blazírt egy strófa': Furcsa összehozást találunk a 48. lapon; előkészítés nélküli a fordulat pl. az Edcs anyám c. vers 2. szakaszában (49. 1. és a 115. lapon ). Pedig a költemény, kivált ha dal, csak akkor igazi, akkor művészi, ha — egységesen élvezhető, hiszen a dal egy gondolat egységes kifejezője. Ha már a fordulatosságról szólunk, nem hagyjuk el a dicséretet sem; épen ezért kiemeljük ily cimii meglepően fordulatos költeményét: Nagyon, nagyon fáj a szivem. (16. 1.) Nem maradunk adósai Molnárnak szép költeményeiért sem. Hiszen, amit kifogásul említünk, azt sem gáncsoskodási viszketégből tesszük. Szeretnők, ha Molnár a mi szerény Írásunkból is, — ha egyértelmen lesz velünk - tanulna. Kissé fékezze magát. Nem lesz baj, ha tán kevesebb verse lesz is egy*) Budapest, Singer és AVolfner. Ára 2 kor. Ny. Goldberg, Pápán. egy kötetben, de amit sajtó alá rendez, jobban válogassa meg. Mostani kötetéből is kihagyhatott volna egy párat. Ilyen pl. Éjszaka van. (12. 1.) Nem tudom én. (14. 1.) Ezer pengő. (15. 1.) Lehullatta levelét. (18. 1.) Bordal. (102. 1.) közhelyekből van összeróva. Azonban gyenge verseit messze fölülmúlják számra és értékre a jobbak és a szépek. Molnár könyvében ugyanis nemcsak u. n. jobb versek, hanem határozottan szépek is vannak. S ha a gyengébbekre az okulás miatta rámutattunk, ezekre a szépekre is felhívjuk olvasóink figyelmét. Mulassatok, (2. 1.) különösen az első és utolsó szakasza. Oda van a virágos nyár, (13. 1.) Édesanyám lánya vagyok, (24. 1.) első szakasza, a másodikban u.i. túloz! Nótának igen jó a Kiskomárom meszsze van . . . kezdetű (26. 1.) Költözik a fecske . . . (33. 1.) A hegedűm. (46. 1.) Van nekem egy . ! . (71. 1.) Szerettem egy kislányt ! 73. 1.1 Boldog cv. a kis lány, ( 79. 1.) Mások, hkzem, hog) n ást is, többet : tab'Fának-, ér- к tűdnél: még többet is nui! ím ni. Megemlítem ázonbru azt is, mi tesz: verseit szépekké. Először ir a nvcive; igazán vígan, pattogva gördülő, kör n ved, költöiesN zamatos magyar nyelve. Falár jó lesz' avag; talán ez lesz a legjobb, ha ezekre ujjai к ; rámutatunk. Olvassák ci a Találkozom veled. 1 (32. 1.) Madár az ágon (38. L) kezdetüeket (ebbe ugyan egy hiba is becsúszott!) melyekben a verselés, a nyelv azt mutatják, hogy igazán jókedvéből és szivéből fakadtak. így Írjon s csak ily hangulatban irjon ezután. A szivéből azonban tollúnk hegyére veszi ezt az ellenlábas, nem is magyar szót; affektált! Ilyen a Koldus vagyok (35. 1.) Többet nem említünk, de Molnár bizonyára maga érzi legjobban, melyek ilyenek. Ezt igazán kerülje ezután. A dalköltőnél a természetesség fontosabb még a külső forma ; szépségénél is. Miért nem szeretjük a modernkedő- poétákat ? A hamis, az affektált érzések miatt! Itt-ott túlságosan érzelmes, szinte érzelgős. Pl. Ha meghalok . . . (10 1.), Mig lelkemben . . . (82. 1.) Hanem az is igaz, hogy mégis inkább olvasok érzelgős verset, tnint olyat, amilyen a Kanász nóta {107. 1.), amely nemcsak kanász nóta, hanem bizony több is enné], vagy, ha úgy tetszik, kevesebb. Legnagyobb ereje, a nyelve, jobban mondva a nyelvbeli készsége olykor-olykor el is ragadja; egyik-másik költeményét agyon stilizálta. Imitt-amott nagyon erősen előttünk áll túlzó önérzete és ha egy kissé évődni akarnánk, megkérdeznek, hogy egyik-másik költeményéhez mit szól a kedves felesége. Olvassa csak el a 34. lapot! Molnár kötetével egészben véve meg vagyunk és meg lehetünk elégedve. Költő ő, dalos és mindig daloló magyar poéta. Kívánjuk, hogy még sokat dalolhasson, de mindig jókedvében, igazi magyaros, és magyar szívvel, mint eddig is tette. Ne nehezteljen azért, hogy rámutattunk egyik-másik fogyatkozásara. Fejlődő tehetség soha se veheti zokon, ha azt mondják meg, amiről le kell szoknia, vagy ha szívesen és jólétekkel felfedezik és meg is mutatják neki az igazi mcsgyét, meíven legkönnyebben és legmagasabbra emelkedhet ík. Fogadja ezt tőlem is, mint ismerősétől szívesen, az olvasók pedig úgy, hogy kedvet kapjanak könyve megvételérc és elolvasására. Takács Gedeon. ÍREK. — Lapunk tc előíízetőiiielv és munkai ár vsaisialv boldog újévet kivánúnk. — Az újévi istentiszteletek sorrendje a főtemplomban. Újév napján a plébánia templomban dgleiott 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz segédlettel, mely után Blasutigh Sándor káplán mond szent beszédet. Délután 3 órakor vesperás lesz. 2-án a rend ugyanaz, mint más vasárnapokon. — Személyi hirek. Dr. Zoltványi Irén, pannonhalmi főiskolai tanár, a szt. Benebek rend egyik főapát-jelöltje, a karácsonyi ünnepeket városunkban töltötte. — Medics N. lazarista atya, az irg. nővérek magyarországi rendtartományának főnöke, a helybeli zárda meglátogatására f. hó 29-én a fél 11 órai gyorssal városunkba érkezett. — Jeszenszky Antal pénzügyi számtiszt volt pápai járási számvevő már elutazott uj állomáshelyére két métert loptak-e el ? Hátha több is hiányzik még? Délután már nem birtam nyugodni. Vettem a puskámat s elindultam az erdőre, hogy magam számláljam meg a métereket. Az erdőn azonban elfogott a csodálkozás . . . Ismét számítom, meg ismét számítom, s akárhogy számítom: nincs hija a fának. Mind a hatvan méter rakás megvan! Hát ez az ember megbolondult? gondolám magamban. Ez már mégis érthetetlen dolog! Veszem a mezőt egyenesen a falu vége felé. Ott 1 akott Joó János. Tudtam, hogy így naphaladat táján vacsorára mindig haza kerül. Otthon is volt. A ház előtt a töltésen üldögélt s veszekedett a feleségével, aki a pitvarban főzte a vacsorát. Hát maga mit beszélt nekem, hogy elloptak a fából ? szóltam hozzá közeledve. Joó János felugrott, lekapta a kalapját a fejéről s csodálkozva nézett a szemembe: Ej, azért a haszontalanságért csak nem fáradott oda ki tekintetes uram ? — De bizony künn jártam s megolvastam mind a métereket. Megvan mind a hatvan. - Meg . . . Na, tekintetes uram, még ilyent se láttam, amióta élek. Az Isten a felegésemet vegye el . . . Vegyen cl téged, gazember - hangzott a pitvarból a felesége hangja. . . . ha legalább hatszor végig nem olvastam azokat a métereket. S nem tuclom nekem ötvennyolcznál nem jött ki több sehogy. Tipegett-tapogott, vakarta a fejét s igyekezett a dolgot magyarázni. Lgy kell leni i tekintetes uram, hogy először hibásan olvastam. Az aztán annyira megzavarta érzésemet, hogy azután is hibásan olvastam. Mert nem venném fel tekin- \ tetes uram, ezért a faluért, hogy az én kezem alól elvesszen valami. Szegény ember vagyok, de sokat adok az effélére. Mial att ekként fogadkozott, egy suhanc állt meg a kapuban. Zsák volt a vállán. Látszott hogy Havadtőről hozta a malomból. A kapun keresztül bekiáltott: Megmondtam a havadtői zsidónak, János bál Azt üzeni, hogy éjfélkor a fáért ott lesz künn az erdőn. S azzal sietve tovább ment. - Mi a szemed világát karatyolsz, te j vizfejü? —-förmedt Joó János a távozó suhancra, elvörösödve egész a füléig. — Hogy nekem -üzent a havadtői zsidó ? Nekem ? . . . i'zent az öregapádnak. Most már megértettem mindent. Az én emberem ugyanis azt a két méter fát á zsidónak akarta eladni. De előbb kipuhatolta nálam, hogy nem lesz-e nagyobb baj belőle? S mikor aztán látta, hogy a kárba bele nyugszom: akkor üzent le Havadtőre, hogy majd az éjjel csakugyan jöhetnek a fáért. Arra nem számított, hogy ilyen szaporán utána nézek a dolognak. Szigorú tekintettel mértem az emberemet végig, aki zavartan hebegve kapkodott a szavak után : Fsak nem teszi fel rólam, tekintetes uram ? . . . Erre a kérdésre nem feleltem, hanem, kezemet a vállára téve, határozottan értésére adtam : Tudja mit, János ? Most már, ha az erdőből csak egy szál fa elvész, a bérc bánja meg, s amellett azonnal elcsapom. Érti ? — Értem, tekintetes uram. Lesütött fővel kisért a kapuig s mikor magára maradott: nagy haraggal bement a pitvarba s megverte a — feleségét.