Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-04-10 / 15. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910 április 10. 15. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Szemenszedett hazugságok. (*) Most értem csak igazán Apponyi Albert gróf nagyságát. Most, amikor az ellene rég folyó sajtóhadjárat hazugságát a saját szememmel, látom. Mikor a mult vasárnapi gyűlésen Tiszát abcugolták, Apponyi ezzel a kéréssel fordult a hallgatósághoz: »Né abcugolják Tiszát, uraim! Legyünk mi nemesebbek és méltányosabbak ellenfeleinkkel szemben, mint amennyi méltányosságot ők tanúsítanak a mi tetteink megbirálásánál !« Magyarország nagy fiát ősi hagyományaihoz méltóan fogadta Pápa városa. Ezer, meg ezer ember hullámzott a vasúti útvonalon; 36 tagú lovasbanderium vonult ki tiszteletére s valóságos kocsi- és zászlóerdő sorakozott az állomás előtt. Meleg, viharos éljenzés fogadta, mikor hatalmas alakja látható lett. Oly bensőséges, oly igazi, szívből jövő volt a tüntetés, hogy Apponyit lelke mélyéig meghatotta. Ő maga mondta à Hungáriában, hogy még egy városban sem fogadták ily impozánsan. S ez a meleg, impozáns tüntetés, amilyen csak kiváltságos, nagy embereknek jut osztályrészül, minduntalan megújult a délutáni gyűlés folyama alatt is, úgyhogy Apponyi a legszebb emlékekkel távozott Pápáról. Érthető kíváncsisággal vártuk tehát, hogyan számolnak be a fővárosi lapok Apponyi pápai szerepléséről. A Budapest, a Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap meglehetősen egybehangzó tudósítást közöltek. Kiemelték a fogadtatás fényét s teljesen tárgyilagosan ismertették a gyűlés lefolyását. De a Népszava, a Világ, a Nap és a Jutsh-párti Magyarország teljesen tendenciózus, a valósággal homlokegyenest ellenkező, hazúg cikkben számolnak be Apponyi pápai útjáról. Közös forrásuk a Népszava pápai tudósítójának beszámolója, melyet a Népszava ápr. 5-ikí számából szószerint közlünk: íme, a harmadik rántotta-gróf. Pápáról irja a Népszava tudósítója: A Kossuth-párti Hoitsy Pál vasárnapi beszámolójára Apponyi is leutazott Pápára. A pápai klerikálisok Apponyi impozáns fogadására készültek, de erőlködésük nem sikerült. Papok és felekezeti tanítók heteken át dolgozták a jámbor hiveket s a fogadtatás mégis igen szüle keretű volt. Csak fölfogadott emberek, kirendelt papok, tanítók, keresztényszociálisok és elemiiskolás gyerekekből tudtak aránylag kevés számú közönséget a fogadásra összehozni. Ezt a közönséget a nagyszámban kirendelt rendőrség és csendőrség egészítette ki, akikre annál is nagyobb szükség volt, mert a kirendelt hívek szeretete nem tudta volna a nép ellenszenvétől a grófot megvédeni. Délelőtt érkezett meg Apponyi, Hoitsy. A pályaudvar perronján papok és a Hoitsypárt elnöksége fogadták az érkezőket. A perronra munkás kinézésű embert nem eresztettek be. A kijáratnál iskolásgyermckekkel éljenezhették Apponyit, de alig, hogy kocsira ültek, megkezdődött a munkások ellen tüntetése: — Abcug Apponyi! — Le a népbutító gróffal! Kiáltások hallatszottak és több záptojást hajítottak Apponyi és Hoitsy kocsija felé. Az egyik záptojás röpülése közben Apponyi fejére loccsantotta a tartalmát. A rendőrök és csendőrök nyomban akcióba léptek és két munkást letartóztattak. A bevonulás után Apponyi persze a bencések kolostorába hajtatott. A bencések épülete a városházával szemben van, a munkások egy része ott foglalt állást s mikor Apponyi odahajtatott, zajosan megabcugolták. Apponyi meglepetten tekintett a tüntetőkre, gyorsan kiugrott a kocsijából és beszaladt a bencések épületébe. Hoitsy délután 4 órakor tartotta beszámolóját a városi ovoda udvarán. Az udvarra feltűzött szuronnyal őrt álló csendőrök sorfala között lehetett csak bejutni annak, akit a rendőrség nem talált gyanúsnak. Keresztényszociálisokat és népszövetségi öregasszonyokat korlátlanid beengedtek, de a munkásokat, főleg a szervezett munkásokat és a református kollégium tanulóit egyáltalán nem engfedték be. Az így kiválogatott hallgatóság előtt tartotta meg beszámolóját Hoitsy Pál, ami nem állt másból, mint a nemzeti kormány dicséretéből s egy csomó ígéretből. Apponyi gróf megismételte más szavakkal és ügyesebb retorikai formák között ugyanazt, amit Hoitsy mondott és főleg a maga népoktatási törvényével kérkedett sokáig Ócsárolta a munkapárt politikáját s főleg azt fájlalta nagyon, hogy a kormány politikai pöröket szüntetett meg. A választási jogról Apponyi és Hoitsy egyetlenegy szót sem szólottak.« Nem tudjuk, ki a Népszava pápai tudósítója. De azt látjuk, hogy beteglelkű ember. Mert ahhoz, hogy valaki így arcul üsse az igazságot; hogy teljesen eltorzított alakban mutasson be oly tényeket, melyeket ezer. meg ezer ember látott, vagy nagyfokú elmebeli korlátoltság, vagy feneketlen rosszindulat szükséges. Akármelyik igaz is a kettő közül, annyi bizonyos, hogy az ilyen embernek nem volna szabad tollat vennie a kezébe. Mert ez a durva visszaélés kelti fel az olvasó közönség ellenszenvét a sajtó iránt, olyannyira, hogy még a tisztességes irányú lapokat is csak félve, bizalmatlanul veszi a kezébe. Nem igaz, hogy a papok és felekezeti tanítók heteken át készültek Apponyi impo• záns fogadtatására. Annyira nem-igaz, hogy a Kelsőváros csak csütörtökön (márc. 31-én) este értesült arról, hogy Apponyi Pápára jön. A tanítók közreműködéséből is csak annyi igaz, hogy Zsilavy Sándor szervezte a bani deriumot. De csak két nappal a bevonulás előtt! Az sem igaz, hogy csak felfogadott emberek«, »kirendelt papok, tanítók és elemiiskolások« jelentek meg a fogadtatásnál. Mert ott volt a városnak majdnem minden számbavehető embere. Az intelligencia csak úgy, mint a nép. Nem igaz, hogy a »kirendelt hívek szeretete nem tudta volna a nép ellenszenvétől megvédeni Apponyit. Mert a pápai nép végtelenül szereti és becsüli Apponyit. Olyannyira, hogy minden külső befolyás nélkül, tisztán a saját becsületes szíve sugallatára hallgatva ment ki az állomásra. A nagyarányú ellentüntetés az igazság fényénél nevetséges csekélységgé zsugorodik össze. Mindössze annyi történt, hogy két magáról megfeledkezett fiatalember záptojást hajított Apponyi kocsija felé. De az is bizonyos, hogy Apponyi nem tudott erről a tüntetésről, mert őt semmiféle záptojás nem érte. Égbekiáltó hazugság az is, hogy Apponyi a bencések kolostorába menekült! Álért az állomásról a Hungáriába hajtatott s annak i az ablakából még rövid beszédet is intézett a néphez. Csak azután látogatta meg a bencés gimnáziumot, ahol a legmelegebb fogadtatásban volt része. A bencések kolostorában meg sem fordult, hanem a gimnázium megtekintése után a ref. kollégiumot nézte meg, majd az állami tanítóképzőbe hajtatott. Magyarország volt közoktatásügyi miniszterének csak van annyi joga, hogy meglátogathassa az iskolákat !