Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-03-28 / 13. szám

2 oldal. * Pápa és Vidéke 13. szám. dettjeit. Van például olyan is, akiben zenetalentumot fedezett fel s a leányka ma hires zongoraművésznő. A Liga képeztette ki. Megalkotta a gyermekbiró­ságot, amely január elseje óta az or­szág összes nagyobb járásbíróságain és törvényszékein működik. A Liga em­berei kikutatják a gyerinekbünösök csa­ládi körülményeit, a bűntett elkövetésé­nek részleteit és okait, gondoskodnak védőügyvédről s jelentést tesznek a bíróságnak, amely ennek alapján itól. Január elseje óta feltűnően csökkent az elitélések száma s a javulással biztató gyermekeket a Liga veszi át külön in­tézeteibe. Az igazságügyi miniszter pe­dig elrendelte, hogy az állami javitó intézetek igazgatói is csak ugy helyez­hetnek ki gyermeket nevelő-szülőhöz, ha a Ligát értesitik és az védnökről gondoskodik. Ez pontosan jelentéseket tesz a Ligának ós igy állandóan irányit­hatják a nevelését. A beteg gyermekekre különös gon­dot fordít a Liga Ingyen ád gyógyitó­szert, orvosi kezelést, az epileptikusokat Balfra küldi, a skrofulásokat Görgény­sóaknára, a tüdőbajosokat pedig szana­tóriumba, másokat pedig a siketnémák, vakok és nyomorékok intézetébe. Nyá­ron százszámra viszik a vézna aprósá­gokat a felső-elefánti, szilágycsehi, re­metevasgyári és szőkefalvi fürdő-konvik­tusokba. A Liga védenceit godozzák a kassai csecsemő-otthonban, a temesvári gyengeelmójüek intézetében és a szegedi, nagyváradi, a kolozsvári tanoncotthonok­ban is. Tengeri szolgálatot létesített fő­képp olyan fiuk számára, akik nagyobb szubordináció! érdemelnek, A hajókon alkalmazott legénykék első csoportjairól nagyon kedvező jelentések érkeztek. Érdekes és fontos része a Liga programmjának a külföldi illetőségű gyermekek itthontartása. Azelőtt, ha külföldi illetőségű ember meghalt, ár­váját ki vitték idegenbe, hogy a községe gondoskodjék róla bár apja-anyja év­tizedekig élt itt s a gyermek szinma­gyarnak született. A rideg törvény sok szegény özvegyet megfosztott a gyer­mekétől. Az állam nem segíthet, jön hát a Liga és magára vállalja a nevelést: akkor itt maradhat a gyermek. Már ezerkétszáz gyermeket megmentettek igy az országnak. Kivándorlók gyermekeit pedig még Amerikából is visszahozatja. A mult évben 14.226 gyermeket mentett meg a pusztulástól. Természetes, hogy az ilyen nagy­szabású működés óriási összegeket emészt föl. És sok-sok ezer kis apróság vár még a megmentésre, Különösen a gyer­mekbiróságok reformja ró hatalmas ter­heket a Ligára. Roppant szüksége van tehát a nagyközönség támogatására. A magyar társadalom teremtette meg a Ligát s csak tőle függ a fennmaradása, a virágzása. Ez a nemeseélu és hazafias intézmény, amelyet az állam is teljes erejével, szokatlan melegséggel propa­gál — mint a hivatalos szervezetek leg­nagyobb társadalmi kiegészítőjét — minden tekintetben rászolgált az orszá­gos támogatásra. A modern szociologia törvénye, hogy a gyermekmentés nem jótékonyság, hanem kötelesség és első­sorban a vidéki közönségre számítanak, amikor a legnemesebb kötelesség telje­sítéséről esik szó. — Szomori Dezső és a „Nap." — Nagy port vert föl a inalt hét folya­mán az az Ítélet, amelyet a budapesti esküdt­szék hozott Szomori Dezső ügyében. Ez a szerencsétlen ember bűnös útra tévedt. Rend­szeresen űzte a pornográfiát. A dánosi rabló­gyilkosság szomorú emlékű hősét, Balog Ta­tát közel 30 folytatásos »tárcában« szerepel­tette. Arcpirító ocsmányságok voltak ebben irodalom elieni merényletben ; oly ocsmány­ságok, hogy az ügyészség kénytelen volt köz­belépni. Bíróság elé állította a boldogtalan, magáról megfeledkezett írót. Példás büntetést várt mindenki, mert irodalmunkban rémitően elharapódzott a malackodás. Ámde nem igy történt. Az esküdtszék fölmentette a vád­lottat.! . . . zavargót): Hát a másé. De azért majd csak megszerzi azt a babát. Csak menj most szé­pen játszani. Irénke (elfelejti, hogy sirni akart: öröm­ujjongva tapsol kicsiny kezecskeivei és amily gyorsan megjelent, ép oly gyorsan el is tűnik a szemhatárról). (Imre megkönnyebülten sóhajt és foly­tatja a békítési kísérleteket felesége körül. A beszélgetés suttogóra válik, csak egyes töre­dékek hallhatók : . . . en ? . . . a máséból ? nem veszed el örökre . . . mult héten járt bűn . . . gyáva .... azért sem ! . . . hol­nap mindjárt .... Mindennek végeztével az asszony telje­'" ' ••!. öleléssel távozik, el­~ ~ni készül, de a ^ magá­sem mondok mást. De jól játsza szerepét, mondhatom. Csak azt szeretném tudni, mi lesz az utolsó felvonás. — Hallottam, mit suttogtatok, mire akar az az asszony rávenni téged. Ha nincs pénzed, nyúlj a máséhoz. Az én fiam becsületben nevelkedett. — Ha gyönge volt is néha-néha, de becstelen soha. Ha most máskép akarsz tenni, ha be akarod szennyezni a nevet, melyet szegény édesapád tisztán hagyott rád, ha gyalázatod akarsz hozni édes anyádnak becsületben megőszült fejére: tessék. Tégy, amint jónak látod, En nem állok utadba. Imre (elborult arccal hallgatja édesany­ját, azután néhányszor végigsétál a szobában, végül fogja a kalapját és szótlanul eltávozik. Az anya (leborul az asztalra és sir) : Vége . . . Vége . . . ! (Függöny). Második felvonás. -zegedi csillagbörtön egy magánlakosztálya. " *ny lépés az egész terem. Az ablak hogy a szép világ látásaa ne keltsen túlságos szabadságvágyat a háziurban. Az ablakon erős keresztvas, a keresztvason stílszerű pókháló. Jó szórakozás a fogolynak azt a pókhálót mindennap széttépni, — ágas­kodva épen eléri — és elnézni, hogyan szövi azt újra a szorgalmas kis féreg. — Ameny­nyire a túlságosan mérsékelt világítás mellett ki lehet venni, a foglyon és a pókhálón ki­vül egy deszkaágy — magyarul pricscs — is hozzátartozik a lakás tartalmához. A fo­golynak különben jelenleg látogatója van. Igy tehát szereplő személyek : A fogoly, az anya, az őr. Az anya (átesve a viszontlátás fájó gyönyörén, oly hangon, melyben egy anyai szív fájdalma, panasza, bocsánata, vigasztalása rezeg): Fiam! A fogoly (nem bírja ki a tekintetet, melylyel anyja a szemébe néz; lesüti a sze­mét). Az anya : Itt kell találkoznunk ? A fogoly (végtelen fájdalommal és szé­gyennel, de mégis megnyugvó lemondással): Itt kell találkoznunk . . . Fölemeli a fejét; habozva, tétovázva): De azért édesanyám {§ (jl Armekksl kUftntetrroI .€k ^ó segédek felvétetnek. Ktfbgágfcihm szabása féífirnhák, papirubák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasu­taeckaak, erdőőrökoek, ugyssúntén minden egyearatvét vtselő tes­tületnek egyearaliák togúJegóaMbbon sncrtsfc itta a

Next

/
Oldalképek
Tartalom