Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-01-10 / 2. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 1. szám. Csak az a különös, hogy nem is olyan régen föl akarták függeszteni, el akarták csapni Görcsöni Dénest, a kath. hírlapírók büszkeségét, mert fővárosi reáliskolai tanár létére azt merte irni az A-nyban, hogy egyik másik zsidó tanítványa, piszkos füllel megy az iskolába . . . Fogadjunk föl, hogy —gó urnák egyetlen hajaszála sem fog meggörbülni azért, hogy durván arculcsapta, meggyalázta az egész kereszténységet. Hiszen nem a zsidó gyerekeket támadta meg, csak -•- Jézus Krisztust! Hja, néha-néha, vagy talán nagyon is gyakran — görbe utakon jár még az igazság is ! A Kath Kör és a Népszövetség. — A tavasszal lélekemelő egyetértéssel mondották ki az összes pápai' kath. egyesületek, hogy megalakítják a Népszövetséget. A vezérszerepet a Kath. Kör vitte és méltán, mert hiszen benne tömörül a pápai kath. intelligancia szine-java. A többi kath. egyesület szívvel-lélekkel csatlakozott a Kath. Körből kiindult mozgalomhoz. De ez a törekvés — ide nem tartozó okok miatt — hajótörést szenvedett. Azóta üdvös változás állott be a régi Népszövetség vezetésében s így nincs semmi okunk arra, hogy egy másikat szervezzünk A Felsővárosi Kath. Kör dec. 6-án ki :s mondotta, hogy csatlakozik a helyi szervezelhez. Ugy tudom, hogy ugyanilyen határozatot fog hozni ma a Keresztény Munkásegyesület is. A Kath. Legényegylet is erősen készül a csatlakozásra. Csak a Kath. Kör csendes. Pedig ha velamikor, hát most kell kiáilania a sikra, mert a többi egyesületben már bizalmatlanság kezd elharapódzni, hogy az „urak ismét cserben hagyják a népet«. Arra kérjük tehát az elnökséget, hívjon össze egy nagyobb értekezletet, hogy végre valahára megteremthessük az annyira hiányzó egységet. Kár minden percért, — inkább ma, mint holnap ! Egyelőre ennyit ! A földmivesek nyugdija. Lapunk kezdettől fogva igaz, őszinte barátja volt a földmives osztálynak. Hazánk lakosságának zöme ma is a földet miveli, tehát a földmives-osztály agyszólván gerince, legerősebb oszlopa a magyar társadalomnak. Nem vagyunk barátai a nép elnyomatásának; helyesnek, szükségesnek tartjuk, hogy a munkabérek méltányos emelésével a nép tisztességesebb megélhetéshez jusson; de viszont nem tudjuk helyeselni az igen gyakran szemtelen inditóokokból, hatalmi kérdésből felidézett sztrájkokat sem, melyek valóságos sirásói a tulajdonos és alkalmazottjai közt szükséges szeretetnek és egyetértésnek. A gazda, a cseléd és a munkás egymásra vannvk utalva. Közösek az érdekeik. Egy haza gyermekei. Állandó, békés egyetértésre van szükség. Ép azért teljes erővel fel kell karolnunk azokat az intézményeket, amelyek az egymásra utalt osztályok jobb sorsára irányitó befolyást gyakorolnak. Ilyen, a nép érdekében alkotott, országos törvénynyel megcsinált intézmény, szerintünk a munkás- és cselédpénztár, melyről a napokban olvastuk, hogy egy hónap lefolyása alatt 4000 ember lépett ujabban abba s önkénytes tagjainak száma az ötvenhatezret meghaladja. Örülünk, hogy a munkás, a kisgazda sorsát ebben az állam minden vagyonával felelős, törvény által csinált országos pénztárban biztosithatja. Tehát ide beléphet a munkás, a gazda, a szakmányos, a kertész, a kubikus, sőt az is, aki gazdálkodással — csak mellékesen — foglalkozik. Örülünk annak, hogy akinek egy kis kertje, méhese, b romfitenyésztése van, az beállhat a pénztárba rendes tagnak és öregségére magának nyugdijat biztosithat. A törvény csak azt a föltételt köti ki, hogy 15 éves kort már betöltöttek legyenek, de még 35 éves koron ne legyenek tul azok, akik a munkáspénztár tagjai akarnak lenni. Nekünk ez a segélypénztár se ingünk, se gallérunk, se kárunk, se hasznunk nincs belőle, hogy van-e sok tagja, vagy nincs, de azt hisszük, kötelességünk tárgyilagosan ismertetni és arra hivni fel olvasóinkat, hogy a falu népével az intézményt megismertessék. A szabályok szerint, aki hetenként 20 fillért akar a nyugdijba befizetni, vagyis évenként 10 korona 40 fillért, az magának a következőket biztositja: 1. Ha tiz évi tagság után De odaadd ám! Nem olyan szép ugyan, mint aminőt ő szokott odahaza a mezőn gyűjteni, de itt viszont magam szedtem össze a virágos boltokban. Csókolom a kezét! Néha megesett, hogy becsületből Gáth utazott le a tiszttartójához számadásra. Ilyenkor — ez rendszerint gabonahordás idején volt —- Liponovszky eléje terjesztette a számadásokat: — Kérlek, György, az idei veszteségünk húszezer pengő forint. Az uj vetőgépek nem váltak be. Azután a szárazság . . . — Jó, jó! — vágott közbe ilyenkor szinte röstelkedve Gáth, — ne védd magad János. Hiszen te nem tehetsz róla. És sietve hagyta ott a tiszttartóját, hogy kint valahol a kertben, vagy az udvaron megkeresse a lányát. És ha megtalálta, elmondta előtte mindazokat a virágos szavakat, amelyek az ilyen kicsiszolódott gavallérnál mindig készenlétben vannak és nagyon megharagudott, mikor megtudta, hogy Liponovszky már megint nem adta oda a lányának a Pestről küldött virágbokrétát. — De hát mért tetted ezt János ? fakadt ki bosszúsan a tisztartója előtt. — Nagyon elhervadtak az uton! —- felelte Liponovszky közömbösen. II. Liponovszky János nem egyedül dolgozott az ifja Gáth megrontásán. Nem is tehette volna, mert hisz az ilyenhez szükség van külső emberre, maga mellé vette hát társnak a zsigárdi örményt. Ez az örmény volt az alsó Tiszavidék uzsorása. A tiszttartóház belső szobájaban mélységes számadásba merültek Liponovszky János és a zsigárdi örmény. E tanácskozás két óra hosszat tartott s a végén e szavakkal búcsúzott Lipinovszky a vendégétől: — Tehát eljutottunk az utolsó stációhoz. xA hitelt meg kell vonni az egész vonalon. Egyszerre, váratlanul jöjjön minden. Nekem majd gondom lesz rá, hogy semmi okos dolog ne jusson az eszembe. S egy fél év múlva kezünkben lesz a Gáth-birtok! — xA kezünkben lesz . . . ismételte az örmény kajánul. Liponovszkynak fenyegetővé vált a hangja: — De aztán meg ne feledkezzék egyikünk sem a titkos szerződésünkről! — Oh, oh, kérem szépen — hunyorgaLta apró, fényes szemeit az örmény — két ilyen uri ember, mint mi, nem csapja be egymást . . . III. A tiszttartó-házból lélekszakadva futott valaki a kastély felé. x4 tiszttartó-kisasszony volt. Nagyon sietős lehetett á dolga, mert észre sem vette, hogy hátul két fonatban leomló haja kibomlott s a kis, hímzett fehér köténye valahol elmaradozott. Mikor a kastély-udvarra ért, akkor ijedt meg attól, amit tenni akart. Gáth György, aki véletlenül becsületből ismét a birtokán időzött, épen az agarát idomította az udvaron, amikor megpillantotta a befelé futó tisztartó-leányt. Udvariasan sietett eléje s némi izgalommal kérdezte: — Velem óhajt beszélni, kisszony ? — Igen, igen — mondta a lány elfnl

t Legelismertebb c^g. "V A (t T

> E Z S Ö bekkel fcitüntetv&I első pápai férfi-divatterme ÁPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabása f érfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá n