Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-02-28 / 9. szám

1*2. szám. Pápa és Vidéke 5. oldal. ságot életében valóra váltja, vagyis a szerint él: annak katholikus hitélete van. Akarnak tehát mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim katholikus öotudatjt? Akkor az is­teni Üdvözítővel azt mondom: Keressék elő­ször az isten országát és az ő igazságát« (Máté 6, 33), vagyis ismerjék meg a katho­licizmus tanaiban, intézményeiben. Ignoti nulla cupido. Amit nem ismer az ember, azt nem is becsülheti. Ami közönségünk nagy része napilapjain kivül alig fog valamit ke­zébe, komoly olvasmányt épen nehezen. Ilyen ferde hajlam, ilyen ferde tettek mellett, ho­gyan legyen vallásosan műveltté. A vallás is­meretének lépést kell tartania a lélek tudo­mányos haladásával. A gyermek lelke beéri vallásos ismeretekkel: a művelt ifjúnak, férfi­nek és nőnek azonban már bölcseletileg mé­lyített, alapos hitkincsre kell törekednie. A vallás mindenkire szaktárgy, aki üdvözülni akar. A tudaltanság, tájékozatlanság egyetlen­egy pontban is rés, melyen át a tévedés köny­nyen behatolhat a lélekbe. Aki a tudomány­ban előrehalad s a tudásban férfiúvá lesz — az üdvösség tudományában ellenben gyermek marad a hitigazságok gyermekies felfogásával: annak a veszélynek teszi ki magát, hogy nem csak öntudatos katholikus nem lesz, hanem teljesen elveszti hitét. Ez annál is inkább megeshetik, mivel sok modern férfiúnak és nőnek a vallási ismerete nem egyéb, mint a liberális újságokból és mindenfaju és rangú regényekből a kath. hit ellen szórt rágalmak és ferdítések gyűjteménye. Egy izraelita ügy­véd beszélte, hogy ő becsületbeli kötelességé­nek tartja az Egyenlőséget, az izraelita fele­kezeti lapot, amelynek utján hitsorsai gondol­kodásával áll összeköttetésben. Vájjon a mi művelt katholikusaink gondolnak-e arra, hogy családjukban katholikus folyóiratot járassanak ? Aki eddig mindig csak a katholikus hit ellen­ségeinek ferdítéseit, rágalmait, a hit ellen ki­gondolt nehézségeket olvassa, az idevágó, ko­moly, tudományos munkákat, lapokat olvasni sem akarja, az természetesen nem juthat el az igazság ismeretére. S az ilyen katholikus ember állandóan ugy van, mint az őserdő sű­rűiébe tévedt ember, akihez nem hat le a azért érdekes, mint általában minden szicil­liai város: nyüzsgő eredeti lármás rendkívül izgatott meglehetős piszkos lakosai után; ha­nem érdekes a XVI. századból való Angelo Montorzoli által készített közkutjáról, mely szobrokkal és reliefekkel ékes. Igen szép lát­nivalónak ígérkezett a 900 esztendős Annun­ziatodoi Gatalani normann templom, a máltai lovagrend háza, mely ma prefektorául szolgál és melyről a lapokban olvassuk, hogy elég épen maradt. Hanem a többiek ? Romhalmaz és szemét-teleppé vált. A hajóból kilépve, megindultunk a városba. Néhány piszkos albergó volt mindössze a parton s az egyik­ből két gyanús sziciliai betörő férkőzött hoz­zánk, sugdosva jelentősen pislogva össze, — semmiesetre se volt biztató ránk, a két vad idegenre ez a diszes társaság. Visszamentünk a hajóra s megkérdeztük az öreg kapitányt, hogy mit gondolt a két gyanús alak mit akar velünk ? AZ öreg a következőket felelte: — Ha jót akarnak, maradjanak vesztóg. Az egész városon nincs mit látni. Csinál­junk egy preferánszot. így maradt el Messina megtekintése s igy nem fogjuk mi látni többé ebben az élet­ben Angelo miniszternek gyönyörű kútját, ha csak az a csodálatos erő, mely az olaszok­ban régi történelmi hagyományaik iránt van, nem képesiti őket az egész világ felbuzdult áldozatkészségével mindent ugy nem restau­rálni, mint a rettenetes katasztrófa előtt Mes­sina állott. Mert századok patináját vissza­adni újonnan készült alkotásoknak, — mesé­sen tudják az olaszok. Egy kétségtelenül meghaladott kérdés. Az nevezetesen, hogy Messinában hiába há­borog még máig is a föld, és hiába ijeszt­geti őket, — mégis ott fog felépülni, ahol ezelőtt állott. És ezt igy motiválják! Minden háromszáz esztendőben megbolondul méhében az öreg föld. Nem lehetünk oly érzékenyek, hogy öt generáció kereskedelmi boldogulásá­ért fel ne áldozzuk a hatodikat. Biz ez cinikus dolog, de a nemzetgazdaság eféle elvekkel dolgozik. Verner László. napsugár, és még tájékozódni sem tud. A fer­dítések. megolddlan nehézségek, a tudatlanság és elfogultság sötétsége lehetetlenné teszi a tisztánlátást. Azért nem lehet a mai katholi­kus öntudatos katholikus. De lássunk még néhány eszközt, az ön­tudatos vallásosság megszerzésére ! Ha va- j laki önök közül mélyen tisztelt H. u. megfor­dul olyan városban, ahol urak és hölgyek számára is van Kongregáció, el ne mulasz­szák egy ilyen kongregatiói ülésen részt venni. Biztosítom önöket, sohasem felejtik el a művelt kathlikusoknak ezen képét. Kezdő­dik a gyűlés előadással egy hitigazságról, folytatódik ájtatosságban s végződik eszme­cserével barátságos asztalnál. Ott látni a tár­sadalom minden intelligens köréből egy cso­portban művelt és fejlett vallásosságu katho­likusokat, akik nemcsak ismerik egyházukat s tanairól úgy tudnak beszélni, mint egy pap, ugy tudnak szertartásaiért lelkesedni, mint egy konfesszor, hanem szentségeihez is járulnak. És ez a megalázkodás Isten előtt, ez az alázatos térdelés a pap és az Ur oltára előtt, ez vezet Istenhez, mert a gőggel nem áll szóba Isten. A görög népnek nem utolsója volt az, ki a delfi-i jósda szentélyére ráíratta: ismerd meg tenmagadat. S csodálatos, hogyan félnek az emberek még önmaguk­nak megismerésétől is. Miért? Mert ez az ismeret rendkívüli praktikus következ­ményekkel jár az emberre nézve. Nem rit­kán akadnak emberek, férfiak nők vegyest, kik nem mernek tükörbe nézni, nehogy az első ősz hajat, az első ráncot arcukon, vagy kiállott betegség nyomait meglássák. Ép ugy sokan nem mernek belsejükbe nézni, mert félniük kell önmaguktól. Igy esik meg, hogy az ember mindent ismer a mikroskop álla­taitól az égi testekig, csak önmaga marad rejtély maga előtt. Ha már most bejárják M. t. H. és h. a föld összes főiskoláit, ha átkutatják a könyvtárak összes szellemi kin­cseit, biztosithatom önöket, jobb eszközt, jobb utat- módot az önismeretre nem fognak ta­lálni a krisztusi gyónásnál. Az önismeret adja meg az embernek az öntudatot, igy nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy az előbb emiitett urait öntudatos s művelt vallá­sossággal birtak. S vájjon lehet-e levegő, lélekzet nélkül megélni ? Nos, ami a levegő, a lélegzés a testnek, az az imádság a léleknek: az élet­nek feltétele. Imádság nélkül nincs összeköt­tetés Isten s ember között, az imádság a csatorna, melyen át élet árad Istentől az emberhez. Ugyebár a pincébe zárt virág, melyet nem ér napfény, nem virulhat, gyü­mölcsöt nem hozhat: az ember, ki imádkozva nem fordul Istenhez, nem élhet öntudatos vallásos életet. Akik nagyon benne vannak a felvilágosodottságban, azt szokták mondani: az imádság csak asszonyoknak s gyermekek­nek való. Aki igy beszél, annak fogalma sincs az ember méltóságáról. Tudják-e azt, M. t. H. és h. hogy mikor az ember imádkozik, azt teszi, amit az egész látható világban csak ő tud megtenni? Az ásványok, növé­nyek, állatok szintén beszélnek az Istenről, egyedül az ember^ beszél Istennel. Azért se­hogysem tudom megérteni, hogyan tud okos ember kicsinylően beszélni az imádságról, mikor az ima a lélek legnemesebb munkája, a lélek isteni tisztelete. Ha egyéb munka is nemesit, annál inkább nemesiti az embert s teszi öntudatos katholikussá az imádság. Bo­csássanak meg, hogy én itt katholikus újsá­got, kongregációt, gyónást, imádságot emle­getek, bocsánatot kérek azoktól is, akik talán már tömjén illatot is éreznek, de aki ezekre és ilyenekre nem buzdítja a katholikusokat, az hiába sürget művelt vallásosságot, szava csengő érc és pengő cimbalom marad. Igenis én meg akartam az öntudatos vallásosságnak utait és módjait részletesen jelölni s nem akartam csak általánosságban beszélni, ami­vel muló hangulatnál egyebet alig lehet kel­teni. És a hangulat elmúlása után a művelt világ halad tovább a maga utján. (Folyt, köv.) Veszprémvármegye népokta­tási állapota. A kir. tanfelügyelő legutóbb 17 község 18 iskolájában és 27 osztályában volt; az átvizsgált tanfolyamok száma 75. Megtartotta a pápai áll. tanítóképző-intézetben az évközi igazgató-tanácsi ülést, a vármegyei általános tanitó-egyesületnek szorosan a miniszteri és jóváhagyott alapszabályok alapján szándékolt renoválását előkészítő szükebbkörü választ­mányi értekezletét; s résztvett a veszprém­vármegyei magyar közművelődési egyesület első gyűlésében s egyéb tanügyi tanácskoz­mányokban; a bizottság tanügyi körében el­intézett 105 ügyet. Az alsóiszkázi iskolai választmánnyal az iskola állítás érdemében tanácskozást tar­tott, melynek eredménye valószínűen egy Alsóiszkáz községben külön felállítandó iskola leend. Kitűnő iskolák: a csőszi, kisszőllősi és németbányai rk.; a nagyszőllősi ág. ev. isko­lák, nemkülönben a városlődi rk. iskola alsá osztálya; jeles iskolák: a nagyszőllősi rk., a vecsei ág. hitv. ev., a dobai és borszörcsöki rk. iskolák; igen jó iskolák; a farkasgyepüi és jákói rk. iskolák, valamint, a városlődi rk. iskolának felső osztálya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom