Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-02-28 / 9. szám

IV. tfvfcriyam. Pápa, 1909 február 28. 9. saárn. Szépirodalmi, közg-azdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2"50 K Egyes szám ára 24 fillér. HEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca lt. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz HajnÓCZkj Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedés. A falu könyve. A falu könyve hajdan (és nem is olyan hajdan) a biblia volt. Őszi vásárkor ehhez vevődött a ponyváról vásárolt képes kalendárium. Minkettőt a mestergerendán tartották s öreg téli estéken az áhítat mellett a szellemi igényeket csak a kalendáriom szolgáltatta. Az ujabb korszellem bámulatos változást teremtett, örvendetes ós meglepő például a napokban kiadott hivatalos jelentés, hogy a földmivelüsi minisztérium könyvkiadványaiból immár százötvenezer van forgalomban. Kultúránknak hatalmas tükre ez a kiadás. Mélységes pillantást enged előttünk az átsiklott utóbbi esztendőkre. Micsoda feltűnő változás történt a nép lelkében s hogyan érhette el a földmivelésügyi kormányzat ezt a nagy, örvendetes kultur-sikert ? Érdemes fejtegetni és miuden szálán bontogatni a felvetett kérdést. A nép lelkében megteremtette ezt a változást : a népiskola, az általános iskolakötelezettség. Az iskola rászoktatott a betű szeretetére ós az olvasás gyönyörűségére. Nagy, átalakító hatása volt a sajtónak, mely az olvasás érdekes voltával toborozta a kultura híveit, a faluk ós tanyák világából. S így a 'római kormányzati jelszó nálunk immár átalakult. Nem a panem et circenses ma a néptömeg követelése, hanem a panem et lectionem. Azt még értjük, ha a népiskola a nép gyermekeivel megszeretteti a betűt és hzgy a szellemi szórakozás gyönyörűségét kulturszükségletté tuctya tenni. Megtudjuk érteni, hogy a szépirodalom, a regény, az elbeszélés népszerűvé lett. De mit szóljunk ahhoz, hogy a falusi kisgazda gazdasági szakkönyvet olvas? Ae a kisgazda, akit gazdasági konservativismussal vádolunk, azzal, hogy az apától eltanult gazdasági üzem mellett marad és haladni nem akar. Ez csak volt! Az a százötvenezer szakkönyv más perspektívát mutat. A minthogy csudálatos változás van ezen a téren. Márc. 15-ig például jobbára befejezik az ország négyezer községében a sorozatos gazdasági előadásokat és ezeknek hallgatósága a tavalyinál, a négyszázezernél is több volt az idén. Négyszázezer ember beül az iskolapadba s ezüstös fejjel nem átalja a maga ismeretköréből a maga foglalkozása világában tanulni. Az a nagy kulturális tevékenység, melyet Darányi évek óta végeztet, gyümölcseit most termi. Egy nagy átalakulást látunk a falu népe szellemi világában. Immár általános tudattá izmosodott az, hogy a régi, apáinktól eltanult mezőgazdálkodással a földnek mai művelője boldogulni nem fog. A nóp rájön arrra, hogy nemcsak a jó papnak kell holtig tanulni, hanem a földmivelőnek is. A népiskolák nagy hatásukkal első motorai a népszellem uj felfogásának, de kétségen kivüli, hogy a népiskolák nagy hatását kitűnő érzékkel a földmivelésügyi kormányzat szép céljai szolgálatába szegődteti. A sorozatos gazdasági előadások mellett a népkönyvtárak és a miniszteri könyvkiadványok sikeMozog a föld. Százezer ékes palota-börtön Nyomia a földnek barna rögét, bangyesó', napfény, illatok árja Nem hatja, deriti renyhe ölét. Szemragyogással nézdelik egymást S hej. föl az égre zárVa az ut! Vértelen rabnép őrjöng az éjben, SziVe kiaszVa, nyelVe hazug. NyögVe sóhajtoz terhe alatta Kába fiakhoz az anyaföld : Dúld föl a börtönt, zárd a Viharba, Meddő köVét és zúgVa gyűlöld! Hadd ontsa méhem életek arját, Kéjpalotáknak büszke helyén, Nyissa Virágit harmatos réten Zöld ligetekkel dús teleVény. Enyhe Verőfény csókolja orcád, JárVa Virányim disztereit S zenge pacsirta-dalra az elméd Szép gondolatra ébredezik. Dísztelen élVü, gyönge fiaknak Harsogó zajban hjába beszél És dübörögVe rázza meg testét, Szörnyű boszura föld sziVe kél ; Véres homály a nap szeme fényén, Hegy koszorúját tűz Veti fel, DörgVe robajjal omlik a kőfal, Gsarnokok fényét por lepi el. Térde remegVe hull a mezőkre S föl az egekre sirVa tekint Dőre rabnépe dúlt palotáknak S az anyaföldre könnyeket hint. QERQYES1 FERENG. Messina. Ezelőtt, három évvel voltam Messinában. Útitársam jó ismerőse tübb vidéki lapnak is, ámbár csak a negyedik oldalon kéri a köhögő, a rekedtségben szenvedő olvasókat hogy csak azt a pemetefű cukorkát vegyék meg, amire ez a szó van irva : Réthy. Réthy Béla békéscsabai gyógyszerész volt az útitársam, a legjobb és legszellemesebb emberek egyike, akiket az életben megismertem. Egy Lloyd toherhajón indultunk el. A szőke Adrián mentünk és a rozoga, öreg Adrián ültünk. De mindkét Adria jól viselte magát, a tenger is, a hajó is. Az alatt a hat nap alatt amig a kirakodó-berakodó hajó-ut tartott, a tenger oly szép sima volt, mint egy fiatal leánynak márvány-karja. Ezek a teherhajók nem távol a partoktól igyekeznek céljuk felé, igy Barletta, Molfetta, Ritontó, Bari és egyéb, a füszerkereskedők előtt ismeretes datolya ésmazsola-szállitó export-helyek ugy tűntek fel egymás után, mint a színházi hátsó függöny képeivel. Legtöbb ebből a szép képből az j azúr kék ég, melynek peremén a kis olasz városkák kupolás házai ugy festettek, mintha festő kanyarította volna oda őket. Közel voltunk az otrantói öbölhöz, a mikor a világ legsivárabb tájéka tűnt fel