Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-12-19 / 51. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 49. szám kitűnő újság, hogy atyafiak, tulajdonké­pen i lopás ám az, amire ti izgattok! A keresztény szociálisták plakátjára bezzeg azonnal kimondta a nagy átkot »Sze­menszedett' hazugságok «-nak minősítette adatait. Komoly embernek ismerem a pla­kát szerzőjét. Tudom, hogy nem szokott hasból beszélni. Meg is felelt a táma­dásra a Pápa és Vidéke legközelebbi számában. Komolyan, higgadtan, tár­gyilagosan. Azt hitte, hogy tárgyilagos érvekkel is lehe' győzni. Csalódott A P. H. fentartotta dűlt betűkkel szedett »szemenszedett hazugságait.« Erre az­után munkatársunk részletes kimutatást közölt, melyben megyénkint felsorolta a zsidó földbirtokokat. Megemlítette for­rásait is, melyekből adatait meritette és felszólította a minden lében kanál P. H-ot, hogy ha nem hisz ezen statisz­tika igazságában, ő szivesen vállalkozik arra, hogy a P. H.-al együtt kikeresi a legújabb hivatalos kimutatásból a föld­birtokok felekezetek szerinti elosztását. Józaneszü ember azt gondolná, hogy a P. H. kapva-kapott az alkalmon. Hiszen ha igaz lett volna, egy csapásra agyonüthetett volna bennünket. Ugy belénk szoríthatta volna a lélekzctet, hogy mukkanni sem tudtunk volna. i ' % De — Gott über die Welt — mit í csinált a P. H. ? Belekapaszkodott mun­katársunknak egy kifejezésébe, s dia­dallal hirdeti, hogy elérte célját, »mert hiszen a P. V. maga is elismerte, hogy | az a bizonyos felekezeti st tisztika hi­1 teles alakban mai napig sem született j meg.« I Ha nem született meg eddig, meg­j születhetik ezután, hiszen munkatársunk I készségesen felajánlotta a közreműkö­dését ! De ebből nem kér a P. H., mert »azt a 2—3 havi munkát, amit erre : kellene forditani, a köz (!) érdekében | jobban értékesítheti, mintha a felekezeti • izgágáskodás eszközévé alacsonyodik.« Igazán megható ! Csak legyen, aki ! fölül neki 1 A rideg, száraz tényállás az, hogy j a P. H. egyetlen-egy elfogadható ér­| vet sem tudott felhozni a maga iga­| zolására! Ahhoz volt elég bátorsága, hogy ! komoly, érdemes úriembernek azt vágja , az arcába, hogy hazudik. Sőt ahhoz is volt bátorsága, hogy megmarjon egy becsületes katholikus újságírót, aki már a sírban nyugszik. De arra szánalmasan gyenge le­génynek bizonyult, hogy állításait iga­zolja, mert a bizonyítás' elől néhány j puffogó frázis kíséretében — megugrott. Abban az egyben igaza van, hogy hiteles, hivatalos kimutatás nincs a magyar föld felekezeti megoszlásáról. De igenis van hivatalos kimutatás, amely fölsorolja a nagyobb birtokok bértőinek és tulajdonosainak nevét és a birtok nagyságát. Ha tudom a bit to­kos nevét, manapság, a villany és a gőz korában, nem ütközik leküzdhetet­len akadályba a vallásának megállapí­tása. Csak egy kis utánjárás kell hozzá, no, meg lelkiismeretesség. Petrássevich Géza, katholikus hír­lapirodalmunk e derék, korán elhunyt tagja lelkiismeretes utánjárással készítette el ezt a vallási statisztikát. Sokkal is kényesebb volt a becsületére, semhogy slendrián munkát végezzen, A P. H. uri ízlésére vall, hogy egy nevetséges ürügy alapján kétségbe­vonja adatainak igazságát Petrássevich antiszemita újságíró volt. Sőt ennél is tőbb: az Alkotmány munkatársa. Vilá­I gos tehát, hogy — hazudik. íme, ezt nevezik a P. H.-nál tár­gyilagosságnak, igazságnak. Hát ez az eljárás igen távol esik attóamit mi hirlapirói lelkiismeretes­ségnek nevezünk. Ennek az eljárásnak a neve magyarán megmondva: pök­hendiség 1 vallás szelleme, melyet szent István királyunk apostoli kézzel oltott be a magyar nemzet lelkébe. A második dolog, amit minden nyilt elméjű ember szintén kénytelen látni, az, hogy ez a háromféle világnézet, ez a háromféle er­kölcs és civilizáció egymást kizárja, egymás­sal gyökeres ellenkezésben van és működik, azzal a sajátságos különbséggel mégis, hogy a zsidóság és a modern uj pogányság, mikor a szent Istvántól örökölt keresztény civilizáció elpusztításáról van a szó, akkor ők szinte testvéri egyetértésben, valóságos »viribus uni­tis« végzik felvonulásukat is, romboló csatá­rozásukat is, az élő kereszténység, vagyis a kath. egyház ellen. A keresztényellenesség te­hát közös jeliemvonása, közös éltető szelleme az uj pogányságnak és a zsidóságuak. Ez a rut keresztényellenesség a közel­múltban a két világnézet részéről a Ferrer­ügy felfújásában és a szekularizációs törekvé­sekben nyilvánult meg. Az előbbi a kath. egy­ház szellemi hatalma, az utóbbi világi hatalma ellen volt irányítva, eló're elkészített, megfon­tolt terv szerint. Most már, m. t. Uraim és Hölgyeim, A i ßifioI)o a hogy a Ferrer-ügy aktai nyilvánosságra van­nak hozva, hiteles tanuk bizonyságai alapján állithatjuk, hogy Ferrer nemcsak irataival s iskoláiban nevelte forradalomra az embereket, hanem bombákat is adott kezükbe, hogy rom­bolják szét a szerzetesek kolostorait. Nyilván­való már, hogy a barcelonai rémes vérengzé­sek alatt Ferrer oda sietett, hogy ő maga vezesse és irányítsa a forradalmat. S forra­dalmi röpiratában a mostani társadalomnak alapjaiban való szétrombolását hirdeti s ezen szétrombolásnak eszközeiül a bombát és a mérget jelöli meg. Ajánlotta nemcsak a rab­lást, a bankok minden vagyonának kifosztását, kívánta nemcsak a templomok lerombolását, hanem az. összes polgári hivatalnokok és ka­tonai személyek bezáratását, mig ki nem végzik őket. Prófétai lélekkel beszélte be ön­magának és követőinek, hogy ugyanazon órában hullik majd le az uralkodó család tagjainak és a minisztereknek a feje. M. t. Hölgyeim és Uraim, hozhatnék fel még sok, de az újságokból eléggé tsmeretes dolgokat és részleteket Ferrer életéből, csele­kedeteiről s működéséről, de nem teszem. Önök Ferrer aktáinak bizonyságaiból le tud­"'. j" »ii «mi 'i . -' mmmmf ják vonni azt, hogy Ferrer megérdemelte-e a halált, vagy sem 1 Önök meg tudják azt ér­teni, hogy az a hazai sajtó, mely az előbb említett kétféle világnézet szolgálatában áll, s amely Ferrerben az igazság, szabadság, műveltség martyrját ünnepelte, mely a leg­gyalázatosabb dühhel, a legrutabb rosszaka­rattal fordult minden ok nélkül a kath. egy­ház eilen, mely egyházat megtette Ferrer hó­hérjának, s most ugyanaz a sajtó a bibliai néma eb szerepét játsza és a Ferrer-aktákból egyet sem bocsát napvilágra. S vájjon miért hallgat most a sajtó? Azért, m. t. Hölgyeim és Uraim, mert a magyar sajtó, mely a pogány és zsidó vi­lágnézetet, erkölcsöt, kulturát képviseli, elérte célját. Megtette Ferrert,. az anarchistát, a haza megrontóját, a keresztény társadalom szét­zuzóját, a kath. egyház halálos ellenségét vér­tanúvá, szabadsághőssé, »Igévé«, »Eszmévé«, de egyúttal megtette a kath. egyházat a nem­zeti szabadság eltiprójának, a szegénység és nyomorúság okának, a sötétség és butaság terjesztőjének, a szabad gondolat elnyomójá­nak s ezzel elérte célját. (Folyt, köv.) es Bpest, VIII. Damjanich u* Előfizetési ára egész étre 2 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom