Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-11-21 / 47. szám

IV. évfolyam. Pápa, 1809 november 21 47. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10. félévre 5, negyedévre 2 50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szer.<esztőseg: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, v asz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket filvesz HajllÓCZky Árpád es Vajdits Károly könyvkereskedée s Irta: BÉRI ZSIGMOND. Azt mondják, hogy a virágnak is van lelke. Neki is van nyelve. Bájos, zengzetes nyelv, szivhez szólóan édes, amily édes maga a virág. Ha liliomot látok valamely képen, nincs szükségem hosszas magyarázatra. Beszél az a kis virág magától is: ón vagyok a szűzi Tisztaság. A piros rózsa a lángoló Szeretet jelképe; a nefelejts az örök Hűségé, a szerény ibolya az Ártatlanságé. Néhány évvel ezelőtt: a nemzeti ellenállás izzó napjaiban a tulipánt tüztük a szivünkre. A szivünkből nőtt, gyökerei a nemzet lelkéből eredtek. Azt jelentette: ne bántsd a Magyart! Ha vérpiros rózsát látok a szűzies, fehér havon, a nemzet Vértanúira gondolok. Csak egyet keresek hiába. Az emberi sziv legnagyobb erényének, a Hálának — nincs virága. Bizonyára azért, mert olyan ritka, mint a fehér holló. Hontalan bujdosó. Kevés szivben ver gyökeret. Nagyot kellett fordulnia a világnak szép Magyarországban, hogy a nemzeti és keresztény eszmék legkövetkezetesebb, legbátrabb organuma az »Alkotmány" mégis pálmákról beszél. Pálmaágakról, melyeket az egész ország katholikusai hálából szórnak egy aggastyán lába elé. Ha igaz az a hir, aminthogy igaz, akkor az örvendetes ébredés jele. Azt jelenti, hogy a magyar katholicizmus önmagát becsüli meg, mikor hálájának és szeretetének ország-világ előtt kifejezést ad azon férfi iránt, akinek sokat, úgyszólván mindent köszönhet! Lám, a hálának is van virága. Lombhullató ősszel valóságos virágerdő az egész ország. Alig van falu, ha még oly távol esik is a világtól, ahol a katholikusok ne ünnepelnének. Atyánkat, Vezérünket köszöntjük, Zichy Nándor grófot ünnepeljük. Zichy Nándur grófot méltatni, nagy tetteit felsorolni kárbaveszett fáradság volna. „Müveiből ismeritek meg őt." Aki nem hunyta be szemét és nem fogta be a fülét, tudja, mije ez az ősz patriarcha a magyar katholicizmusnak. Gondoljatok arra a sok ezer katholikus körre, a fogyasztási és hitelszövetkezetekre, a keresztény szeretet nagy raun Káját végző' egyesületekre, a kongregációk felvirágzására, a kath. sajtó fellendülésére, a kath. nagygyűlések országos jelentőségű intézményére, a sok százezernyi tagot számláló szervezett katholikus táborra! Ez mind az ó alkotása! Hatvannégy éves volt már, mikor az egyházpolitikai harcok viharos forgatagában kezébe ragadta a keresztény Magyarország zászlaját. Papok és világiak, akik jóformán nem is tudták addig, hogy katholikusok, lelkük mélyéig megrendülve hallgatták riadó szózatát. Mert az ősz patriarcha száz, meg száz népgyűlésen szónokolt esőben ós fagyban. Rendithetetlen hittel hirdette az igét. Kudarc, hűtlenség, árulás, sikertelenség, közönyösség nem vették el, csak fokozták a munkakedvét, a harcra készségét Tisztában volt vele, hogy az a cél, melyet maga elé tűzött, nem valósitható meg egy-két nap alatt. Nem a Mának, hanem a Holnap-nak, a Jövő-nek dolgozott. Tudta, hogy évtizedek szakadatlan, céltudatos, a vakmerőségig elszánt munkája kell ahhoz, hogy a lelkek mélyén megszülessék a nagy forradalom, melynek viharában ledőlnek a hamis bálványok és régi szépségében, régi dicsőségében kibontakozik az uj, a nagy, a hatalmas Keresztény Magyarország.