Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-11-14 / 46. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. igen találkozunk. Most küldi szét jelen évi > kiadványait, Négy kötetből áll az idei jutalék \ Első a nép legbizalmasabb tanácsadója, a > szépen kiállított, hasznos olvasmányokkal és I képekkel bőven megtömött naptár. Második a j szentek életének második kötete. Az első | tavaly jelent meg, s országszerte nagy tet- s szés fogadta. Harmadik a Horváth János irta j gazdasági utmutató, mely az állattenyésztésre, növénytermelés re és értékesítésre ad praktikus tanácsokat. A negyedik pedig »Az egészség könyve«, melyet Öveges Iván és dr. Párdányi Emil irtak s mely összefoglalja a szegény embernek szükséges egészségügyi tudnivalókat. A mult és harmadévi hasonló könyvecskék az ez évi népirodalom legjobb akolásai közé tartoznak, s az ideiek semmiben sem marad­nak amazok végett. Annak a népfelvilágosi­tásnak ügyét szolgálják, mely a társadalmi béke alapján áll, s ezért támogatásra külö­nösen érdemesek. A pártoló tagság illetmé­nyeit 2 korona beküldése után azonnal útnak indítja a Szent-István-Társulat, Budapest. Verekedés. Markó Lajos, Tálos János, Farkas József lovászpatonai és Kovács István ujkajári lakosok a lovászpatonai nagykorcsmá­ban birkózni kezdtek. A legyőzött nem tu­dott a csata elvesztésébe belenyugodni, ha­ragra lobbant, elleneire rontott. Igy mind a négyen komolyan verekedtek. Markó egy nyirfa-seprüvel, Farkas pedig bugyiival foly­tatta a harcot. A verekedés Markó sérülésé­vel végződött, akit Farkas megszúrt. A vere­kedésnek a kocsmáros vetett véget, aki a hires csárda virágait kidobálta a korcsmájá­ból. A csárda hősei, különösen ha össze lesz­nek csukva, gondolkodhatnak botrányos dol­gukról. — Tóth János és Horváth Sándor ugodi lakosokat is megzavarta a murci f. hó 1-én délután, amikor is Mesztender József famunkással a korcsmában összevesztek. A nevezettet meg is verték. A hires ugodi atya­fiak sem kerülték el a szolgabiróság kóterjét. Elveszett egy erős testalkatú, hamvas szürke, sima szőrű, nőstény dog eb. A meg­találója jelentse a győri rendőrkapitányi hi­vatalban. Visszatoloncolt kivándorló. A király­hidai határrendőrség útlevél hiánya miatt, Vörös Móricné ugodi lakost lakhelyére vissza­toloncolta. Anyakönyvi kivonat. Születtek: Beke Gyula betűszedő es neje Preisinger Ilona fia: Károly ág. h. ev. Szabó István csizmadia és neje Janka Alojzia fia: Dezső r. k. Szabó Lajos kovács és neje Horválh Mária fia; Károly r. k. Birkás Lajos nép­zenész és neje Horváth Terézia leánya: Juliánná i. k. Vasvári Lajos napszámos és neje Nemes Teiézia leá­nya: Erzsébet r. k. Villamos István kömives és neje Nagy Erzsébet leánya; Mária r. k. Horváth Gyula ko­csis és neje Tóth Juliánná fia: halvaszületett. Dattler Szilárd szobafestő és neje B.dkay Ida fia: Szilárd r. k. C. Horváth János földművelő és neje Józsa Mária fia: István ref. Kovács József napszámos és neje Hotvá}h Mária fia: János r. k. Csomasz Dénes cipész és neje Tóth Rozália fia: Béla ref Sas János napszámos és neje Végh Kaiolina leánya: Hona r. k. Pados Ferenc kőmives és neje Molnár Anna fia: István r. k. Horváth Imre kocsis és neje Szilosy Anna fia: Imre r. k. 4700/tk. 1909 HIRDETMÉNY. Dáka kő ség telekkönyvi birtokszabályo ­zás következtében átalakittatott s egyidejűleg azokra az ingatlanokra nézve, melyekre az 1886. évi XXIX. t.-c. az 1889. évi XXXVIII. t.-c. és az 1891. évi XVI. t.-c. a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését rendelék. az 1892. évi XXIV. t.-c.-ben szabályozott el­járás a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyes­bítésével kapcsolatosan foganatosíttatott. Ez azzal a fölhívással tétetik közzé: 1. hogy mindazok, kik az 1886. évi XXIX. t.-c. 15. és 17 §-ai alapján ideértve a §-oknak az 1889. évi XXXVIII. t.-c. 3. és 6. §-aiban és az 1891. évi XVI. t.-c. 15. §. a. pontjában foglalt kiegészítésit, valamint az 1889. évi XXXVIII. t.-c. 7. §-a és az 1891. évi XVI. t.-o. 15. §. b. pontja alapján eszkö­zölt bejegyzések, vagy az 1886. évi XXIX. t.-c. 22. §-a alapján töitént törlések érvény­telenségét kimutathatják, — se végből tör­lési keresetüket hat hónap alatt vagyis 1910. évi május hó 20 napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be. mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után indított töPési kereset, annak a harmadik személynek, ki időközben nyilván­könyvi jogot szerzett, hátrányára nem szol­gálhat. 2. hogy mindazok, akik az 1886. évi XXIX. t.-c. 16. és 18. §-ainak eseteiben ide­értve az utóbbi §-nak az 1889. évi XXXVIII. t.-c. 5. és 6. §-aiban foglalt kiegészítéseit is a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegy­zése ellenében ellentmondással élni kívánnak,. írásbeli ellentmondásukat hat hónap alatt vagyis 1910. évi május hó 20-ík napjáig bezárólag ezen telekkönyvi hatósághoz nyújt­sák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után ellentmondásuk többé figyelembe vétetni nem fog. 3. hogy mindazok, akik a telekkönyv átalakítása tárgyában intézkedések által, nem külömben azok, akik az 1. és 2. pontban kö­rülirt eseteken kivül, az 1892. évi XXIX. t.-c. szerinti eljárás és az ennek folyamán törtónt bejegyzések által előbb nyert nyilvánkönyvi jogaikat bármily irányban sértve vélik ide­értve azokat is, akik az 1889. évi XXXVIII.. t.-c. 16. §-a alapján jörtént bejegyzését sé­relmesnek találják, — e tekintetben felszóla­lásukat tartarmazó kérvényüket a telekkönyvi hatósághoz hat hónap alatt vagyis 1910. évi május 20-ik napjáig bezárólag nyújtsák be, mert az ezen meg nem hosszabbítható záros határidő elmulta után az átalakításkor közbejött téves bevezetésből származó bármi­nemű igényeiket jóhiszemű harmadik szemé­lyek irányában többé nem érvényesíthetik: az einlitett. bejegyzéseket pedig csak a tör­vény rendes utján és csak az időközben nyilvánkönyvi jogokat szerzett harmadik sze­mélyjogának sérelme nélkül lámadhatják meg. Egyúttal figyelmeztetnek azok a felek, akik a hitelesítési bizottságnak eredeti okira­tokat adtak át, hogy amennyiben azokhoz egyszerű másolatokat is csatoltak, vagy ilye­nek, pótlálag benyújtanak, az eredetiekét a telekkönyvi hatóságnál átvehetik. Pápán, 1909. évi nov. hó 5-én. MIK OVIN YI ÖDÖN kir. ítélőtáblai biró. Kóttornyulaki bucsu. A mult vasárnap volt a szomszédos Kéttornyulakon a buosu, amelyre városunkból is sokan rándultak ki, a hideg, kellemetlen idő dacára is. A tanítók házi fegyelmi joga az is­kolában. A divatos, alhumanizmos kivette a tanítók és nevelők kezéből a fegyelmezés és javításnak amaz eszközét, amely a vásott, a rakoncátlan, gonoszindulatu gyermekeknél — egyetlen eszköze a javításnak, a fegyelembe való tartásnak. Fegyelmi nélkül pedig a ta­nítás, nevelés eredménye nagyon is ingadozó talajon áll. Mennyi fáradságos időt, munkát, türelmet igényel a fegyelem fenntartása, azt csak azok tudják, akik vele foglalkoznak. Azok, akik oly müfelháborodással vannak a vessző alkalmazása ellen, azoknak nem ártana egy kis személyes tapasztalat, ha elmennének az iskolákba, ott megláthatnák azt az óriási erőfeszítést, amit a tanítóknak ki kell fejte­niök a fegyelem fentartása érdekében, hogy még angyali türelem sem elégséges ahhoz, hogy rendet teremtsenek olyan gyermekek között, kiknek vallástalan, vagy hitközönyös szülei vannak. Már most mit csináljon a ta­nitó? Ha megveri őket, akkor bírósághoz hur­colják, csak azért, mert a gyermek érdekében hozzányúlt a vesszőhöz. Belátták e viszás állapot hatását a felsőbb bíróságok is, azért a pécsi kir. tábla 1813/1891, a budapesti kir. tábla 24606/1887, a m. kir. Kúria büntető tanácsa pedig 1909. évi 10451. számú hatá­rozatában kimondotta azt, hogy a tanítót a növendékek felett a házi fegyelmi jog meg­illeti s ennek gyakorlásában elkövetett köny­nyü testisértés nem büntethető. Még is azt látjuk, hogy az alóbb fokú bíróságok a fen­tebbi határozattal, homlokegyenest ellenkező marasztaló Ítéleteket hoznak. Helyén valónak találnánk, ha a kir. Kúria, vagy más illetékes tényező ezen döntvénynek figyelembevételére utaútaná az alsóbbfoku bíróság -kat. A Szent István-Társulat Pártoló Tag­sága. Mióta a nyomatott betű segítségével terjednek a gondolatok, azóta talán még soha sem szólt a nyomatott betűnek olyan nagy hányada a szegény embereknek, a népnek, mint mai napság. Se szere, se száma a nép­lapoknak; nagy irodalmi vállalatok vannak, a melyek egyebet nem adnak ki, csak népies iratokat; ezen uj irodalom számára uj nyelv, uj stilus alakult — s ennek az óriási feszült­ségnek nagyobbik része olyan irányban te­reli a népet, mely a mai világrenddel, az ál­lami, vallási és társadalmi * békességgel, s a nemzeti eszmével halálosan ellentétes. Azok­nak, kik a néphez szólnak, legnagyobb rfsze izgatni, lázítani akarja a nepet. Bajainak ki­színezésével, a társadalmi ellentétek szidásá­val, a nemzeti eszme és a vallásos észjárás eltompitásával, s a régi intézmények sárba­húzásával az általános felfordulást készitik elő. A népet vaditó népies irodalom sivatagá­ban valóságos oázis az afajta népirodalom a konzervatív eszmék, a vallásosság és hazafi­ság ápolása mellett kísérli meg a felvilágosí­tás és sociális segély-nyujtás szent ügyének szolgálatát. Ilyen oázis a Szent-István-Társu­lat pártoló tagsága, mely két koronáért oiyan hasznos olvasmányokkal látja el immár tiz­ezeren jóval felül járó pártolod, amilyennél még á külföld hasonló intézményeinél sem ' Meghaltak : Rosenberger Mórné sz.: Klein Netti izr. 46 év., tüdőgümőkór Horváth István ref. 2 perc koraszülött, Házasságot kötöttek: Vadas János molnár ág. h. ev. és Nagy Judit ref. Horváth István csendőrőrsvezető r. k. es Balog Etelka r. k. Szelecky Gyula József kir. járásbirósági jegyző r. k. és Szente Mária Judit r k Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom