Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)
1909-10-31 / 44. szám
6. oldal. Pápa és Vidéke 49. szám virágfakadását! Lassú, gyötrő elhaláshoz vannak kárhoztatva fiatal családapák, kik a betegség magvát már is tovább hintették a jövő nemzedékbe! Hány menyasszonyt visznek esküvője helyett a temetőbe! hitvesek, anyák hányan — de hányan sorvadnak, pusztulnak el egymás után, anélkül, hogy az emberiség nagy zöme, mely együttvéve,olyan óriási hatalmat képvisel, csak egy vékony mentő deszkát is nyújtana feléjök! Napról-napra látjuk és halljuk,hogy hazánkban mennyire szaporodnak a szobrok. Majd minden hónapban, valamelyik városban hull le a lepel egyegy államférfiú, egy-egy költő, művész, hős. vagy kiváló gazdász ércbeöntött alakjáról! Mennyi arany, mennyi holt kapitális egy tömb rideg, hideg, néma ércbe öntve! Mennyi kegyelet, mennyi elismerés, egy bevégzett pályafutás, egy örökre kihűlt sziv, egy soha vissza nem térő szellem iránt! Pedig az élet tovább forog; viszi, sodorja magával az uj erőket, sorvasztja, hervasztja őket mint őszi szél a növények leveleit s mind sűrűbben takarja be az enyészet leplével azokat, akik egészségért, erőért, életért kiálltanak segélyt az emberiség felé ! A világon minden emberi alkotás, minden munka eredménye, mondhatnám minden legkisebb tárgy további fentartásra szorul. Ha virágot ültetünk I — gondozzuk is azt. Ápoljuk, öntözzük s ha sorvadni kezd, a napra viszszük, vagy ablakaink közé tesszük, hogy érje a világosság. Fáinkat nyessük, megtálcázzuk, vadhajtásaikat elmetszük, a hernyóktól megtisztítjuk. Házunkat ha megrongálódott javítgatjuk, tatarozzuk; kertünk kerítését kifoltozzuk, jószágainkat minden nyavalyától óvjuk; ha ragály üt ki .valahol, beoltjuk őket s j kiki módja szerint elkülöníti azokat! Megengedem, hogy mindennek rugója az egyéni haszonnak, az egyéni érdeki nek kifolyása. De vájjon az összembe- j 1 riség hasznára szánt áldozataink és fá- ! i ° | radozásaink nem-e érintik ugyancsak j az egyesek érdekeit és nem-e kell tehát kétszeres erővel közreműködnünk, ; hogy az nagyjában sértetlenül fenn ! álljon ? Az emberiség legóriásabb, legkiszámíthatatlanabb kára pedig akkor is ott van, ha a fiatal éle' és műnk erők j meddőn hevernek és idő előtt dűlnek i I ki csoportostul, tömegestül. Pedig meny- j j nyire módunkban volna ezt megakadáI lyozni ha egyöntetűen közreműködnénk I abban, hogy a tüdő vész rohamos ter! jedését megakasszuk! A József Kir. Herceg Szanatórium j ! ezt tűzte ki céljául és ezért fordult ' ! most is, halottak napja előtt az ország j ! közönségéhez — »Csak egy virág- i ! szálért«! j j Legyen az a koszorú, — melyet i szeretteink sirhalmára viszünk, kevesebb virágból fonva, legyen a temetőben vagy a családi kriptában egy mécscsel kevesebb; a halottak iránti kegyeietet ez nem fogja csökkenti, de sőt csak emelni fogja! A koszorúkból visszatartott virágszálakat és' a kigyúlt temetők felmaradt mécseit pedig tegyük le a legnemesebb oltárok egyikére, az emberszeretet oltárának zsámolyára, hogy virágerdő nőjjön körülötte s hogy soha el nem oltható máglyatüz élessze melegével. Csak egy virágszálat, csak egy sírhant mécset kérek ! Szabadkőműves arcátlanság. Irta: P. Hédly Jeromos. Eddig is tisztában voltunk és hahatározottan ismertük ama gyalázatos, arcpirító munkát, melyet a tisztelt szabadkőműves atyafiak vakondok módjára végeztek. A munka jellemzi munkását. Egy elvetemült lázitónak, Ferrernek, igazságos kivégzése kihozza őket is a napvilágra. Előbújnak ők, a dicsők, a: testvérek. Olt látjuk a »Magyarországi Szimbolikus Nagypáholyt», a »Galilei Kört« cs az egész szabádgondolkodó csoportot. Most megismerhetjük őket alávaló törekvéseikkel. A Ferrer-nóv nekik csak cégér. Ők az egyházon, a klerikalizrnuson akarnak ütni. Kitűnik azon jutott, rokonai támogatásával végezte az elemi iskolát s 1858. szeptember 8-án fölvétette magát a pannonhalmi Szent Benedekrendbe. 1865. szeptember 24-én áldozópappá avatták s mikor megszerezte a budapesti tudomány egyetem tanárképésitó oklevelét,Pannonhalmára kinevezték a fizika és mennyiségtan tanárának. Pannonhalmán tiz évig tanított s nemcsak a tanári katedrán vált ki tanári képességével, hanem természettani és vegytani tankönyvei is országszerte ismertté tették nevét. 1874-ben az esztergomi Szent Benedek-rendi főgimnázium igazgatója lett. Az esztergomi főgimnázium szinvonalat annyira emelte, hogy a szabadkőműves Trefort közoktatásügyi miniszter egy 1 togatása után, még abban az évben, 1881-ben a Ferenc József-renddel való kitüntetésre ajánlotta, majd két főgimnáziumhoz helyettes főigazgatóvá nevezte ki Fehér Ipoiyt. 1882 ben pedig kineveztette királyi főigazgatónak Szegedre. Az ő főigazgatósága alatt olyan jó híre támadt a délvidéki gimnáziumoknak,hogy Szer biából átjártak a közoktatásügyi miniszterek A lerobban szerkesztett keresztény iíjasági lap a tanulmányozni a szegedi tankerület középiskoláit. A pannonhalmi főapáti székbe 1892-ben választották meg Fehér Ipolyt. Az esztergomi főgimnáziumot és a pápai gimnáziumot újra építtette, a komáromi és kőszegi gimnázium főgimnáziummá emelését és ujjá építését előkészítette. Bendezte a nagy jelentőségű milliomos komáromi Király-alapitvány jogi kérdését, mely a mult század eleje óta összekuszálódott. Az ő kormányzása alatt érte a Bencés-rend hazai lételének kilencszázéves jubileumát, melynek emlékeül nagyszabású történeti monografia megírására buzdította a rend tagjait. Ujabb időben Sza- | badka, Szegszárd, Újvidék, Békésgyula, Sárvár és Kőbánya keresték meg a rendet uj gimnáziumok vezetésének átvételére. Főapát korában is több kitüntetés érte. A vaskoronarend lovagjává lett. A közoktatásügyi tanács másodelnöke. A Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. A püspöki konferenciákon és a katholikus autonómiai gyűléseken felszólalásai mindig irányadók és nagyhatásuak voltak. 1904-ben a király valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Állásánál íogva tagja volt a főrendiháznak, ahol ritkán szólalt fel, de mint a naplóbiráló bizottság tagja tevékeny működést fejtett ki. Fehér Ipoly váratlan halálát gyászolja a Magyar Tudományos Akadémia is, amelynek épületére gyászlobogót tűztek. A budapesti tudomány-egyetem központi épületén is gyászlobogó leng. Az Akadémia a ravatalra koszorút is helyezett ezzel a felírással: Fehér Ipoly tiszteleti tagnak — A Magyar Tudományos Akadémia. Az Akadémiát a temetésen Kolányi Ferenc jaáki apát képviselte. — A I budapesti királyi magyar tudományos-egyetem hittudományi karát, melynek az elhunyt főpap díszdoktora volt, dr. Dudek János prodékán képviselte. Valamint az Országos Pázmány-Egyesületet is. Az elhunyt főapát a legügyesebb szónokok egyike volt. Egyébként gyenge hangja ilyenkor ércessé, csengővé vált. Nem annyira a szívnek az embere volt. Inkább az értelemre akart hatni. Erveit oly világosan, elv Szerkesztőség és kiadőhív. Bpest, VIII. Damjanich ti. 50.
