Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-10-24 / 43. szám

IV. évfolyam. Pápa, 1909 október 24. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2'50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedé se A Ferrer ügy. Most már egész biztossággal állithatjuk, hogy a Ferrer-ügy felfújása nem más, mint a katholicizmus ellen indított gyalázatos hajsza. A szabadgondolat európai sajtója Ferrerből, a szociáldemokratából, a szabadkőművesből, az anarchistából rosszhiszemüleg egy félistent, egy hőst csinált, kit szerintük az egyház tétetett el láb alól. Íme, hogyan fogott össze az egész világ sajtója és szabadgondolkozója akkor, mikor az egyházat sárral kell megdobálni. Pedig mit vétett az a szegény egyház a szabadgondolkozók s szociáldemokraták ellen. Egyedüli bűne az, hogy ez az esemény a katholikus Spanyolországban játszódott le! Ebből pedig csak abnormális és perverz lelkek tudnak fegyvert kovácsolni a katholicizmus ellen ós pedig vagy sötét és mélységes tudatlanságból, vagy pedig ördögi gonoszságból ! A spanyolországi rögtönitélő bíróság azzal a bűnnel vádolta Ferrert, hogy a nyári forradalmat ő szervezte s a nagy sztrájknak is ő volt az értelmi szerzője. Ezért biróság elé állították. Szombaton kezdték pőrének tárgyalását s mint a forradalom okozóját a haditörvényszék halálra Ítélte és szerdán reggel kivégeztette. Döntő bírák nem akarunk lenni a forradalmár Ferrer kivégzésének emberileg szomorú, de állami szempontból érthető ténye fölött annál is inkább, mert a milliós vagyon, a szabadgondolkozás, a tudomány és műveltség nem mentő körülmények olyan bűnténynél, mely miatt ezrek kiontott vére kiált elégtételért. Mert jóllehet a szabadgondolat világsajtója az állítja, hogy Ferrer nem vett aktiv részt a spanyol forradalom vezetésében és a bujtogatásban, de az tény s nem lehet letagadni,hogy a népet forradalomra nevelte. Ferrer a spanyol népbe az anarchiának szellemét ültette be. Tessék csak pár hónappal visszatekinteni Katalonia és Barcelona füstölgő ház- és templom-romjai közé. Ott az ártatlanul legyilkolt emberek töméntelen hullája feküdt. S ki tagadhatja, hogy a gyilkosok fegyvereit, késeit, revolvereit ama tanítások dirigálták, melyeket Ferrer szóval, betűvel, iskolával, izgatással terjesztett. Tehát Ferrer volt ezen ártatlan ezrek vérének ontója! Mert nem az a nagy bűnös,aki felebarátjának szivébe a tőrt belemártja, hanem az, aki az embereket a vérontásra, a forradalomra tanítja és tanításával buzdítja. A fenyőfői jubileum. Másokat jubilálni könnyű. De a jubileumra érdemet szerezni annál nehezebb. Különösen nehéz ott, ahol embertársaink nem is látják a működésűnk nyomát. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Csendben, zajtalanul dolgozott, de dolgozott szakadatlanul. A hajnali pitymallatt már kinn találta, a Bakony rengetegében. A szűzies, érintetlen erdő megtanította tiszta életre. A magába mélyedést, a gondolkozást a magánytól tanulta. Az égbetörő sudár, a végtelen Istenhez emelte lelkét; a dértől csillogó avar, a régi várak itt felejtett omladékai az édes hazáról regéltek, a mult fényes képét lopták a szivébe. Igy erősödött meg Löv György a Bakony alján Isten szeretetében és a magyar haza iránti tántoríthatatlan hűségében. Becsületes, egész ember lett belőle. Őszinte, nyilt, egyenes lelkű. Nem tétovázott. Nem ingadozott. Remegni sem látták soha. Csak egyszer. Most, amikor ünnepelték. Fenyőfőn kezdődött ez a meleg, családias ünnep. Az Isten házában, hol Maár János szűcsi plébános nagymisét mondott.Azután megindult a menet Teszérre, ahol már a kora reggeli órákban nagy élénkség uralkodott. Nyalka banderisták kevély paripái vágtattak az utcákon s mint mondják, a teszéri lányok szeme ugyancsak szeretettel simogatta végig a délceg legényeket. Egyszerre csak felharsan a kiáltás: Jön a gróf. Nosza, iziben körülfogják a gyönyörű négyest a nyalka legények. Az ifjú gróf mosolyogva fogadja köszöntésüket. Mikor az első házhoz értek, csak Isten őrizte, hogy meg nem vadultak a kényes paripák. Hat ágyú dördült el egyszerre. A jó ég tudja, honnan szereztek hat ágyút a teszériek. Az bizonyos, hogy rettentő nagyot buffantak. Az utca két oldalán rengeteg nép, mely levett kalappal, egetverő éljenzéssel köszönti az ifjú patronust, gróf Esterházy Pált. A templom előtt meg körülbelül 200 fehérruhás lány fogadja. Egyik szebb, mint a másik. keresztény magyar családok lapjs az r rsn E Sj szépirodalmi, kritikai hetilap Bzerkf;.->zt!: Andor dozseí. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár. Szernere György. Előfizetési ára: Egész évre 20, fél évre 10, egynegyedévre 5, egy hóra 2 korona* Olyanok, mint a nyiló rózsa. A templom ajtóban a község derék plébánosa Gerstner Ignác, továbbá Maár szűcsi, Alasz ugodi plébánosok várják a bőkezű patronust. No meg Gréber, a népszerű teszéri káplán. A gróf bevonul, megkondulnak a harangok, felbúg az orgona, kilép az oltárhoz Gerstner Ignác és nagy misét celebrált fényes segédlettel. A gróf a szentélyben foglal helyet, ahol Sulman Gizuska egy gyönyörű csokrot adott át neki, melyet az ifjú főúr mrs dyogva köszönt meg. Mise után gyönyörű, költői lendületű ünnepi beszédet mondott Gerstner Ignác. Először a patronust ünnepelte meleg, szívből fakadt szavakkal. Örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy e szent helyen üdvözölheti, melynek minden egyes téglája a gróf őseinek mélységes vallásos hitét hirdeti. Mig ajka imára kész, mig szive dobog, nem lesz oly szentmise-áldozat, melynek mementójába bele ne foglalná a nemesszivü grófi család nevét. Azután költői fordulattal tért át a jubiláns ünnepelésére. Megrázó igazsággal rajzolta meg Az hl.El kiadónivalaia. Budapest, VIII. Szentkirályi-utca 28/b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat. — Tessék mutatványszámot kérni. —