Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-10-17 / 42. szám

IV. évfolyam. Pápa, 1909 október 17. 42. szám. Szépirodalmi, közg-azdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja, Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2-50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajno'CZk Árpád és Vajdits Károly könyvkeresk ed és A sajtópártolás. Nem mondunk vele ujat, de szeretnők még jobban, még erősebben beleégetni a magyar katholikusok szivébe, agyába, hogy a katholikus sajtó fölvirágoztatásának közmunkává kell válnia. Közös kötelességből teljesített egyöntetű diadalmas munkává. — Ám ha anyagi erőim nem képesítenek arra, hogy évről-évre legalább két koronával megadóztassam magam, hogyan lehetek részese ennek a közmunkának? — fogja kérdeni nem egy olvasónk. Egyszerűen ugy, hogy pártoljuk a kath. sajtót. Pártoljuk, támogassuk előfizetéssel, ajánlással, előfizetők gyűjtésével. E cselekedetünkkel is a Sajtóegyesület céljait szolgáljuk. Mert a Kath. Sajtóegyesületnek nem csupán az a célja, hogy a segélyezés által tartalomban bővüljön és színvonalban emelkedjék vala- ! melyik katholikus újság, hanem az is, hogy az ily módon bővült ós az igényeket már-már kielégitő újság minél szélesebb körben elterjedjen. Ez pedig a közönség dolga, az ő kötelessége. Ezért hangsúlyozza az egyesület, hogy katholikus ember csak katholikus újságot járasson, előfizetésével csakis a katholikus lapokat támogassa és ne pártfogolja a saját pénzével hazát, erkölcsöt és vallást lábbal tipró, a katholikus közszellemet megvető és kigúnyoló, ellenséges újságokat. Amíg ezt meg nem értjük és meg nem valósítjuk, katholikus közszellemről, keresztény Magyarországról lehetetlenség komolyan beszélni. Mert katholikus közszellemet akarni és ugyanakkor e közszellem halálos ellenségeit katholikus pénzzel támogatni arra, hogy amit mi katholikusok nagy küzdelmek árán lassacskán fölépitünk, ok a legmodernebb fegyverrel: a sajtóval lerombolják, épp oly dőre cselekedet, mint hogyha legdrágább és legféltettebb kincseink őrzését latrokra és tolvajokra bizzuk, de nemcsak bizzuk, hanem még kulcsainkat is az ilyen megbízhatatlanok kezébe adjuk. Tehát mindenki, akinek módjában áll, fizessen elő a katholikus lapokra, vagy legalább egyikre közülük. És ne mondja senki, hogy az ellenséges újságokkal mi sohasem vehetjük fel a versenyt, mert azoknak van pénzük, nekik vannak millióik, — nekünk pedig nincsenek. Tanuljuk meg és váljék bennünk erős meggyőződéssé az az Az anyai sziv. Irta: Domonkos István. (Folytatás) Márton szinte bámulva nézett a leánynak apjára és nem birta megérteni, miért jöhetne számításba a vagyon ott, ahol a szerelem mindenen tulcsap ... De a gazda fölfogta a legénynek csodálkozó nézését és mintha józanságra akarta volna megtanitani, azt mondta neki: — No-no szép öcsém! a szerelem szellő, az idő hamar elfújja. Más a fő az életben! Márton ekkor odavágott az öregnek. — Hát talán András bátyám, maga soha sem volt fiatal! — Hogy a fenébe ne lettem volna — mondta nevetve az öreg gazda — éppen mivel hogy voltam, azért tudok igy beszélni. Nem került bele egy hétnyi idő, hát valami szerrel találkozott a két gazda. És I szót értettek. Szót értettek pedig olyan formán, hogy a Márton gyereknek meg van az anyai jussa, ez a Márton gyereké. Tegye öszsze a leánynak jussával, fiatalok, kezdjenek vele. Az öreges forma Szekeres Márton halála után is gyereke marad a Márton, részt kap a részből . . . Csakhogy ami olyan szépen simán ment az Örzsikénél, az valahogy megakadt a Mártonnál. A kis lányka apja biztosat akart tudni. Azt mondta, hogy az igéret homokra épített vár és nem kapaszkodhatik bele az ígéretbe, annál kevésbbé, mivel a Márton legénynek mostohája van és holtig, tudja Isten, hogy lehet! Szekeres Márton ekkor megszédült a fájdalomtól; eddig alig tudta azt, amit most a szemébe mondtak, hogy a gyerekeinek mostohája van. Majdnem szó nélkül haza ballagott és nehéz gonddal hajtotta odahaza tenyerébe fejét. Az asszony kínálta kis vacsora félével. Ekkor ugy tett Szekeres Márton, mint az evangeliumbeli szolga, akit a gazdája elküldött fia számára menyasszonyt keresni. Az sem evett addig, mig bizonyosat nem tudott küldetése felől. Márton gazda sem nyúlt az ételhöz. — Nem eszem addig asszony—mondta — mig el nem mondom a szivemnek a terhét. Tudod, a gyerek házasodni akar. Most beszéltem a leány apjával. Nem volna semmi baj, csak a vagyon felől akarnak bizonyosat tudni. Mi a gyereké. — Könnyen tudhatná a bizonyosat — mondta szárazon az asszony — ott a Mártonnak anyai jussa. — Apai részt is követelnek! —mondta — vontatott hangon Márton és nézte a feleségét félő, bátortalan és kutató nézéssel. — Csak nem fosztjuk ki magunkat életünkben — vetette oda az asszony ismét szárazon. Márton gazda nem szólt többet. Evett is, nem is és minden falatja súlyos volt. Ettől fogva közéjük férkőzött az a szokatlan érzés, amely a lelki békességet ugy zavarja, mint a széljárás a szép világos felhőket.Nem birtak egymással a régi hangon beszélni és olyanok voltak, mintha idegenek lennének egymás számára. A fiatalokat pedig félő aggodalom fogta el sorsuk felől. Az ELET kiadóhivatala. Budapest, VIII. Szentkirályi-utca 28/b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat. — Tessék mutatványszámot kérni — A keresztény magyar családok lapja az ÉLET szépirodalmi, kritikai hetilap . Szerkeszti: Andor József. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár. Szemere György. Előfizetési ára: Egész érre 20, fél évre 10, egynegyedévre 5, egy hóra 2 korona«