Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-01-03 / 1. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 1. szám. Ebben a roskatag aggastyánban alig lehetett ráismerni a nemrég még oly daliás, délceg emberre. A boldogtalan fiatalember letérdelt és könnybe lábadt szemmel kért tőle bocsánatot. Zoltán remegve hallgatta. Bárdos átölelte s fuldokló hangon kiáltotta: — Jöjj gyermek! Ilus vár bennünket IV. Menjünk először öcsém sírjához. Tudod, hogy mindig oda szoktam menni először, ha haza érkezem. Zoltán nem ellenkezett. Pedig ugy vágyott már megvigasztalni azt az édes, szerelmes leánykát, aki ő miatta, de az ő hibáján kivül hervad, szenved. Az öreg áhítattat borult le öcscse sirja mellé. Zoltán is letérdelt. Észre semm vette, hogy egy másik sirhalom is domborul a szabadsághős sirja mellett. Mikor fölálltak, könnyezve ölelte meg az aggastyánt, aki olyan volt, mint egy kőszobor. De csak az arca volt hideg, élettelen. A szive annál jobban vonaglott, vérzett. — Atyám, menjünk Ilushoz! Bárdos föleszmélt. Nehéz könycsepp gördült végig az arcán. — Ott vagyunk gyermekem! Itt van Ilus. — Hol? Kérdezte Zoltán szívszorongva Bárdos nem tudott szólni. Remegve emelte fel csontos, elszonnyadt karját s görcsös zokogással mutatott — a frissen hányt sírhalomra. A kereszt ellenségei. A világboldogító eszmék harca a kereszt ellen. Válságos napokat élünk. A kereszt elleneinek száma napról-napra szaporodik. Mint a báránybőrbe bujtatott farkasok, különféle tetszetős formában lopóznak népünk közé. Áz egyik magára ölti a tudományosság köntösét és ugy csábítgatja magához mindazokat, akik a világ előtt modern tudósoknak akarnak látszani, — ezek elnevezik magukat »szab a clgondo 1 kozáknak«. A másik tömeg, egész más cím alatt, de az előbbivel egy cél felé haladva, — alkotják a »szabadkőművesek« páholyát. A harmadik nem elégszik meg az ész fegyverével harcolni, hanem hozzányúl a bombához és levegőbe röpíteni i yekszik mindenkit, aki az ő boldogító elveik és törekvéseik útjában áll. Ezek az anarchistak szektája. A negyedik az előbbinek kissé szelídebb fajtája, akik beérik egypár fej beverésével bicskázással, kirakatok bezuzásával . . .? piszkos szidalmak és rágalmak kiabálásával, igy akarván elveiket másokkal megértetni s elfogadtatni, ezek a szegény félrevezetett munkás-testvéreink a szociáldemokraták. Folytathatnám e diszes hadseregek elszámlálását, de nem teszem, pedig még nagyon sokan vannak. És mi, körülvéve annyi kísértéstől, magunkra hagyatva, öfbetett kezekkel nézzük tán, mint hullanak embertársaink az egyes romboló elvek karjaiba. Ha pedig megkérdezzük a szabadgondolkodók nagyképűsködő csapatját vagy a szabaekőmiveseket, avagy az anarchistákat, J vagy a szocialisták görbe orrú diszes hadát, hogy mi áll útjában az ő tudományosságuknak, elveiknek és boldogító eszméik terjedésének? Egyszerre fogják kiáltani• »a kereszt*. Elleneink bár különféle cím alatt dolgoznak is ellenünk, de mindannyian egy cél felé törnek és egy a jelszavuk: »Le a kereszttel.« Ha ezt kiálltjuk, testvéri kezet fog velünk rögtön a szabadgondolkodók majomtól származott hadserege, keblére ölel a szabadkőművesek páholya, örömmel nyújtja felénk a karjait a szociáldemokraták élősdi fajzata és ha ezeknél hangosan tudjuk kiabálni: »Le a csuhával«, akkor lehetünk náluk szónok, még párttitkár is, a szegény nép filléreit elzsebelők diszes táborában. Sokaknak bántja szemét már a kereszt fénye. Már-már tűrhetetlenné kezd válni annak folytonos szózata: »Légy becsületes, légy erkölcsös, becsüld embertársadban — legyen az ur, vagy szegény — az embertl Akik a szabadság örve alatt ádáz harcot indítanak a kereszt ellen, azok nem gondolják meg, hogy önmagukkal jönnek ellenkezésbe, mert hogyha e dicső jel fel nem tűnik, tán még ma is a rabszolgaság jármában nyögne az emberiség jó része. Hisz a régi pogány korban ennek a megtámadott, kigúnyolt keresztnek sikerült a rabszolgaság j évezredes falait lerombolni és felemelni a rabszolgát urával egyenlő színvonalra. Ennek a dicső keresztnek sikerült az egész világban a kultúrharcot megvívni, átalakítani az összemberiséget és felemelni azt emberi méltóságára. Tehetetlen vergődés azonban nem fog sikerrel járni, mert a tisztább és józanabb gondolkodó keresztények tábora szemben áll veletek s megvívja azt a harcot, amelyet ti az ellen a kereszt ellen indítottatok, amelyet j mi zászlóinkon büszkén hordozunk. Ti elvetitek magatoktól a keresztet, mert balgaságtokban azt gondoljátok, hogy az áll útjában boldogulástoknak; mi pedig felvesszük azt, mert tudjuk, hogy nélküle soha, de vele igenis lehetünk boldogok. Vajha az uj évben végre megértené a magyar katholikusság is az idők intő szózatát és vállvettve, együttesen a kereszt dicső jelét magasra tartva; iparkodnék boldogulását keresni! Legyünk egyek — még nem késő — dolgozzunk elveink éroekében, mert körül vagyunk véve ellenségeinktől, de ha a katholikusság tömörül, meg fogja vivni a harcot eredményesen. Én hiszem, tudom, hogy a magyar kereszténység nem fogja hűtlenül odadobni ellenünk lábaihoz a keresztet, mert tudjük mindnyájan, hogy nélküle soha, de vele lehetünk boldogok. Zs. S. A kath. elemi iskolák karácsonyi és húsvéti szünete. A kath. iskolaszék figyelmébe. (*) Nem szeretek a kákán is csomót j keresni. Sem rokonérzés, sem ellenszenv nem vezet. Csak az igazságot keresem. Meg a méltányosságot. S nagyon szeretném, ha a pápai kath. iskolaszék i. t. tagjai is ebből a szempontból bírálnák meg azt a kérdést, melyre ezzel a néhány, igénytelen sorral felhívom szives figyelmüket. Már évekkel ezelőtt feltűnt, hogy a pápai kath. elemi iskolákban kevesebb karácsonyi és húsvéti szünet van, mint másutt. Nálunk t. i. csak dec. 24—28-ig tart a karácsonyi vakáció, a húsvéti meg — ha jól emlékszem — a nagyhét szerdájától húsvéthétfőig. Kedden már ismét járnak iskolába a gyermekek. Szép ez a buzgalom. Isten ments, hogy éppen én tiltakozzam a gyermekek nagyobb arányú, alaposabb oktatása ellen. Hiszen magam is tanár-ember vagyok. Jól tudom, hogy a tudományból még a sok is nagyon kevés. Csak az a kérdés, szükséges-e, jogos-e a tanítók és a gyermekek ily mértékben való megterhelése ? Szükségesnek, egyáltalában nem szükséges. Hiszen a törvény a nyolc hónapi oktatással is megelégszik. Ha tehát faluhelyeken és pusztákon, ahol sokkal nyersebb, sokkal faragatlanabb a tanuló-anyag, el tudja végezni a tanitó az egy évre kiszabott tanulás-anyagot nyolc hónap alatt, akkor a mi tanítóink sokkal könnyebben elvégzik ugyanaz anyagot tiz hónap alatt. Még akkor is, ha három-négy nappal több vakációt kapnak, mint jelenleg. Hiszen nálunk mégis csak sokkal műveltebb sokkal könnyebben hajlítható, értelmesebb gyermekeket kell tanitaniok! Jogosnak meg — szerény nézetem szerint — egyáltalán nem jogos. Hogy senki elfogultsággal ne vádolhasson, első sorban nem az állami törvény rendelkezését idézem, hanem »A római kath. népiskolák és kisdedóvók közigazgatása c. könyv 218. lapjára utalok.. A 2. pontban szórul-szóra ezt olvassuk: Szünetelnek az előadások (a győri egyházmegyében) c) húsvétkor: nyolcz havi iskolázás mellett: nagycsütörtöktől húsvéthétfőig bezárólag; kilenc havi iskolázás mellett: virágvasárnaptól húsvét után való keddig bezárólag. A karácsonyi vakációt illetőleg pedig, felhívom az érdeklődők figyelmét a »Népnevelő» 1908. dec. 27. számának 427. lapjára. (A Népnevelő tudvalevőleg a magyarországi kath. tanítóság hivatalos lapja!) A szerk. üzenetek közt mindjárt a legelső igy hangzik: Ny. V. Ott, ahol a szorgalmi idő legalább nyolc hónap, a karácsonyi szünet clec. 24-től jan. 2-ig tart bezárólag: ott, ahol nyolc hónapnál kevesebb, szünet dec. 24. 25. 26. és jan. 1-én van. Ha tehát ilyen nagy szünet illeti meg a nyolc hónapig tanitó iskolákat, kétségtelen, hogy legalább is ugyanennyi szünet jár azoknak az iskoláknak, amelyekben tiz hónapig tanítanak. A karácsonyi vakáció alatt ráértem átböngészni a hitközségi iskolaszékek jogait. De hiába tanulmányoztam; sehol sem akadtam oly pontra, mely megadja a jogot az állami törvény világos rendelkezésétől való eltérésre. Tehát micsoda alapon vonja meg az iskolaszék a tanítóktól azt, ami őket jogosan megilleti? Azt sem lehet mondani, hogy a pápai kath. hitközség autonóm szervezet, melynek