Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-09-19 / 38. szám

IV. évfolyam. Pápa, 190

9 szeptember 19. 38. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2"50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése Utazás egy röpirat körül. Nem szivesen avatkozom bele abba az áldatlan háborúságba, amely a hét folyamán a vitatkozások és ellenmondások egész özönét váltotta ki a szenzációra éhes publikumból. Wajdits urnák lapunkban megjelent nyilatkozatára Hajnóczky ur röpiratszerü nyilt levéllel felelt, melyet mult vasárnap százával osztogattak a templomból kijövő hívőknek. Azokkal a vádakkal, melyeket Hajnóczky Árpád ur magában a nyilt levélben felhoz, nem foglalkozom. Nem volna illő polémiába bocsátkozni oly cikkel, melynek teljes egészében való közlését kénytelenek voltunk megtagadni. Csak a „Pápa és Vidékére" vonatkozó megjegyzésére van néhány szavam. Hajnóczky ur t. i. a röpirat elején azt a súlyos vádat zúditja árva fejünkre, hogy Wajdits ur támadásának helyet adunk, az ő védekezése elől meg elzártuk lapunk hasábjait. Pedig — úgymond — a rablónak, a gyilkosnak is megvan az a joga, hogy földi birái előtt védekezzék. Csak neki nem engedtük meg, hogy ott védje magát, ahol megtámadták. Hangulatkeltésre kétségtelenül alkalmasak ezek a sorok. Csak az a bökkenő, hogy nem födik teljesen az igazságot. Noha máskép tudom a dolgot, mint ahogy Hajnóczky ur leírja, készségesen belementünk volna abba, hogy védekezése lapunkban napvilágot lásson. Elvégre őt megtámadták, tehát joga van védekezni. De nyilt levelének második, nagyobb felét a legnagyobb jóakarattal sem lehet védekezésnek minősiteni. Az már támadás. Még pedig kíméletlen, késhegyig menő, nagyon is kiélezett személyes támadás. Ilyent pedig nem közöltünk eddig, nem közlünk ezután sem. Meg is kértük Hajnóczky urat, hogy szorítkozzék arra a konkrét esetre, mely miatt a védekezésnek szükségét érzi; ennek a keretén belül teljesen szabad teret engedünk. De Hajnóczky ur — sajnos — ragaszkodott cikkének teljes egészében való közléséhez. Nem engedett. Mi sem engedhetünk. Ennyit a röpirat bevezetésére ! Ezzel a nyilt levéllel kapcsolatban egyesek azt a nagyhangú állítást kockáztatták meg, hogy itt a hirlapirói tisztességen esett csorba. Hát erről csak a legnagyobb fokú tájékozatlansággal, vagy a leghatározottabb rosszindulattal lehet beszélni. Egy komoly lapnak nem lehet feladata, hogy a védekezés ürügye alatt erős személyi támadásoknak helyet adjon. Csak akkor lehetne bennünket hibáztatni, ha nem engedtük volna meg a védekezést! Nagy naivitásra vall az a megjegyzés is, hogy a nyilt-tér olyan, mint a hirdetés : mindkettőt megfizetik, tehát mindkettőt közzé kell tenni. Nincs az a hatalom, mely egy lapot arra tudna kényszeríteni, hogy valamely neki nem tetsző hirdetést, vagy nyilttéri közleményt közzé tegyen. Mások meg ez ügyből kifolyólag bojkottal fenyegetőznek. A „Pápa és Vidéke" megbuktatását emlegetik. Hát csak rajta í Ha oly erős már Pápán a kath. társadalom, hogy nincs szüksége kath. organumra, akkor világos, hogy nincs szükség a „Pápa és Vidékére". Béri Zs'gmond. Váratlan fordulat. Irta; P. Hédly Jeromos. (Folytatás.) Multak az évek. Kitavaszodott újra, meg újra. Az egyik virágfakasztó tavasz Géza szivét is megihlette s kihajtott benne a liliomos szerelem, meghozta virágát, melynek illata hatalmába kerítette a jegyzők poxtáján feslő bimbót s mindenki örült, mikor e két virág egymás mellé került, oly pompásan illetek egymáshoz. Géza és Mariska! A jó falusiak a legjobban örültek Géza boldogságának, hisz az a pár év, mit közöttük töltött, a krisztusi szeretet munkájában eltöltött idő volt. Gyógyította a sebeket, betegségeket s a jó öreg Főúrral egyetértve, nem ritkán lelki sebeket is hegesztett. Ezekután ki ne szerette volna dr. Hertelendy Gézát ? Annyi bizonyos, hogy a taródiak szerették s mivel őt a magukénak vallhatták, boldogok voltak szeretetükben. Az öreg Hertelendy ott ül a kandalló mellett. Kedélyesen pöfékel pipájából s ép a postát várja. Az volt délutáni szórakozása, hogy átolvasta az újságokat s azután pedig pipaszóval elmélázgatott a régi jó időkről, hacsak a trifolmm be nem vetődött egy tarokk-pártira. Az öreg Párdány ügyvéd, a kevésbbé fiatalabb Bartoss kolléga és Cintula Guszti, a Hertelendy-ház régi ismerőse alkották e trifoliumot, amely ha Hertelendyhez összejött, tarokkról lévén szó, quadrifoliummá egészedett ki. A hátteret ilyenkor az öblös pipák zamatos füstje képezte. A trifoliumra most nem volt kilátás, mert Párdáng, Ferkó elutazott, a másik kettő pedig nélküle nem mutatkozott. Igy az öreg Hertelendy csak magában morfondírozott. . . Most fiára gondol. Ott jár gondolataival Taródon. Maga elé képzeli fiát, derék feleségét és a kis szőke hajú, angyalarcu Gyuricát, ugy, amint utoljára látta őket, mikor nála voltak látogatóban. Jólesett szivének az a sok jó hir is, mit fiáról hallott . . . Soká eltűnődött volna még magában, még a postáról is megfeledkezett volna, ha pipája föl nem mondja a szolgálatot a pöfékelésre. Már anynyira hozzászokott öreg korára a pipáláshoz, hogy gondolatainak menete együtt járt a bodor füstkarikákkal. A pipa kialudt, Hertelendy is visszazökkent a mindennapi kerékvágásba. — No bizony! ez a Tóni csak hiába huzza a fizetést, ugy jár, mint valami lajhár. Hm! . . . Tóni ! Hé! Hol a posta ? Mindjárt itt lesz Nagyságos ur! szólt be megnyugtatólag a szakácsné, már látom a Tónit az ablakból. Erre az öreg ur megnyugodott s pipáját eltüntette a nagy dohányos zacskóba s csak megtömve húzta ki onnét. Tóni is megérkezett. Hatalmas barackot kapott a fejére a késedelemért, de a füstfelhők mögül reá mosolygott az öreg ur piros arca, mert levelet is hozott Taródról. — Hm ! Mit írhatnak ? morfondírozott az öreg Hertelendy, miközben fölbontotta a levelet, AZ orrcsiptetőt orra hegyére nyomta, a pipájából jó nagyott szippantott s hozzáfogott az olvasáshoz. A keresztény magyar családok lapja az ELET szépirodalmi, kritikai hetilap Szerkeszti: Andor József. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár. Szemere Gycrgy. Előfizetési ára: Egész évre 20, fél évre 10, egynegyedóvre 5, egy hóra 2 korona* az t-j,r, i ki<iu .. m >.(i. . Budapest, VIII. Szentkirályi utca 20,/b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLFT hétről-hétre be nem kopogtat. Tessék mutatványszámot kérni. —