Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-08-15 / 33. szám

Pápa és Vidéke 3. oldal az angol piacokon a gyümölcsszállitásnál el­engedhetetlenül megkövetelnek. Ennek aztán természetesen az a következménye, hogy gyü­mölcsünk, amelyen Anglia kapva-kapna és drágán megfizetne, csak nem kerül oda. Egy másik példa. A néhány év óta ren­dezni szokott tavaszi vásárok céljai közzé a kivitei emelése is tartozik. Tavasszal csak­ugyan meglátogatták a vásárt németbirodalmi és orosz-lengyel honpolgárok. Nem vásároltak, vag} alig vásároltak valamit. Elvezették őket a kereskedelmi muzeumba, a kereskedelmi és iparkamarába, banketteztek, tósztoztak s ezzel aztán véget ért az akció. A jövő évben újra kezdik. Felsorolhatnánk az élhetetlenség még sok példáját, de nem engedi a rendelkezé­sünkre álló tér. Mindegyikből kitűnnék, hogy kereskedőink még nem emelkedtek arra a magaslatra, mely a saját érdekükön felül a haza érdeke. A müveit és hazafias kereskedőkre a kivitel emelése körül nagy feladatok várnak. Tőlük függ a nemzeti jóllét megalapozása, bizonyos tekintetben rajtuk is múlik, hogy a boldogulás hazánkban oly nehéz, sokkal nehe­zebb, mint más országokban. Sem a diplomata, sem a politikus, sem semmiféle közpályán működő férfiú nem tartja annyira kezébe hazájának anyagi sorsát, mint a kereskedő. Azért nemcsak tisztelt és ma­gasztos a hivatása — de csak ugy, ha annak teljesen megfelel. Ha erre fognak törekedni kereskedőink, ugy néhány év múlva nem lesz panasz pangó kivitelünkre. Feleségemhez. Irta: Dóci József. Aranyhajú szőke szép menyecske ! Qyere ide ülj le az ölembe; Add ide a pici piros szádat Hadd nyomok rá édes csókot százat, Szép szemedben a menyország kéklik, Arany hajad, mint a csillag, fénylik: Gsókod nélkül mit érne az élet? A jó Isten de megáldott Véled! HÍREK. Aranymise. Lovászpatona érdemes lelki­pásztora Móroc Antal, ki már negyvenedik éve működik áldásosán hitközségében és az irodalom terén is ugy hitvédő cikkeivel, mint jeles népiratkáival hasznosan szolgálta az egy­házligvet, ma augusztus 8-án mutatja be plé­bániatemplomában aranymiséjét az Urnák. Hiveinek hálás imáihoz és szerető paptársai­nak forró jókivánataihoz mi is szívélyes üd­vözletünkkel járulva óhajtjuk: Ad multos an­nos, ujabb érdemekkel és lelki vigaszokkal gazdagon! Bucsu a Bencéseknél. Ma van a ben­céseknél a nagyboldogasszonyi bucsu. Az ünne­pélyes szent mise 7 1/ i órakor lesz. Mise után szentbeszéd, amelyet a Komáromból Pápára áthelyezett Holler Konrád bencéstanár tart. A bucsu-ünnepet délután 2 órakor litáni fogja bezárni. Képviselőtestületi gyűlés. Pápa r. t. város képviselőtestülete 1909. évi augusztus hó 30-án délelőtt 9 óra- és folytatólag d. u. 3 órakor a városháza nagytermében közgyű­lést tart. Tárgysorozat: 1. Kassa város át­irata, a városok érdekeit szolgáló központi pénzintézet létesítése tárgyában. 2. Kir. tan­felügyelő megkeresése, az ipari és kereske­delmi, továbbá az ovodai felügyelő-bizottság megalakításáról. 3. A városi tanács javasolja, hogy az állami ovoda részére Horváth István­nak házát 6400 koronáért, vagy Pomher Mihálynál: a Vásár-utcában fekvő házát 9600 koronáért vegye meg. 4. Városi tanács jelen­tése, egy segéd állatorvos ideiglenes alkalmaz­tatásáról. 5. Városi tanács javaslata, a városi pénztár áthelyezése érdemében. 6. Szíjártó 33. szám. derekasan hozzáláttak maguk a munkához, melyet hivatásuk é* a haza érdeke megkivánt tőlük. Ugy látjuk, hogy a nemzeti vagyon ilyen tágabbkörü gyarapításához nálunk hiányzik a kedv. Kereskedőnk csak a jámbor óhajtásig jutnak. A hivatalos körök buzdítása nem se­git ezen. Amikor arról van szó, hogy a ma­gyar kereskedő oly összeköttetést létesítsen, mely a biztonság legpedánsabban meghatáro­zott követelményeinek nem felel meg teljesen, sőt amelynél tán előrelátható, hogy eleinte veszélvlyel fog járni, mindaddig, mig az ösz­szeköttetésnek biztos alapot nem sikerül te­remteni, az ilyen vállalkozásokba magyar ke­reskedő nem fog. A magyar kereskedő — e fogalom alatt mindig a kereskedők túlnyomó többségét ért­jük — csak nagyritkán érdeklődik aziránt, hogyan lehetne cikkeinek a külföldön állandó vevőközönséget szerezni. A ritka érdeklődés is felületes. Nem tanulmányozza alaposan a meghódítandó piac kereskedelmi sajátosságait, nem vizsgálja meg személyesen vagy kikül­döttje utján a helyszínén mindama körülmé­nyeket, melyek áruinak odaszállitását lehe­tővé tehetnék, mint ezt a külföldi kereskedők teszik. A konzulok szivesen adnak felvilágosí­tást annak, aki hozzájuk fordul. Alig fordul­nak azonban hozzájuk. Legfeljebb, hogy egyik­másik igen könnyen hozzáférhető és magyar árukat már vásárló piacról a hitelviszonyokat illetőleg kérdezősködnek hazai kereskedőink. Hogy mennyire hanyagolják el kereske­dőink a külföldi piacokat, példa reá Anglia, ahová sok árucikkünk volna kivitelképes. Ezek között első helyet gyümölcsünk, különösen az alma foglalhatna el. Volt az idén Londonban magyar kiállítás, barátkoztunk az angolokkal a Tátrában is, az angos fővárosban is, több lelkes honfitársunk, sőt egy-két angol is buz­góan csinált propagandát a magyar áruknak. Mi hasznát láttuk azonban mindennek? Még annyit sem, hogy kereskedőink ügyet vetettek volna azokra a csomagolási formákra, miket ján, de az bizonyos, hogy álmos vagyok. Jó lenne egy kissé ledőlni, ha csak egy órára is. Körülnézett és megpillantott az udvar közepén egy hatalmas szénás szekeret. Pilla­natig sem habozott, macskaügyességgel felkú­szott a széna tetejére, feje alá csapta puha kalapját, mngába szitta a friss szénailiatot és két perc múlva elaludt. Mikor felébredt, bámészan tekintett kö­rül. Akármerre nézett, nem látott egyebet, mint végtelen síkságot, itt-ott egy kis délibá­bot és messziről egy-egy toronynak csillogá­sát a napfényben. Hogy került ide ? Mi történt vele ?Semmi egyébb, minthogy kivitték a szénás szekéren a messze tanyára. A szénás szekér gazdája maga is nagyot csudálkozott, mikor a ritka vendég leereszkedett a széna tetejéről. Csakhamar tisztában voltak a helyzet­tel. A derék tanyásgazda tréfás oldaláról fogta fel a dolgot. — Hát a fuvarért nem kérek semmit, ha egyéb baj nincsen. — Dehogy nincs — mondotta kétség­beeseti arccal — nekem ma délelőtt eskü­vőm van. — Az nagy sor. — Tizenegy órakor a templomban kell lennem. A gazda a nap felé forditotta a tekin­tetét, aztán egy asztronomus biztosságával igy szólt: — Abból bajosan lesz valami. Tizenegy órának alig van egy fél óra hijja . . . Innen pedig a legjobb hajtással is két óra kell,mire beérünk. — Nohát akkor sietni kell. A gazda emberséges ember volt. nem nógatta magát, hamar lehányták a szénát, pihent lovakat fogott be és hajtottak a vá­ros felé. A násznép pedig ott várakozott a tem­plom előtt. Eleinte türelmesen, aztán egyre fokozódó türelmetlenséggel. A tisztelendő ur minduntalan kérdeztette, hogy megérkezett-e már a vőlegény ? Mikor a delet elharangozták, az igazgató sűrűn pislogott, aztán megszólalt: — Ebből az esküvőből nem lesz prédi­kációs halott. A drámai anya kategorikusabban nyi­latkozott: — Megszökött a gazember! Sejtettem, azaz tudtam . . . mindenesetre meg mertem volna esküdni rá . . . Nem az első eset prak­szisomban . . . És hamarosan citált egy csomó analóg esetet. Csak a mennyasszony őrizte meg nyu­galmát. Akármit beszéltek is, egykedvűen mosolygott. Biztos volt, hogy vőlegénye meg fog érkezni. A szive tudatta vele, hogy az emberi elvetemedettségnek az a mértéke nem lehetséges annál a derék fiúnál, ki még teg­nap is a világ legboldogabb emberének mon­dotta magát. Ez a nyugalom izgatta, ingerelte a drá­mai anyát. Szinte gyűlölködve nézte a mennyasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom