Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-08-08 / 32. szám

39. szám. Pápa és Vidéke 3. oldal álva van. Hol kell a fényűzés ellen mulhatlanul megindítandó harcot ke­resni? Felülről. Majdnem azt mondhat­nám: legfelülről. Bartha Miklósné, a nagy politikai irónak nagylelkű anyja a felső tízezreknél agitáljon s kezdje meg a divat purifikálását a Parc-Clubban. Minden dicséret főrangú körökben forgó nagy asszonynak, hogy »vissza az egy­szerühöz« jeligével SZÍVÓS harcot indít­son a középosztály fényűzése ellen. Ali ugy szeretjük a főrangú világot utá­nőzni. Az egyszerű ruhahordást kezdje meg tehát a felső tízezer. Ez talán di­vatot csinál lefelé is. Mindén nemzet első lángelméi a takarékosság erényét prédikálják s a fényűzésnek üzennek hadat. Bülowhaty­tyudalában erről beszél, egy francia mi­niszter felolvasó útra megy az egysze­rűség dogmáját hirdetni. Pedig a német és francia nemzet gazdag. Bizonyos, hogy mi elsenyvedünk, ha igy haladunk. A fényűzés megöli erkölcsünket,kikezdi becsületünket, alámossa családi boldog­ságunkat. Legnagyobb javaink vannak veszélyben. — Honom hőslelkü asszo­nyai! — van-e még erőnk visszatérni az egyszerühöz, amibe édesanyánk fel­nevelt? Ha nincs, ugy e nemzet pusz­tulása bizonyos. Mint ahogy Róma is megszűnt, mert fényűzésből bekövetke­zett romlásának a világhódító nemzet sem állhatott ellent. Iskoláink beszámolója. III A pápai r. kath. hitközség iskoláinak értesítője. Rengeteg anyagot ölel fel ez a 69 lapra terjedő értesítő, melyet épen ezen óriási adathalmaz miatt nagyon röviden ismertetünk. Jóleső örömmel látjuk, hogy az alsóvárosi iskolát — igen helyesen — nem különítették el ez évben a többitől. De egyről ez alkalom­mal is megfeledkeztek. A 10—11. lapon pontosan felsorolják a leányiskola tanítótestü­letét, azonban a világi tanítónőknél csak ezt a jelzést találjuk: tanította az I., II., III. osz­tályt. Semmi kifogásunk se volna ellene, ha a 14—24 lapon közölt osztályozó névsornál is megtalálnék ezt a distinkciót. Itt azonban csak I. A, B, C, stb. osztályok szerepelnek, ugy hogy lehetetlenség megtudni, tulajdon­képen mely osztályokat is vezették az alsó­városi tanítónők. Tehát legcélszerűbb volna náluk is olyan jelzést alkalmazni, mint az irg. nővéreknél. A saját iskoláinkról lévén szó, lehetet­lenség meg nem emiitenünk azt a csodálatos, •önfeláldozó tevékenységet, melynek oly szá­mos, megkapó példáját láttuk különösen az irg. nővéreknél. A nagyvilág csak elvétve, egyes ünnepélyek alkalmával nyer némi be­tekintést abba a nagy munkába, mely ezen intézet hittől, hazaszeretettől és örökös mun­kától megszentelt falai közt folyik. Van né­pes kisdedovójuk, kitűnő elemi iskolájuk, pol­gárijuk, sőt a jövő évtől kezdve teljes tanitó­nőképzőjük. Az egész intézetet Clein Candida főnöknő nemes, áldásos lelkülete lengi át. Az elemi leányiskolában 17, a polg. leányiskolában 15. a fiúiskolában 12 tanítónő és tanitó működött. Rengeteg nagy szám, de tudjuk, hogy még annyi sem elég, mert hi­szen a jövő évre ismét két uj állást kell szervezni. Az elemi leányiskolába 714, a fiúisko­lába 736, a polg. leányiskolába 118 növen­dék iratkozott be az egész év folyamán. Az eredmény mind a három intézetben igen szép •Elismeréssel kell még megemlékeznünk azokról a kedves ünnepségekrőt, melyeket a kath. hitközség iskolái az év folyamán ren­deztek. Nemcsak azokat a gyönyörű, művészi színvonalon álló ünnepélyeket értjük, melyek­ben a zárdában volt alkalmunk gyönyörködni. Ez évben erős konkurrensük akadt az el­fiúiskolában, mely szintén nagyszabású ün­nepséget rendezett a karácsonyi vakáció fo­lyamán: a szép, kitűnően rendezett és kitűnően előadott pásztorjátékok alkalmával. De lehetetlenség a legnagyobb tisztelet hangján meg nem emlékeznünk a kath. hit­községről is, mely nagy áldozatok árán igyek­szik iskoláit elsőrangúvá, minden tekintetben modernné tenni. Helyesen teszi. Mert »akié az iskola, azé a jövő«! Vármegyei hirek. A dunántuli jegyzők fiúnevelő inté­zete. Komárom, Moson, Győr, Somogy, Sop­ron, Veszprémvármegyék községei és körjegy­zői egyesületeinek képviselői szombaton Győ­rött a vármegyeházán látogatott alakuló gyűlést tartottak, amelyen kimondották a dunántuli jegyzők nevelőintézetének megalakulását. A gyűlés elnökéül Pósch Mihály győrszentmár­toni jegyző ajánlatára Csizmadia László tatai főjegyzőt, az Országos Jegyző Egyesület nép­szerű alelnökét választotta meg. Csizmadia László a közgyűlést magasszárnyalása beszéd­del nyitott meg, mely után Dobos Gábor in­dítványára egyhangú határozattal megalakí­totta a közgyűlés a dunántuli jegyzők nevelő­intézete egyesületét. Az ideiglenes tisztikar a következőleg alakult meg: elnök Csizmadia László, alelnök Dobos Gábor, ügyész Legény Béla dr., ügyvezető igazgató Pósch Mihály, jegyző Domonkos István, pénztárosHnat Fló­A legjobban szerkesztett keresztény ifjúsági lap a ris. Az intézet megalakulásáról táviratilag ér­tesítették a belügyminisztert, továbbá Hadik János gróf belügyi államtitkárt, a jegyzők országos egyesületének elnökét, Uszkay Bá­lintot. Pósch Mihály terjesztette elő ezután a már jövő iskolai évben felállítandó intézet kombinált költségvetését, mely 40 tanulóval 22300 korona kiadást és 22700 korona be­vételt tüntet fel. Jelentette, hogy eddig 281 jegyző lépett be az egyesületbe. A közgyűlés berekesztése előtt Csizmadia László elnöklete alatt küldöttséget küldtek ki megköszönni a Győr város által felajánlott kedvezményeket Farkas Mátyás helyettes polgármesternek. — Közgyűlés után bankett volt a Royal kék ter­mében. A vármegyék rendkívüli közgyűlésé nek összehívása. Jásznagykunszolnokvárme­gye legutóbbi törvényhatósági közgyűlésén határozatot hozott, mely szerint nem tartja helyesnek és kifogástalannak azt a törvény­szabta eljárást, hogy a vármegyék rendkívüli közgyűléseit a főispán hivja össze, mert adott esetekben, például holmi passziv rezisztenciád időben ez által meg van kötve a gyülekezés kerete. A jásznagykunszolnokiak ennek a tör­vénynek a megváltoztatása érdekében felirtak a kormányhoz, illetőleg a képviselőházhoz és atyafiságos átiratban vármegyénket is hasonló állásfoglalásra kérték fel. Kétéves szolgálat. A tervezett uj véd­törvényben megvalósulásra kerülő rövedebb két évi tényleges katonai szolgálat az eddigi­nél jóval több altisztet fog igényelni avégből, hogy a rövidebb ideig szolgáló, de a békelét­szám fenntartására egyharmaddal nagyobb számban besorozandó legénység a rövidebb két évi szolgálat alatt intenzív kiképzésben legyen részesíthető. A törvényes kötelezettsé­gen tul önként tovább szolgáló altiszteknek biztosítása a jelenlegi kisebb szükséglet mel­lett is csak nagy gondot okoz a katonai igaz­gatásnak, mennyivel inkább fog kelleni tehát módokról gondoskodni, hogy az ezentúl sok­kal nagyobb számban igényelt altisztek állja­nak rendelkezésre. Az önkéntes jelentkezés előmozdítására az anyagi és társadalmi elő­nyök nyújtása s az a jövő kilátás szolgál, hogy az önként elvállalt katonai szolgálat el­sőbbségi igényt biztosit polgári közszolgálatok elnyerésére. Az anyagi előnyök közé sorolható ez a biztos kilátás is, hogy a továbbszolgáló altisztek nemcsak a saját személyüket, de családtagjaikat ért sorscsapások (balesetek, súlyos betegségek, műtétek, elhalálozások) esetében olymérvü pénzbeli segélyezésre szá­mithatnak, amelylyel a sorscsapások által okozott anyagi zavarokból kimenthetők. Ily célból létesült az 1906. évben a közös had­seregbeli és az 1907. évben a honvédaltiszti segélyalap. Nyugdijasok veszedelme. A nyugdijas állami alkalmazottakat — nagyon közelről érintő intézkedést tett a belügyminiszter. Szi­Szerkesztőség és kiadóhiv. Bpest, VIII. Damjanich u. 50. Előfizetési ára egész évre 2 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom