Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-07-25 / 30. szám

31. szára. Pápa és Vidéke B. oldal — Toókos Gyula főhadnagy, ezred segédtiszt elment 6 heti szabadságra Hercules fürdőre. — Mihályi Kálmán főhadnagy bevonult a 9. honvédhuszár-ezredtől, Remete Aladár főhad­nagy Zalaegerszegről, ellenben Butykay Béla főhadnagy áthelyeztetett Pápáról Zalaeger­szegre. Kettős esküvő. Ritka szép, emlékeze­tes ünnep lesz f. hó 28-án Pozsgay Ferenc rábacsanaki földbirtokos házánál. Ezen a na­pon lesz ugyanis Irmuka és Teruska leányai­nak esküvője d. u. 4 órakor, a rábacsanaki plébánia templomban. Irmuskát — Baukovácz Adolf, a debreceni villamostelep főkönyvelője, ki egyébbként Pápán is volt hasonló minő­ségben, Teruskát pedig — Hajnóczki Árpád helybeli törekvő, rokonszenves könyvkereskedő vezetik oltárhoz, hogy egymásnak örök hűsé­get esküdjenek. — Sok boldogságot kívánunk a leendő boldog pároknak. Bucsu bankett a kath. kórben. A pannonhalmai főapát Horváth Cézár dr., volt pápai bencéstanárt Sopronba helyezte át, tisztelői és barátjai e hó hó 17-én este a kath. kör nyári helyiségében rendezett vacsora keretében búcsúztak el tőle. A banketten 50-en vettek részt. Az első pohárköszöntő a kör elnökének, Jándi Bernardin ajkáról hangzott el. Hogy mily hatással, tán nem is kell mon­danunk. Aki csak egyszer hallotta Jándi igaz­gatót beszélni, tudja, hogy nemcsak mint el­nöke a körnek és rendtársa volt igazgatója az ünnepeltnek, hanem ékesszólása révén a leghivatottabb volt, hogy elbúcsúztassa a nagy népszerűségnek örvendő tanárt. Végre is nem utolsó dolog, midőn folyton diszpozíciónak kitetf rendtag 11 éven át működött egy he­lyen. A felszólalások hosszú sora, s az azok­ban megnyilatkozott változatos megemléke­zések fényesen igazolták, hogy Horváth Cézár távozása városunk közönségének, stársadalma minden rétegének szomorúságot okoz és veszteséget jelent. Botka Jenő volt tiszttársa­ként ünnepelte Horváth Gézárt (egy időben u. i. Bottka háznagya, Horváth pedig könyv­tárosa volt a körnek.) Tury Nagy János, mint köri tagot. Tihanyi Miklós soproni bencés­tanar, mint leendő soproni kartársát, Szent­györgyi Sándor, mint tudós, lelkiismeretes és igazságos tanárt üdvözölte a távozót. Gyö­nyörű beszédben köszönte meg minden ün­neplést Horváth Cézár dr. igérve, hogy Pápát s az itt töltött kedves napokat soha, de soha nem fogja felejteni, vissza fog vágyni ide, mint otthonába és Örülni fog az alkalomnak, ha akár csak rövid napokra, vagy huzamo­sabb időre újra visszatérhet. A midőn mi is mondunk egy »Isten hozzád«-ot, kérjük is, hogy rólunk se feledkezzék meg, s örülünk, hogy többszörösen viszontláthatjuk. — Itt jegyezzük meg, hogy Horváth Cézár dr. e hó 20-án ment el uj állomáshelyére. Jegyző választás Szűcsön. Szűcs köz­ségben a jegyző választást járási főszolga­bírónk Szűcs, Béb, Bakony-Koppány és Fenyőfő községek képviselőinek nagyszámban összejött képviselői előtt a mult vasárnap délután 3 órakor tartotta meg. Ahol egyhangúlag köz­felkiáltással az eddigi helyettest Eszterházy Dezsőt választották meg. Rábahid felemelése. Marczaltőn tul fekvő Rábahid felemelése 22-én befejeződött, a forgalom ismét szabad. Birtokosok figyelmébe. Pápa r. t. város tanácsa jelenti; hogy a m. kir. kataszteri biz­tos f. évi aug. hó 2-án Pápára jön, hogy a mivelési ágváltozás jegyzékében felvett mive­I lési ág osztályba sorozását megejtse. A városi tanács az osztályba sorozáshoz Reidl József számvevőt, Lamperth Lajos tanácsost küldötte ki. A birtokosok az osztályba sorozásnál jelen lehetnek. Hivatali helyiségül Lamperth Lajos tanácsos hivatalos helyiségét jelölte ki. Halálozás. Szentimrei Károly Márton, szent Benedek-rendi pap és nyugalmazott főgimn. tanár, e hó 20-án Czelldömölkön az Urban elhunyt. Gyilkos tüdőbaj oltotta ki ál­dott jó lelkületét és példás, buzgó tanári működéséért rendtársai mindenkor szeretettel i és ragaszkodással vették körül. 1843. dec. | 28-án született Esztergomban, 1861. szept. 8 án lépett a rendbe, 1868. ápr. 14-én tett ünnepélyes fogadalmat. 1868. aug. 1-én szen­telték pappá. Hült tetemét e hó 22-én d. u. 4 órakor tették nyugalomra általános részvét mellett a czelluömölki temető rendi sirboltjá­' ban. Isten nyugasztalja. Kereskedőink egyessége. Dicséret ; illeti meg kereskedőinket, ama szociális ér­; zékről tanúskodó intézkedésükért, hogy ez­' után közös elhatározás alapján üzleteiket esti j 8 órakor bezárják. Nagyon okosan van ez : igy. Aki valamit vásárolni akar, szerezze be ! azt 8 óráig. Elég idő az a bevásárlásra. A ! vevőközönség tehát sérelmet nem szenved. i ^ Hanem igenis sokat nyernek azok a szegény : segédek, kiknek igy alkalom adatik, hogy a fárasztó napi elfoglaltságuk után előbb tér­hessenek nyugalomra és másnap aztán kipi­hent. ujult erővel és jó kedvvel szolgálják ki a nagy közönséget. Az egyességben azon­ban van valami, amit nem hagyhatunk szó nélkül. És ez az a kikötés, hogy szombaton a 8 órai bezárás nem kötelező. Szombati ! napon tehát a zárás a régi szokás szerint ; történik. Tisztelettel kérdezzük a nagyrabecsült j kereskedőosztálytól: a szombati nappal miért ! tettek kivételt a zarórára nézve? A vasár­1 nappal nem lehet takarózni, mert ebben az '. esetben meg azt kérdezzük, hogy hát akkor i miért nem részesítették hasonló kedvezmény­ben azokat a napokat is, amelyek a keresz­ténységnek egyéb ünnepei előtt vannak ? A szombati nappal tett kedvezményt nem lehet megokadatolni annak a felhozásával sem, hogy a munkásosztálya mely szombaton dél­után kapja kézhez heti keresetdiját, máskép nem szerezhetné be szükséges dolgait. Nem pedig azért, mert pl. a dohánygyárból már 4 órakor kijönnek. Ezeknek tehát 8 óráig elég idejük van a bevásárlásra. Vagy ott van a szövőgyár. Ott is »feiront«-ot csinálnak már fél 7 órakor. Egy munkásnak pedig másfél óra unos-untig elegendő a bevásár­lásra. Hisz egy munkás a mai alacsonf napi­bér mellett, tekintve az ugvis, szinte elvisel­hetetlen megélhetési viszonyokat, nem is él­het oly fényűző életet, hogy annak megszer­zésére egy és fél órai idő nem volna ele­gendő. Az építőmunkások is szombaton dél­után időben megkapják heti keresetüket. Ők is beszerezhetik szükséges dolgaikat 8 óráig. I Vagy vegyük fel azt az esetet, hogy szomba­I ton a munkásosztály a 8 órai zárás mellett : nem tudna bevásárolni. Ebben az esetben meg azt mondjuk: ott van a vasárnap; d. e. 10 óráig úgyis nyitva vannak az üzletek, a j mit tehát szombaton nem tudott bevásárolni, | azt vasárnap 10 óráig beszerezheti egész i könnyen. — Vagy tán a szombati nappal j tett kivétel arra jó, hogy azok a kereskedők, ; kik péntek estétől szombatig, az estcsillag feltűnéséig zárva tartják üzleteiket, az elsza­lasztott alkalmakért a záróra kitolásával mégis némi kárpótlásban részesüljenek. Ha igy lenne, ez ellen tiltakoznánk. Az igazsá­gosság és az egyenlő elbánás nevében köve­teljük, hogy szombaton ép ugy; mint a hét egyéb napján, 8 órakor legyen a zárás. Virághullás. Az isteni Gondviselés ki­kutathatatlan intézkedése folytán a halál öl­döklő angyala hívatlanul ellátogatott YVüest de Velberg Ferenc uradalmi gazdasági felü­gyelő csendes, családi otthonába és onnan a jó szülők drága kincsét — az aranyos kis Jenő­két magával vitte, sirást és szomorúságot hagy­va maga után. Rövid 6 évig volt csak szüleinek öröme, kik a leggyengédebb szeretettel csüng­i tek rajta. Elkövettek mindent, högy a beteg­séggyötörte ártatlan kis fiút megmentsék az életnek és igy maguknak is. A szülői szere­tetnek azonban bensőségesebb es erősebb lehetett az élet Urának szeretete, mert a kis Jenőke már a mennyországban illatozik örökre, hol buzgón imádkozik áldott jó szüleiért és kedves testvéreiért. Drága hült tetemét e hó I 19-én d. u. 3 órakor tették örök nyugalomra 1 a kálváriái sírkertben, hová a zokogó szülők­kel együtt nagyszámú gyászolóközönség kisérte. A peroiiospora rohamos puszlitása. A hazáukban jelentkezett peronospora bánta­lom ez évben való rohamos terjedésének oka egyrészt a betegség fejlődésére igen kedvező időjárásban (esőzés, kivált erős zápor-esők utáni melegebb, szélcsendes, borogós napok vagy napszakok páratelt levegője) másrészt pedig a permetezés és rézkénporozás elmu­lasztásában keresendő. A betegség fellépését, ha nem is teljesen, de meg lehetett volna j akadályozni, ha a permetezés és porozás a j virágzás előtt végeztetett volna, elég korán j mint a védekezési utmutatás megszabja, — j akkor t. i. mikor a virágok még bimbóban I voltaK és a fürtök mint tömörebb, kúpalakú I képződmények még felfelé irányultak, a leve­lek pedig aránylag még gyérek s kicsinyek voltak és nem takarták, el a fürtöket. Ez az időszak, illetve fejlődési állapot azonban most már elmúlt és a baj tovább terjedése csakis szorgalmas rézkénporozással akadályozható meg. A porozás azonban most már, mikor a lombo nans tűzés- a növekedni kezdő bogyó kat legnagyobbrészt levelek takarják, egyszerű módon nem végezhető elég sikerrel, mert a kifuvott por nem juthat a fürtökhöz és az azokat elfödő levelek miatt. Ez okból a po­rozás most már legcélszerűbben cikként volna i végzendő, hogy a porozó munkás előtt egy nagyobb gyerek egy villa alakú, de hosszabb nyelű rúddal (hogy a villát kezelő gyerek a por felhőn kivül állhasson) a beporozandó i tőke leveleit félrehajlitjci s igy a porozás közvetlenül a tőke azon részén történhetik, ahol a fürtök el vannak he\yezve. Nem szabad azonban elbizakodni, hogy a teljesített porozással eleget tettünk, még az esetben sem, ha a baj terjedése látszólag szünetelne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom