Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-07-04 / 27. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. fáradt elme pihenésére? Neveléstani szempont semmi esetre se kivánja e gyakorlatot. Legfölebb, ha az életviszonyokból merített célszerűség szól mellette. De hát szabad-e azt iskola s neveléstan célszerűségét ajánlja rendelni, vagy épen feláldozni az életviszonyoknak? Ne áltassuk magunkat. A gyakorlat mélyén rejlő ok ismét a kényelem, társadalmi bajaink e rákfenéje. S az iskolának nem lehet célja ennek istápolása, hanem csak irtása. Neveljünk hát munkás, fáradtságtól nem irtózó, izzadni, fázni tudó nemzedéket a hazának. Ez a mi eszményünk! Ifjúsági egyesületek szervezése. Irta: Liszner Antal. A k .lturális fejlődés tényezői az iskolán kivül a könyvnyomtatás és irodalom; ezek terjesztik leginkább a nemzet szélesebb rétegeiben a kultnrát. Ma már nálunk kevés irni-olvasni nem tudó ember van s igy a kultura terjesztése e tekintetben akadályokba nem ütközik. Még a legutolsó napszámos ember is olvas ma már újságot, vagy legalább is tud olvasni. És ez helyesen van igy. Sajnos azonban, hogy nemzetünk az megütött orrát és hangosan ordított. Vanja meghallotta a sírást, a padka alá tekintett és megpillantva Massát, oda kiáltott: — Gyorsan, gyorsan kifelé, itt elégtek ! A pitvarajtóhoz siettek, de lehetetlen volt a tüztengeren és fojtó füstön keresztülhatolnak. Vanja felrántotta az ablakot és megparancsolta Massának, hogy ugorjék ki. Mikor az szerencsésen kint volt, megkapta kis fivérét s vele együtt akart kiugrani, de a gyermek nehéz volt és ellentállt. Sirt, kiabált és Vanját ellökte magától, ki kétszer is elesett, mielőtt sikerült neki a gyermekkel együtt elérni az ablakot. A ház bejárata lángokban állott. Vanja a gyermek fejét keresztüldugta az ablakon és szépen le akarta ereszteni, de a kis Kiruchka iszonyú félelmében belecsimpaszkodott az ablak párkányába és nem akarta azt elereszteni. De Vanja kétségbeesett félelmében rekedten kiáltott oda Massának: — Huzd ki a fejét az ablakon keresztül! A mentés Isten kegyelméből és a derék Vanja lélekjelenléte s testvéri szeretete által szerencsésen sikerült. Midőn a nagyanya emberekkel és segítséggel visszatért, már az egész ház óriási lánggal égett, de a gyermekek biztonságban voltak! irni-olvasni tudással majdnem egyidőben átvette a nyugatról behurcolt társadalombontó eszméket is. És hogy ezeket az eszméket a hitéhez és hazájához ragaszkodó nép körében terjeszthessék: gondoskodtak a vezérek oly szerről, mely édesméregként, lassan és fájdalom nélkül kiölje népünkből a vallás és hazafias érzést. Petőfink ma már nem szabadsághős és nemzeti költő, hanem szociálista néptribun. Sőt maga Jézus Krisztus is— szerintük — csak szocialista agitátor volt. E tanoknak terjesztésére hatalmas sajtó áll rendelkezésükre, mely a legpiszkosabb modorban keresztül gázol minderten és mindenkin, ami, vagy aki útjában áll. E kulturális métely ellen védekezni a katholikus társadalom elsőrangú feladata és ezt a munkát már a népiskolában kell támogatni, a vallás és erkölcsi alap lerakásával, folytatni pedig az ifjúságiegyesületben, mely e szempontból is a tisztességes Irányú kulturának egyik hathatós tényezőévé válik. Hogyan szervezzük? E kérdés szorosan összefügg a tanító egyéniségével is. A tai.itó egyénisége a tanítás-nevelés eredményének szempontjából is fontos tényező, de még sokszorta fontosabb az ifjúsági egyesület megalakítása szempontjából. Ma már az a felfogás a tanitó egyéniségét illetőleg, hogy »nem az a jó tanitó, ki legtöbbet tud, hanem az, aki legjobban szereti a gyermeket« (Harisch). Ha az iskolában szeretettel és türelemmel foglalkozunk növendékeinkkel, emellett igazságosak vagyunk növendékeinkkel szemben minden körülmények között és végül képzettségünkkel a gyermekek érdeklődését és a továbbképzés iránti vágyat feltudjuk kelteni: az ifjúsági egyesület megalakítása nem lesz nehéz feladat. Azon értelmi kapocs, mely éveken keresztül tanitó és tanítvány között kifejlődött és fennállott, nem szakad el az iskola kapujánál, hanem a legtöbb esetben a sírig kiséri az embert. Őszbecsavarodott emberek beszélik el unokáiknak iskolai éleményeiket; szeretettel, halával emlegetik tanítójukat. Ifjak, kik kéléptek az életbe, érezvén tudásuk fogyatékosságát, bizalommal keresik fel vol tanítójukat, kérik tanácsát, úgyszintén a nép is. Ámde csak oly tanítóhoz fordul a nép teljes bizalommal, kiről tudja, hogy jó akarattal van iránta; csak oly tanitóhoz közeledik a tanítvány bizalommal, kiről tudja hogy szeretet fűzi vele össze. Ez érzelmi mozzanat tehát szoros kapcsolatban áll a tanitó tulajdonságaival és mélyen belenyúl iskolai működésébe, mert a gyermekekkel való alkalmas bánásmódjával önmaga iránt tiszteletet, becsülést, szeretetet és bizalmat tud kelteni. Széchenyi István irja egy helyen: »Életemet Isten után szülőimnek köszönöm, de, hogy hogv ember lett belőlem, tanítóimnak érdeme.« Ezt a köznép is érzi és tudja, bár nem ad olyan szabatosan kifejezést érzelmeinek. A tanítón függ, hogy a kapocsban rejlő erkölcsi erőt a népműveltség emelésére felhasználja. Ezt annyival könnyebben megteheti, mert köznépünk is tudatában van annak, hogy a tudomány hatalom és hogy a mai változott viszonyok közöO csak ugy boldogul, ha képezi magát. A művelődés iránti vágy meg van a népben, csak helyesen kell azt vezetni; gyermekeinek a kiművelésére is sokkal több gondot fordit, mint azelőtt, csak legyen valaki, aki nem restell velük vesződni. Ennek bizonyítására, ime néhány adat. Falumbeli emberek gyakran fordultak hozzám olvasnivalóért, s mig telik szerény könyvtáramból, adok is nekik. Emlegetik az olvasókört. Látván e vágyat, kieszközöltem, hogy a községi elöljáróság folyamodott a földmivelésügyi minisztériumhoz népkönyvtárért, mely e hó folyamán érkezett meg. Egy kiszolgált katona megkért, tanitsam meg olvasni, szívesen fizet 20 koronát. (Analfabéta t. i.) Az elmúlt télen esti tanfolyamot tartottam, melyen 16—25 éves legények vettek részt. Midőn ezelőtt 5 éyvel mostani állásomat elfoglaltam, sajnálattal tapasztaltam, hogy népünk a templomban nem énekel. Azonban összegyűjtöttem vasárnap délutánonként ismétlőiskolás gyermekeimet s tanítottam őket énekelni. Ma már felnőttek is vesznek részt az énekórákban s könnyen is kántorizálok. Egyébbként pedig nem ez a fő, hanem azon körülmény, hogy igy az ifjúság szabad idejét erkölcsnemesitő munkával tölti, mert mint Schiller mondja: »Wo mann singt, dort lass dich ruhig nieder, Bőse Menschen haben keine Lieder.« (Ahol énekelnek, nyugodtan telepedjél meg, rossz embereknek nincsen énekük. (Folyt, köv.) Városi közgyűlés. M. hó 26-án tartotta a városi képviselőtestület legutóbbi közgyűlését. A tárgysorozat a városatyák nagy számát gyűjtötte egybe a közgyűlési terembe. Az erdeklődés oka — a tárgysorozat legfontosabb pontja az uradalmi házak megvétele volt. E házak gróf Esterházy Pál és Sándor, vatamint özv. gróf Esterházy Ferencné tulajdonát alkotják. Esterházy Pál és Sándor grófok kiadott nyilatkozataik szerint hajlandók lennének a szóban forgó házak eladására, csak özv. gróf Esterházy Ferencné vonakodik beleegyezését adni az eladáshoz. Minthogy azonban alapos (?) remény van arra, hogy az özv. grófné is bele fog egyezni a ház eladásába, a városi közgyűlés a házvételi ügyet egy ujabb 30 napos közgyűlés napirendjére tűzte ki. A közgyűlési tárgysorozat többi pontjai az előkészítő bizottságok javaslatai alapján intéztettek el. Mészáros Károly polgármester üdvözli az összegyűlt városatyákat és a közgyűlést megnyitja. A jegyzőkönyv hitelesítésére Lippert Sándor, Vágó László, Koréin Ernő, Gyuk Nándor és Ács Ferenc képviselőket kéri fel. A legjobban szerkesztett keresztény ifjnsági lap a Zászlón 14 Szerkesztőség és kiadóhiv. Bpest, VIII. Damjanich n. 50. E!Sfize*ési ára egész évre 2 korona.