Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-06-20 / 25. szám

4. oldal. Pápa és Vidéke 25. szám felkelők által elfoglalt csanaki hegysor oktalan taktika által, az ellenségnek szánt szándékkal oda nem engedték, vagy meg sem kell vala történnie, vagy bizonyosan szerencsésen végződik vala, holott egyedül az insurrectiónak és az ütközet napja előtt rutul sértett nádor előbbi bölcs rendeleteinek Iehet-e csak köszönni, hogy János főherceg egész serege, az ott levő insurrectióval, táborszerével és ágyúival együtt a Dunára szorítva el nem fogatott, hanem halkkal és rendben hátrálva és küzdései közt az ellenségnek folyvást kárt téve, vonulhatott Komáromba.« (Kisfaludy Sándor levele Batthyányi Fülöp herceghez: »Ellenőr.« 1847. 294. 1. (Folyt köv.) Ifjúsági egyesületek szervezése. Irta: Lisztner Antal. Mai társadalmi életünknek egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy reformot sürget minden téren. »Korunk eszméinek uralkodó planétája a társadalmi probléma. Ez foglalkoztatja ma elsősorban a bölcselőt és tudóst, a politikust és államférfit, a művészt és irót. A társadalmi vonatkozásokat keressük tudományos műben, drámában, regényben, a festőművész és szobrász alkotásaiban és a mindennapi élet mozzanataiban egyaránt.« (Dr. Giesswein S.) E munkának eredménye, hogy uj eszmék, jelszavak töltik be a levegőt. Ez azonban csak látszat, mert sem az anyagi sem a szellemi világban nem vész el abból az erűből semmi, ami az egyiket, vagy a másikat alkotja és mozgatja. A lényeg tehát mindig ugyanaz marad, csak az alak, a megnyilvánulás módja változik. Valamint az anyagi világban, és ugy szellemi téren is van termelés és fogyasztás. »Az anyagi világban a javakat a gazdaság és ipar termelik, a terjesztés pedig a kereskedelem feladata.« (Dr. "Veszely Ö.) A szellemi világban a termelő szerepét a tudomány és művészet, a terjesztő szerepét pedig a pedagógia tölti be. Ámde az anyagi és szellemi javak közt lényeges különbség mutatkozik. Mig ugyanis »az anyagi javak magántulajdon természetével birnak: addig a szellemi javak köztulajdont képeznek.« (Dr. Weszely ö.) Valamely nemzet szellemi javainak öszszessége teszi annak kulturáját, mely fenntartója és éltető eleme. Mert bár igaz, hogy a szellemi élet is az a nyagiakban nyer kifejezést, mégsem az anyagi erő tartja fenn a nemzetet, hanem az a szellemi erő, mely »»képessé Leszi a földek elfoglalására, annak okos megmunkálására és intenzív kihasználására, mely képessé teszi a gazdasági versenyre; az a szellemi erő, mely ipart, művészetet és tudományt teremt«, tehát oly javakat is produkál, melyek a lét- és fajfenntartásán kívül magasabb célokat is szolgálnak. »Ebben a kulturában él s ezzel együtt is hal meg a nemzet.« (Dr. Weszely Ö.) Örök igazság tehát az, hogy: »Elvész azon nemzet, mely tudomány nélkül való!« bármi áll útjában, mihelyt az istentelen kétségbeesés rongálja meg gátját. Joaquina az első lövések • zajára kissé kinyitotta az ajtót s kitekintve a nyíláson, távolról hallotta az összeütközés lármáját, a mely őrülten tombolt s álomszerű árnyékképen látta elsuhanni a küzdőket fekete, vastag füstgomolvba takarva, a mely mihelyt sürübb lett, mint függöny hullott le e rettenetes színpad előtt. A katonaság végre elfoglalta a torlaszt s néhány paraszt nyugodtan állva várta, küzdve ember ember ellen, mig mások, a gyávábbak, kereket oldottak, ott hagyva fegyverüket, lázadásuk bűnjelét. Mikor a remegő Joaquina hallotta, hogy lassan-lassan közeledik ez a szörnyű orditotozás, visszatolta az ajtózárt s erőtlenül esett össze a földön. Aztán tőle két lépésnyire csattogott a puskaropogás, hangzott a küzdők káromkodása, a sebesültek jajja, sőt még a testek földrerogyása. Két golyó, egyik a másik után járta át a rozoga ajtót s belefúródott a falba. — Roque! — kiáltotta hirtelen egy hang halálos rettegéssel. Joaquina egyetlen ugrással föntermett sápadtan, mereven, akár egy holttest ugrott volna ki a koporsóból. — Roque, ne lőjj, Roque! — kiáltozott ugyanaz a hang még nagyobb rettegéssel. Ugyanabban a pillanatban egy puskalövés dördült el, meg egy jaj! s egy testnek földrezuhanása volt hallható és a kardnak az a szisszenése, a mint sebet szur. Joaquina az ajtóhoz vánszorgott s félig kinyitotta. Mennybéli teremtőm! . . . Perico, ez az oly nagyon kedves, annyira siratott fiu feküdt ott a földön élettelenül, mellében egy karddal, szivében egy golyóval. Előtte állott Roque. Balkezében még füs'ölgött a puska, jobbjárol pedig csepegett bátyja meleg vére. Édesanyja láttára egy lépést hátra hőkölt s görcsösen összehúzódó keze piros foltot hagyott homlokán. — Káin! Káin! . . . Homlokodon hordod a bélyeget! — kiáltotta oda neki Joaquina zz átkot szóró édesanya erejével s annak szörnyű fájdalmával, a ki halva látja egyik fiát s testvérgyilkosnak a másikat. Es ez az igazság nemcsak a tömegre, vagy a nemzet összességére érvényes, hanem az egyénre nézve is fennáll. A csiszoltabb eszű ember könnyebben boldogul az életben, mert az okosság fegyvere segiti legyőzni az útjában álló akadályokat, könnyebbé teszi a munkát, emeli annak minőségét, fokozza értékét s igy egyúttal emeli az anyagi jólétet is. Ilyenformán a kultura határozott érdeket képvisel, mert együtt jár a társadalmi helyzett javulása, sőt a hatalom is. »Tudósok és művészek a maguk nagy szellemi erőit átöntik örökbecsű nagy oktatásokba s ezek az alkotások mint kulturjavak az emberiség közkincsévé válnak.« (Dr. Weszely Ö.) A kultura tehát a nemzeteknek nemcsak létfentartást, hanem halhatatlanságot is szerez. Helyesen mondja Dr. Giesswein S., hogy »a birodalmak, melyeket véres háborúk forrasztottak össze, széthullanak. A népeket uj jövevények fölszivják, de az, amit emberi gondolat megteremtett és a kéz munkájával megörökített, az többé el nem mulik.« S ebben különbözik az ember az állattól. »Az ember tanulás által tud, tapasztalás által halad; az állat tanulás nélkül tud s ránézve a helyben maradás törvénye áll.« (Dr. Platz Bonifác.) Az ember évezredek tapasztalatait halmozza egymásra, keres, kutat a jobb a tökéletesebb után, összehasonlít, következtet, levonja a mult tanúságait s igyekszik előre haladni. »Az emberi művelődés — mondja Lester — az ész ökonomiája szerint halad előre, mig az állatok fejlődése az élet ökonomiája szerint megy végbe és a civilizációt szabályozó pszihologikus törvény mintegy lerontja a biologikus törvényt.« Az nem is lehet máskép. Mert az összes teremtmények között egyedül az ember az, ki »elmúlt, vagy jövendő cselekményeit vagy inditóokait egymással összehasonlítani, őket helyeselni, vagy nem helyeselni épes.« (Dr. Platz.) Erre pedig csakis az erkölcsi érzet képesiti. Maga Darwin, Waitz, Gerland, Happel is a vallás erkölcsi alapot tekintik az ember egyik specifikus jellegének. De azért Häckel, Hellvald és követőik vallás erkölcsről mégsem akarnak tudni, s az embert magasabb rendű állatnak minősitik, akinek szellemi tehetsége csak magasabb foka által különbözik az állatok szellemi nívójától. Képeinkhez. Lapunk mai számának élén a Zászlónk szívességéből X. Pius pápa kitűnően sikerült arcképét közöljük. Az 5-ik oldalon a Vatikán svájci testőrgárdájának néhány tagja látható egyszerű szolgálati ruhában és festői diszöltözetben. UITTMANN IQNÁCZ QÖZTÍQLfl É

s ^öcserép qyflRfl Központi iroda: % Készit legjobb minőségű tetőcserepeket és különféle idomtéglát. Mintákat kiVánatra V _ bárhová díjmentesen küld. \ " __ j