Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-01-17 / 3. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 1. szám. den menekülésre szolgáló utat a sze­rencsétlenek elől. A kijáratnál alkalmazott lift elégett. A tűz gyorsan terjedt a bánya bel­sejében, elpusztítván mindent, ami út­jába került. A kijáratnál alkalmazott lift is, amely egyedül lett volna képes a még életben maradottakat a lángsirból kimenteni, szintén a tűz martaléka lett. A mentés. Legelsőnek érkeztek a szerenesét­lenseg színhelyére az üveggyár munká­sai és vasúti alkalmazottak, akik a bá­nya többi munkásaival azonnal hozzá­láttak a mentési munkálatokhoz. Később a szomszéd falvak lakosai c adakoztak nozzájuk, de a mentési munkálatokat nagyon megnehezítette a tárnákból elő­törő áthatolhatatlan füst és hőség, de meg attól is lehetet tartani, hogy ujabb robbanás és ezzepjáró földomlás fog be­következni. ily körülmények között, "még a déli órákban sem volt a mentés­nek semmi eredménye. A hatóság és az orvosok megérkezése. Koller alispán amint értesült a bor­zalmas katasztrófáról, többedmagával azonnal kocsira ült és igy étkezett meg Ajkara. Ugy a veszprémi, mint a székes­fehvérvári orvosok az első vett hir után késedelem nélkül siettek a szerencsét­lenség színhelyére, ahol a mentési mun­kálatokban fáradhatatlanul közreműköd­tek. Dolguk ugyan még d. u. 2 órakor sem akadt, mert a tárnában lent levők megközelithetlenek. Lázasan tevékeny­kednek, hogy hozzáférjenek a lennre­kedt szerencsétlenekhez, de meddőnek bizonyult minden kísérlet, amely csak fokozta az amúgy is kétségbeesettek kö­zött a pánikot. Az igazgató megérkezése. A bánya derék igazgatója, ki már 40 éve vezeti a bányamunkálatokat, távirati értesítés folytán a déli órákban ézkezett csak meg. A szomorú helyhez érve, kezeit tördelve a borzalmas ka­tasztrófa láttára és csak könnyei árul­ták el, hogy mije volt ő annak a mun­kásnépnek, akik most lenn ahányában várják a minden percben bekövetkez­hető halált. A jajveszekelők csoportja veszi körül, ő tőle várva szeretteik meg­mentését, aki egy emberéleten át volt munkásainak szerető, gondos munka­adója. Az első meglepetésből fölocsudva a 75 éves agg, maga vette kezébe a mentés munkálatait, amely csakhamar eredménnyel is járt, mert 2 órakor már -3 munkás került elő felismerhetetlen­ségig szénné égve a bánya belsejéből. Halottak. Este 7 órakor már 10 halottat húz­tak ki a bányából, de egyiket sem le­het felismerni. Teljesen szénné vannak égve. Éjjel 12 óra tájban sikerült végre a tüzet lokalizálni és óriási erőfeszítés­sel s önfeldozással néhány utat meg­nyitani, A többi munkást még ez ideig nem találták meg, de azt hiszik, hogy a többi megmenthető lesz. A mentési munkálatok éjjel is folynak és a szom­széd falvak óriási munkát végeznek. Ötvennégy áldozat. Ajkáról kapjuk a hírt. hogy a sze­rencsétlenségnek ezideig 54 áldozata van, élő emberre azonban még mind­ezideig nem akadtak. A mentési mun­kálatot vezetők, élükön a bányaigazga­tóval óriási erőfeszítést tesznek. A két­ségbeesett nőket ugy kell karhatalom­mal visszatartani, hogy a bányába le ne szálljanak hozzátartozóik keresésére. Nagy az izgalom és félelem, hogy az összes benn levő munkások áldozatai a borzasztó szerencsétlenségnek, mert még élő ember nem került elő. Városi ügyek. Felolvasó estéiyek. I. A Jókai körben. Igen tartalmas. kedves programmal lepte meg a Jókai kör vezetősége mult va­sárnap a közönséget. Bérezik Árpád »Egy •szellemdús hölgy« c. vígjátékát kitűnő siker­rel játszották meg Neuhanser Erzsi, Korit­schoner Margit és Ruzsás Lajos. A nagy­számú hallgatóság mindvégig tetszéssel él­vezte a szereplők biztos, kifogástalan játé­kát s végül viharosan megtapsolta őket. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták dr. Kapossy Lucián ref. főgimn. tanár tartal­mas felolvasását is a modern magyar iro­dalomról. Utána a mősor szerint Frohreich Szabó Ernőnek kellett volna következnie, de az utolsó pillanatban kénytelen volt vissza­lépni a családjukat ért gyász miatt. Helyette Neuhauser Erzsi »ugrott be«. Hogy mily si­kerrel, azt az utolsó akkord után felzúgó taps bizonyítja legjobban. Moskovszky As-dur val­cerjét bravúros könyed; éggel, preciz átérzéssel játszotta el. Igen találóan jegyezte meg róla valaki, hogy valóságos talentum. Szutter Ma­riska fiatal kora dacára is egyike a legjobb szavalóknak. Ezen az estén is igen szép si­kert aratott. Nagy hatást ért el az utolsó szám is: az Elégia és a Plevna nóta, melye­ket Gáty Zoltán (hegedű) és Kiss Vilma (zon­gora) adtak elő a tőlük megszokott precizi­tással. II. A Felsővárosi Kath Körben. Valósággal ember ember hátán szoron­gott a Felsővárosi Kath. Körben a legutóbbi felolvasó-estély alkalmával. Jubiláris-est volt; X. Pius pápa áldozópappá szentelésének 50-ik évfordulóját ünnepelték. A tagok nagy tetszéssel fogadták a kis Kutasi Annus, Mó­rocz Erzsi és Mariska bátor, kedves szavalatait. Kutasi Annus kétszer is szerepelt. Utánuk Béri Zsigmond, a kör elnöke vázolta a pá­paság óriási jelentőségét a kath. egyházban. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a most uralkodó X. Pius pápáról s utalva az ellene hazánkban is egyre gyakrabban fel­hangzó támadásokra, az egyház feje iránti törhetetlen hűségre és fiúi szeretetre buzdi­otta a lelkes hallgatóságot. A holnapi közgyűlésen fogják felolvasni az irgalmasrend tartományi főnökénék azon határozatát, hogy a rend székházának szom­szédságában tervezett uj utcanyitáshoz a a kért terűletet nem engedi át. A rendfő­nök elhatározása teljesen érthető. Elvégre is a kórháznak szüksége van udvartérre. A be­tegek szempontjából tekintve a dolgot, bár­csak még nagyobb volna az a terület, nem­hogy elvegyenek belőle ! Ezzel a határozattal kapcsolatban egyik helyilap a múltkoriban egy kis kirohanást .rögtönzött a rendfőnök ellen. Közérdeket, meg belügyminisztert em­legetett, meg tudom is én mit. Nevetséges ! Nyissa ki a t. cikkíró ur a szemét — ott van az orra előtt a Voyta-ház. Ha már min­denhépen utcát akarnak tnyitani, ami helyes is volna, meg szükséges is, áldozzák fel a Voyta-telket. Olcsóbb mulatság is volna, meg aztán célszerűbb is a tőle javasolt kisajátí­tásnál. Meg aztán tanilja meg, hogy az ir­galmas rend főnökéről nem illik ugy be­szélni, mint ahogyan ő tette. Mert az irgal ­mas rend oly munkát végez Pápán úgyszól­ván teljesen ingyen, amit nem is tudunk kellőleg megbecsülni. Tehát hátrább az agarakkal ! * Egyesek módosítani akarják a város építészeti szabályrendeletének egyes pontjait. Ne módosítsák, az Isten szerelmeért! Hanem dobják sutba az egészet. Nem Pápára van szabva az a szabályrendelet. Készítsenek ujat, a helyi viszonyoknak megfelelőt. Dolgozzák át egészen, de ne toldják-foldják, mert ami nem ránk van szabva, nem lesz jó akkor sem, ha uj gombokat varrunk rája ! * 9669 K 35 fillér a tulkiadás a ka­taszteri bérháznál. Megható ! Igazán szép, hogy csak ennyi és nem több ! Ugy tudjuk, hogy az épitő-mester és a v. mérnök között nem valami épületes polémia folyt le emiatt a többlet miatt. Olyan kedvesen diskurálgat­tak egymással, hogy — mint félfüllel hallom, — sajtóper lesz belőle. De ez teljesen az ő privát ügyük, amelyhez senkinek semmi köze. A közgyűlés —- mit is tehetne mást ? — tudomásul veszi a többletet s a város ismét többet fizethet potom tízezer koro­nácskával, mint a mennyire számított. De le­gyen gondja a képv. testületnek arra, hogy ilyen kevésbbé kellemes meglepetésektől egyszer s mindenkorra megmeneküljön ! Iskolaszéki gyűlés. A helybeli r. kath. iskolaszék 1909. évr január hó 12-én d. u. 4 órakor tartotta ülé­sét Sült József vil. elnök üdvözli a megjelen­teket, a gyűlést megnyitja és jelenti, hogy ugy a jegyző, mint a h. jegyző akadályozva vun, felkéri tehát Varga Rezső isk. széki tagot a jegyzőkönyv vezetésére. A mult ülés jegyző­könyve felolvastatván, annak hitelesitere elnök felkéri Wajdits Károly és Hekler János isk széki tagokat. Marton A. interpellál az egyh. elnökhöz, hogy az alsóvárosi Il./a osztályt, amely né

Next

/
Oldalképek
Tartalom