Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-05-23 / 21. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. világon leköt. A katholikusok mindenütt háttérben vannak ebben a tekintetben. De ez a bünvallomás egyúttal erős fo­gadás is akar lenni, amelynek az a célja, hogy a jövőben még jobban és erőteljesebben akarunk érvényesülni. S mikor a Katholikus Sajtóegyesület egy év munkájára visszatekint, para­doxonnak láthat, de kalapot emelhet maga előtt. A második tett, a katholikus tömeg­restség ellen való harcunk. Vagyunk, milliók vagyunk, de csak a schematiz­musban. Vagyunk számok lélek nélkül. Látok egy nagy tömeget és kevés lelket és kevés közszellemet. Olyan erős sajtóra van szükség, amely ebbe a tömegbe lelket verjen, hogy számához mérten essen a latba. Maga a Katholikus Sajtó­egylet nem lesz a tömeg mozgatója. Nem is lehet azzá sohasem, az csak egy sokak által olvasott harcraképes katholikus újság lehet. A tömegrestség leküzdése legyen ami legfőbb törekvé- . sünk. Még a saját táborunkban, sőt ma­gában az egyletben is helyet talál a kishitűség és a bizalmatlanság. A bla­zirtságot ugy kell kezelni, mint a bete­get, nem ütéssel, hanem szeretettel és gondossággal. A Sajtóegylet pénzénél többet áldozott a katholikus társadalom a sajtóra, mert ennek a pénznek sok | Káin. Irta: D Luis Coloma. Spanyol eredetiből forditotta: Jáudi Bernardin. (Folytatas.) Roque ellenben tele volt azzal az ön­zéssel, mely az érett korban mint bűn tet­szik vissza, az ifjúkorban pedig mint elté­velyedés borzalmat kelt. Az irigység, mely mindenkor romlott szivet s korlátoltságot tételez föl, mert csak fennkölt lelkek ismerik el a versenygést, jellemének bizonyos keser­nyés, maró színezetet adott, mint a hogy bi­zonyos betegek arcát is az epe zöldesre festi meg. Nagyravágyott az eszmék korlátolt kö­rében, a melyben mozgott; mert a modern forradalmárok azonközben, hogy eszközül használják fel a népet, ráadásul még meg is fosztják attól az áldott megnyugvástól, melyet a vallás s a gaz'dagok szeretete táplált benne, s a mely a szegénységben erőt, fájdalmai közben reményt adott neiti. Szegény nép te! Kiöntöd olykor a balzsamot, mely behegesz­A keresztény magyar családok lapja az ÉLET szépirodalmi kritikai hetilap. levezető csatornája van Azért nem szabad panaszkodnunk, hanem biznunk kell a jövőben ós kitartással küzdeni, mig végre is hatalom leszünk. Hála Isten elmondhatjuk, hogy a katholikus sajtó fellendülése is észlelhető. Napila­punk: az Alkotmány nem is annyira a Sajtóegyesület támogatása révén való kibővülése (mert ez még mindig kevés), mint a magasabb szintája által emel­kedett, ami a szerkesztés érdeme. Az Uj Lap egy évi növekvésével meg­hazudtolta kislelküségiinket és 60 ezer példányban való megjelenése minden várakozást felülmúl. Álmodozónak hit­tük, aki ilyen reményeket táplált ben­nünk és Gerely József valóra váltotta igéretét, amiért itt külön is köszönetet mondok neki. De továbbá legyen ez a közgyűlés is tett. Élessze fel bizalmunkat! Töltsön el hivatásunk öntudatával. A keresz­ténységnek nagy kulturmisslója van. Ha beleszakadunk, akkor sem szabad el­hagyni ezt a zászlót. Toborozzunk uj híveket mindenfelé. A mi szerény sajtó­egyesületünk is egy Herkules, aki már a bölcsőjében is kígyókat fojtogat. Hisszük, hogy nemsokára egy erős, tagbaszakadt, kifejlett Herkules lesz, akinek lesz ereje a magyar közélet Aégias istállóját ugy kitakarítani, hogy tette sebeidet! Szegény gazdagok ti! nem tudtok varázslattal véget vetni a gyötrelem­nek, melynek első dörgései már morognak, s melynek első villámai megkezdték már a pörkölést és rombolást! Mint minden nagyravágyónak, legyen rajta zubbony vagy kabát, Ropuenak se volt furfangos terveiben más bizalmasa, csak a saját önzése; a bizalmatlanság ugyanis min­dig előtte jár nyitott szemmel és füllel, akár­csak a kémek a hadseregben, anyjának, a nagyravágyásnak. Mignel élete csöndesen telt tétlen sze­génységében, megosztva szeretetét felesége meg fiai között. Ám a mikor Perico husz éves lett, ezt az édes egyhangúságot meg­törte a lidérc, a mely annyi édesanyának rabolja el álmát, az a fekete felhő, a mely annyi esztendeig egyformán sötétlik gazdag és szegény háza fölött, csakhogy annak pénze eltávolítja, ennek szegénysége pedig meg­szenvedi: a sorozás! Periconak is, a kihez annyi remény fű­ződött, a gyermeki szeretet e tökéletes minta­Szerkeszti: Andor József. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár, Szemere György. Előfizetési ára : Egész évre 20, fél évre 10, 1f l évre 5, egy hóra 2 korona. zzz még a levegője is megtisztuljon. Kispap, tanító, főpap és intelligens világi tegye meg mind a maga kötelésségét. Legyen minden főpap igazi apostola a keresz­tény sajtónak. És necsak Windhorst jelszava: inserieren, korrespondieren und abonnieren legyen a vezetőnk, ha­nem a Montecuculi elve is: a pénz, a pénz, a pénz, amely nélkül megfelelő sajtót nem tudunk teremteni. Dolgozzunk mindnyájan arra, hogy az a katholikus sajtó, amely ha ma még eszközeiben inferior is, de hivatásában ós szellemé­ben excelsior, a katholikus Egyházat győzelemre segitse. Az uj földadó. (V. L.) Nagy búcsújárás van a pénz­ügyminisztériumban. Néhány állásra hirdetett pályázatot a pénzügyminiszter, még pedig az elkövetkezendő kataszteri munkálatok végzé­sére hivatott tisztviselők kinevezése van so­ron, ezért ven ez a nagy búcsújárás. Tessék elképzelni, hogy hány hivatalra vadászó ember van a mi szép hazánkban! Ezek most jobb ügyhöz méltó buzgalommal szaladnak a zsiros falat után és azt mondják, hogy csu­pán a kérvénye re ragasztott bélyegek felette szép összeget jövedelmeznek az államnak. Kitelik belőle egy-két hivatalnok évi fizetése. Érdemes volna ezt a szomorú jelenséget, társadalmunknak ezt a nagy betegségét, a hivatalra vadászást, az élhetetlenség e kiáltó jelenségét hosszasabban szóvá tenni. De még ennél is komolyabb dologról van most szó. képének is sorsot kellett húznia és a sors reáesett. Hasztalan próbált a szegény fiu vidám­ságot színlelni szülei vigasztalására. Rosszul tud az vigasztalni, a ki maga is vigasztalásra szorul. A fájdalom, mely e három egymást annyira szerető szívből kitört, egyetlenegy könnyáradatba olvadt, hogy uj sebbel gyara­podjék, midőn megtört Roque hideg közöm­bösségén, a kit sohasem bántott mások szen­vedése. Nagy bánata még rajongóbbá és gyöngédebbé tette szegény Pericot. Öccsének pedig a szegény regruta búcsúzó ölelésére nem volt még csak egy vigasztaló, gyöngéd szava sem, csak mikor szülei társaságában eltűnni látta, vállát vonogatva nyersen igy szólt: — Vigyen el a manó, Pericó! . . . A vasúti állomáson ez órában azon jelenetek egyike volt látható, melyek, nem lévén orvosságuk, könnyekre fakasztják a részvevő lelket, könnyekre, melyek a szere­tetnek végső fegyvere, mikor sem segíteni * i Az ÉLET kiadóhivatala: Budapest, VIII. Szentkirályi-utca 28/b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat. — Tessék mutatványszámot kérni. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom