Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-05-16 / 20. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. dig nagy filológusnak, szociológusnak és egyiptológusnak ismerték, a mai gyűlésen mondott nagyhatású beszédjébőt meggyőződtek, hogy Giesswein épen olyan nagy pszikológus is. Sokoldalú tevékenysége mellett még arra is időt szakított magának, hogy hazánk majdnem minden városában előadást tariott. Tartott fölolvasást Párisban és a mult év október hónapjában Londonban, ahol az erkölcsnevelési kongresszuson mondott rögtönzött beszéde nagy feltűnést keltett. Az egyik anglikán püspök a következő napon tartott gyűlésen egész beszédjét a Giesswein által fölhozott érvelésre alapította, mint annak idején a Times is megírta. Szorosan vett tudományos irodalmi működését a külföldi tudósok, angolok és németek nagy elismeréssel emelték ki. Műveit öt nyelven, magyar, német, latin, francia és angol nyelven irta. Érdekes Neumann bécsi egyetemi tanárnak, ki a keleti nyelveket adja elő, egyik nyilatkozata. Egyszer egy pázmánista kollokvált és Neumann azt kérdezte tőle, ki irt erről a nyelvészeti témáról! Az illető nem tudván mindjárt válaszolni, Neumann igy szólt: Egy tudósuk van Magyarországon és ön azt nem ismeri! E tudós alatt Neumann Giesswein Sándot értette. Midőn 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémiában, mint vendég. Az ó-egyiptomi halottak könyve cim alatt fölolvasást tartott, az elnöklő Pulszky Ferenc, a fölolvasás végén igy szólt hozzá: »Tisztelendő ur! Önt tartom az egyedülinek, ki hivatva volna arra, hogy s hieroglifákról és az ékiratokról irjon ogy munkát«, mire Giesswein Sándor szerényen csak ennyit mondott: »Méltóságos uram ! Ezelőtt három évvel kiadtam e témáról hétkötetes munkát Mizraim és Assnl tanúsága cim alatt, melyet a budapesti teológiai kar dijjal tüntetett ki.« Engemet azonban főképpen Giessvein-nek, mint szociológiai irónak a működése ragadott meg. A szociális kérdés rendkívüli fontosságát hazánkban talán elsőnek ismerte föl. Az úgynevezett társadalmi igazságosságot, melynek az életbe való átültetése képes egyedül az anyagi kaladás mellett a tömeges elszegényedést megakadályozni, senki sem fejtette ki alaposabban eddig, mint Giesswein Sándor, az ő Társadalmi problémák és keresztény világnézet jeles munkájában. E művében ragadták meg elmémet és szivemet ezek a nagyfontosságú sorok: »Ahol nem az érdemek és tehetségek, hanem a protekciók és egyéni érdekek irányítják a társadalmi erőtényezők fejlődését, ott nemcsak a társadalmi igazságosság szenved sérelmet, hanem magának az egész társadalomnek jóléti, gazdasági és kulturális haladása van veszélyeztetve. Es eme sokoldalú irodalmi és szociális tevékenysége mellett Giessvein Sándor országgyűlési képviselő is. E tevékenységét nemrég a következő szavakban jellemezték : »Giesswein Sándor bármely párton foglalna Is helyet, egyike az ország legokosabb embereinek és egyike az ország legtisztességesebb politikusainak.« íme ez képe annak a férfiúnak, kit a Szent-István-Társulat mai közgyűlése ujabb hat évre egyhangúlag és nagy lelkesedéssel az alelnöki székbe ültetett. Nagynevű vezérünket szeretettel köszöntjük mi is, a vidéki kath. sajtó igénytelen munkásai s lelkünk mélyéből kívánjuk, hogy a jóságoc Isten sokáig tartsa még meg egyházunk és édes magyar hazánk javára, boldogitására és dicsőségére ! A ref. templom és a színház. A ref. presbitérium és a sziniigyi bizottság együttes javaslata Harmadfél esztendővel ezelőtt nagy port vert fel a helybeli ref. hitközség azon kívánsága, bogy a mostani templománál nagyobb és díszesebb uj szentegyháza a mai színház helyén épüljön fel. A városi képviselőtestület annak idején bizonyos garanciák kikötése mellett elvben hozzá is járult a reformátusok óhajához. Azóta mélységes csend volt; csak időnkint lehetett egy-két elejtett szót hallani, melyekből arra lehetett következtetni, hogy az ügy nem aludt el, hanem szép lassan érlelődik. Azt is hallottuk a közel múltban, hogy a ref. presbitérium és a szinügyi bizottság 7—7 tagot delegált, hogy ebben a kényes ügyben valami egyöntetű dái meredeznének. Ez az a sírbolt, melybe az idő temette Siduena várkastélyt. Ezen a helyen volt az a hires erősség, melynek nyolc toronyból állott fegyveres ótalma. Mélységes gyökeret vert az a vélemény, mely szerint e falak közt siratta Castilia királynéja, Bourbon Bianca, Don Pedro király hűtlenségét s durvaságát s hogy ennek rendeletére, itt mérgezte meg őt Juan Pérez de Rebolledo ijász, miután a királyi fogoly első őre, Inigo Ortiz de Zúniga nagy erélylyel s előkelőséggel tagadta meg e gonosz tettet. Ma, bála valamely gondos kéznek, amely meg tudta őrizni, mint valamely ereklyetartóban, azt, amit idő s nembánomság hagyott meg e falakból, amelyek annyit láttak s tudnak, a Siduena várnak nyolc tornya közül megvan még egy: a Dona Blancáé s ez az összeomlott rom fölött, mint sir fölött a kereszt, áll, akárcsak egy hősnek síremléke csúcsán a korona. Bárba ott van is a magas talapzaton, még sincs rajta egy szál virág se diszül, de még csak egy füzérke repkény sem ölelő védelmük Zordan, mint valamely sírboltnak négyszögletes előszobája, büszkén, mintha meg akarna felelni annak, hogy egy királynénak szolgált utolsó lakásul, nyúlik ki szirtkoronája s homlokán a paizs, melyen márkikorona alatt ágaskodik Castilia oroszlánja s domborodik Aragónia bárom vesszeje. Ez az eredete a Castillon del Valle de Siduenas márki-család cimének. Ezt a szomorú és kopasz dombot négy lombos ültetvény környezi: a Martela, Nogales, Algarrobo és Alcaide. Igy veszik körül kertek a sirt. hogy mintegy leplezzék a halál borzalmasságát. Az ültetvények utolsójában fehér nyárfák sűrűjéből a »Piedad» kedves nevü patak bugyog. Nevének megfelelő bőkezű szeretettel nyújtja ki egyik karját az ültetvények termékenyítésére, mig a másik a Puerto de Santa Mariába vivő ut mentén iramlik tova; majd egy romba dőlt remeteség mellett időz el, hogy hódoljon a kidőlt méltóságnak, hogy megöntözze könnyeivel a romokat, melyek emberi kéznek művei; aztán fáradtan folytatja útját, mig a remeteség elhagyatva, szomorúan áll ott feldúlt falaival, szentegyházán se tető, se kapu, tornyán nincs kereszt; a koronája se harang, mely szóra birná s nem is tiltakozik, mint a gőgös ember, sem nem jajgat, mint a tehetetlen, sem panaszra nein fakad, mint a bánkódó, hanem némán omlik össze, mint a célját vesztett oltár a szentély nélkül, mint a test a lélek nélkül s mégis fönségesen, mint egy király, kinek elveszett a a koronája, elmúlt fönsége s jelen balsorsa kettős méltóságában. II. Innen-onnan két esztendeje már, hogy Miguel és Joaquina bérben bírták az Alcaideültetvényt, a melyhez lakásul mintha rendelve lett volna a Dona Blancu tornya. Miguel két fia, Perico és Roque segitségével művelte az ültetvényt s ezek Jerez de la Frontéra élelmi piacán adogatták el a gyümölcsöt és zöldséget. Perico, az öregebk fin, telve volt azzal a jóságos bizalommal, azzal a lelkesedéssel, amely oly hűséges társa az ifjúkornak — szép ifjúkor, benned a sziv tárva-nyítva, nem takargatsz sem félelmet, nem rejtegetsz bizalmatlanságot se — mint amily kisérője a vidámságnak a nevetés. Szerette szüleit egész a rajongásig, ha ugyan lehetséges rajongás a szent és köteles gyermeki szeretetben, melyet a természet parancsol, a hála szentesit, boldogságát abban lelte, ha örömöt szerezhetett nekik és szerencsésnek érezte magát, ha nyugodni, pihenni s elégedetteknek látta őket. ' (Folyt, köv.) ___ _____ ___ ff 13 JE! iZfl S O &mekkslkittiatgtrel első pápai férfi-divatterme y Apa, Fő-tér. urnám Hagymwkásszabó segédek felvétetnek. ftifogftstalüfl s7.aSása fórfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák Legelegánsabban mérték után