Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-05-09 / 19. szám

­20. szám. Pápa és Y d éke 3. oldal. megvalósulnának, aminek lényegesen örven­denénk. Szombat és vasárnap »Komédiások* c. operette került bemutatásra. Sok komikum, kevésbbé értékes zeneszámok és komikus helyzetek gyors változásai jellemzik az egész darabot. Hétfőn Bátory jutalomjátékául »A könyvtárnok vagy: Két Róbert* e. 4 felvoná­sos vígjáték került szinre. Azon kevés víg­játékok közé tartozik, amely nincs telítve sikamlós kiszólásokkal. Bátorynak kevés sze­repköre volt. De annál inkább jutott Inke Rezsőnek, ugy szintén Kovács Lajosnak, ki­nek »Mi! He? Hogy?«-gya sokszor derűs hangulatba hozta a házat. Kedden »Szép Gárdista* c. operette ke­rült bemutatásra. Kevés számú közönség előtt folyt le az egyébként elég szép zenéjü és meséjü operette. Itt emiitjük meg, hogy ta­lán egy darabnál sem volt a szereposztás oly kirívóan rossz szortírozással elosztva, mint ennél. Miért nem alkalmazzák Med­gyaszayt, mint tenoristát ennél a darabnál, amikor szép szerepben tudta volna érvénye­síteni hangját. Sőt a ÍTéten alig volt olyan szerepe, amelyben érvényesülhetett volna. Szerdán délután »Az erdész leány«-t adták, ifjúsági előadásul. Az előző szerep­osztás csak annyiban változott, hogy Inke R. szerepkörét Gyenis töltötte be elég gyatrán és gyengén. Este Schiller »Ármány és Sze­relem* c. drámáját mutatták be Déry Béla jutalomjétékául. Schiller drámája nem szorul bírálatra. A szereplők pedig mindegyike ki­fogástalan alakítással állták meg helyüket. Csütörtökön »Mozgófényképek* c. víg­játék került szinre itt először, de azt hisszük nem utoljára. Nem tudjuk, hogy a közönség miért maradt annyira távol a darabtól. Pedig nem olyan ijesztő, mint amint a neve mu­tatja. Bátran meg lehet nézni bárkinek. A szereplők mindegyike a lehető legjobbat alko­tott a komikus helyzetek festésénéi. Pénteken telt ház előtt herö Janka ju­talomjátékául »Ideges nők« c. vigjáték került szinre, melyben Verő az ő társalkodási tehet­ségét mutatta be, amely nem marad mögötte drámai alakító művészetének. Munkaközvetítés. Keresnek asztalos, kefekötő és esztergályos segédeket. Alkalmazást nyerhet egy jó épületlakatos. Egy erős termetű fiút pedig kovácstanoncnak keresnek. — Jelentkezni lehet a Ker. Munkás-Egyletben, Szentilonai-utca 12. Képeinkhez. A legutóbbi véres események Konstantinápolyra irányították az egész művelt világ figyelmét. Az Élet kiadó­hivatalának szives előzékenységéből három szép képet közlünk a gyönyörő török fővárosból, melyet zsarnok ura ép a napokban kényszerült odahagyni talán örökre, talán csak egy időre. Ki tudná megmondani. Hiszen a politika époly szeszélyes, mint a legidegesebb vénkisasszony. Mai számunkban Achmed szultán hires moséjának (mecset, török templom) és a hires Hissar" (erősség, vár) tornyának szép rajzát adjuk. HÍREK. Alispánunk jubileuma. A vármegye tisztviselői kara szép ünnepet rendezett máj. 2-án Koller Sándor alispán tiszteletére. A tisztikar nevében Szeglethy György veszprémi polgármester üdvözölte lendületes beszéddel. Utánna gyönyörű emléktárgyat nyújtottak át az ünnepeltnek. Az alispán megindult hangon mondott köszönetet. Délben fényes díszebéd volt a veszprémi nemzeti kaszinóban, este pedig jubiláris díszelőadás a szinházban. Személyi hir. Tölcsíry Ferenc kegyes­rendű tanár, az egyházmegyei Kath. Legény­egyesületek főfelügyelője Kiss István veszp­rémi karkáplánnak, lapunk kedves munkatár­sának kíséretében f. hó 3-án városunkban időzött és a Kath. Legényegyesütet ügyeit a vezetőséggel behatóan megvitatta. Előléptetés. Vághó Ignác százados, a magyar honvédség egyik legképzettebb, nagy­műveltségű tagja őrnagy lett a májusi kine­vezések alkalmával. Az uj őrnagy nemcsak mint a Ludovika tanára szerzett hervadhat­lan érdemeket, hanem jelentős sikerekre te­kinthet vissza irodalmi téren is. Kinevezése nagyszámú tisztelői és barátai körében osz­tatlan örömet keltett. Esküvő. Molnár Géza kat. mérnök f, hó 4 én vezette oltárhoz Neuhauzer Erzsikét, a Kath. Kör egyik legkiválóbb műkedvelőjét Nenhauser Imre, celldömölki kii. adótárnok nagyműveltségű, kedves leányát. Az esküvő a menyasszony családját ért nagy gyász miatt egész csendben folyt le. Esküvő után az ifjú pár nászútra indult. Tartós boldogságot és sok-sok örömet kívánunk az uj házaspárnak Juan, hogy a te tarisznyád szélesebb a te­mető kapujánál, hogy elférjen benne az is, ami benne van, azonfelül meg még az is, ami belejön. — Ugyan mit gondol Miguel uram? .. . Ezen a paradicsomon kell vennem az idén egy kis csacsit. — Persze a te szemedben egy csacsi többet nyom a lelkiismeretnél. — Ez csak jámbor aggságoskodás, Miguel uram. Minekelőtte kertész lettem, fiskális voltam s megtanultam egy kicsit szá­mítani . . . S Pita Juan cinikus mosollyal oly jelen­tős taglejtést tett, amely valamennyi ismert égitájon azt jelzi, amit Isten a hetedik pa­rancsolatban tilt. — Nem igaz, Joaquia néném? — veté oda Juan — olyan szótlan, akárcsak a kapu­bálvány s oly komolyan ül ott a szamár há­tán, mintha csak az oltáron volna. Joaquina feléje fordította fejét s Juan mngláthatta mind azt a nagy szomorúságot, amely arcán tükröződött, de amelyet mind­eddig néni vett észre. — Teremtette ! — kiáltott fel, káromko­dást szalasztva kí száján s útra készülődve. — Mi baja ? Hiszen olyan, mintha valamennyi paradicsomom e kosárból a szemébe szállt volna ! Joaquina ismét könnyekben tört ki, Miguel pedig szót sem ejtve, hallgatott. — De hát ... mi történt, Miguel uram? — kérdi újra Pita Juan. — Mi a baj? — Mi a baj ? — szólalt meg végre zokogva Joaquina. Az, hogy Perico, az én életem, lelkem, szivem gyermeke berukkolt katonának s ma viszik Cádizba ! — Szent Isten, te asszony! . . . S én erről semmit se tudtam ! — kiáltott fel Juan elszomorodva. — Édes fiam ! — folytatá Joaquina zo­kogva. — Nem azért szültem, nem azért ne­veltem, hogy nyakába vegye az Úristen e nyomorultjainak fáradalmait ! . . . Oh micsoda gyöngéd lélek a lelkem, fiam ! Ez halála lesz s én nem látom meg többé ! — Ne kisértsd az Istent, asszony; hisz több erő van a gyerekedben, mint egy manchai öszvérben ! — kiáltott fel Miguel nyersen. S Juan felé fordulva, hozzátette: — De hát ez asszony a fejébe vette, hogy valami baj téri drágalátos fiacskáját s ezért előre sirdogál és aggódik. — Hallgass, Miguel, hallgass ! — vágott vissza Joaquina; nagyon jól tudod te, amit mondok, de hát neked hasztalan a beszéd . .. Jaj Istenem s mily keserves szenvedést hoz­nak még ránk az évek ! — siránkozék folyton a boldogtalan asszony. — Mi lesz e nyomo­rult öregekből Perico nélkül, aki annyira hiányzik majd nekik ? — Ejnye, Joaqina, hisz nem oly fekete az ördög, aminőnek festik ! — szólt Pita Juan. Azóta, hogy Ádám apánk vétkezett, a király katonái a legények s elmúlik ez is, mintha semmi se volna; aztán meg itt maradt Roque, aki olyan legény, mint a jegenye. Kesernyés mosoly jelent meg Miguel ajkán, akinek ráncos arca erre még fájdal­masabb kifejezést öltött. — Roque ! — dörmögött keserűen — nem fáj annak sohasem a más baja! — Ez a másik tőr szivemben ! — kiál­tott fel Joaquina egyben bosszúsan és lever­ten; ellenséges indulatod iránta, dacos szemed s az a komiszság, ahogy bánsz ővele. (Folyt, köv.) Legelismertebb C*g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetre! első pápai férfi-divatterme ^iPA, Fő-tér. 53. szám „ Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. k'ifo.frnstalan szabású íérfiruhák, papirubäk uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasu­tasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyénrnr át viselő tes­tületnek egy cur irhák Ugelegaíi-.'i'oűiui .uorieK uiait

Next

/
Oldalképek
Tartalom