Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)
1909-05-09 / 19. szám
20. szám. Pápa és Y d éke 3. oldal. megvalósulnának, aminek lényegesen örvendenénk. Szombat és vasárnap »Komédiások* c. operette került bemutatásra. Sok komikum, kevésbbé értékes zeneszámok és komikus helyzetek gyors változásai jellemzik az egész darabot. Hétfőn Bátory jutalomjátékául »A könyvtárnok vagy: Két Róbert* e. 4 felvonásos vígjáték került szinre. Azon kevés vígjátékok közé tartozik, amely nincs telítve sikamlós kiszólásokkal. Bátorynak kevés szerepköre volt. De annál inkább jutott Inke Rezsőnek, ugy szintén Kovács Lajosnak, kinek »Mi! He? Hogy?«-gya sokszor derűs hangulatba hozta a házat. Kedden »Szép Gárdista* c. operette került bemutatásra. Kevés számú közönség előtt folyt le az egyébként elég szép zenéjü és meséjü operette. Itt emiitjük meg, hogy talán egy darabnál sem volt a szereposztás oly kirívóan rossz szortírozással elosztva, mint ennél. Miért nem alkalmazzák Medgyaszayt, mint tenoristát ennél a darabnál, amikor szép szerepben tudta volna érvényesíteni hangját. Sőt a ÍTéten alig volt olyan szerepe, amelyben érvényesülhetett volna. Szerdán délután »Az erdész leány«-t adták, ifjúsági előadásul. Az előző szereposztás csak annyiban változott, hogy Inke R. szerepkörét Gyenis töltötte be elég gyatrán és gyengén. Este Schiller »Ármány és Szerelem* c. drámáját mutatták be Déry Béla jutalomjétékául. Schiller drámája nem szorul bírálatra. A szereplők pedig mindegyike kifogástalan alakítással állták meg helyüket. Csütörtökön »Mozgófényképek* c. vígjáték került szinre itt először, de azt hisszük nem utoljára. Nem tudjuk, hogy a közönség miért maradt annyira távol a darabtól. Pedig nem olyan ijesztő, mint amint a neve mutatja. Bátran meg lehet nézni bárkinek. A szereplők mindegyike a lehető legjobbat alkotott a komikus helyzetek festésénéi. Pénteken telt ház előtt herö Janka jutalomjátékául »Ideges nők« c. vigjáték került szinre, melyben Verő az ő társalkodási tehetségét mutatta be, amely nem marad mögötte drámai alakító művészetének. Munkaközvetítés. Keresnek asztalos, kefekötő és esztergályos segédeket. Alkalmazást nyerhet egy jó épületlakatos. Egy erős termetű fiút pedig kovácstanoncnak keresnek. — Jelentkezni lehet a Ker. Munkás-Egyletben, Szentilonai-utca 12. Képeinkhez. A legutóbbi véres események Konstantinápolyra irányították az egész művelt világ figyelmét. Az Élet kiadóhivatalának szives előzékenységéből három szép képet közlünk a gyönyörő török fővárosból, melyet zsarnok ura ép a napokban kényszerült odahagyni talán örökre, talán csak egy időre. Ki tudná megmondani. Hiszen a politika époly szeszélyes, mint a legidegesebb vénkisasszony. Mai számunkban Achmed szultán hires moséjának (mecset, török templom) és a hires Hissar" (erősség, vár) tornyának szép rajzát adjuk. HÍREK. Alispánunk jubileuma. A vármegye tisztviselői kara szép ünnepet rendezett máj. 2-án Koller Sándor alispán tiszteletére. A tisztikar nevében Szeglethy György veszprémi polgármester üdvözölte lendületes beszéddel. Utánna gyönyörű emléktárgyat nyújtottak át az ünnepeltnek. Az alispán megindult hangon mondott köszönetet. Délben fényes díszebéd volt a veszprémi nemzeti kaszinóban, este pedig jubiláris díszelőadás a szinházban. Személyi hir. Tölcsíry Ferenc kegyesrendű tanár, az egyházmegyei Kath. Legényegyesületek főfelügyelője Kiss István veszprémi karkáplánnak, lapunk kedves munkatársának kíséretében f. hó 3-án városunkban időzött és a Kath. Legényegyesütet ügyeit a vezetőséggel behatóan megvitatta. Előléptetés. Vághó Ignác százados, a magyar honvédség egyik legképzettebb, nagyműveltségű tagja őrnagy lett a májusi kinevezések alkalmával. Az uj őrnagy nemcsak mint a Ludovika tanára szerzett hervadhatlan érdemeket, hanem jelentős sikerekre tekinthet vissza irodalmi téren is. Kinevezése nagyszámú tisztelői és barátai körében osztatlan örömet keltett. Esküvő. Molnár Géza kat. mérnök f, hó 4 én vezette oltárhoz Neuhauzer Erzsikét, a Kath. Kör egyik legkiválóbb műkedvelőjét Nenhauser Imre, celldömölki kii. adótárnok nagyműveltségű, kedves leányát. Az esküvő a menyasszony családját ért nagy gyász miatt egész csendben folyt le. Esküvő után az ifjú pár nászútra indult. Tartós boldogságot és sok-sok örömet kívánunk az uj házaspárnak Juan, hogy a te tarisznyád szélesebb a temető kapujánál, hogy elférjen benne az is, ami benne van, azonfelül meg még az is, ami belejön. — Ugyan mit gondol Miguel uram? .. . Ezen a paradicsomon kell vennem az idén egy kis csacsit. — Persze a te szemedben egy csacsi többet nyom a lelkiismeretnél. — Ez csak jámbor aggságoskodás, Miguel uram. Minekelőtte kertész lettem, fiskális voltam s megtanultam egy kicsit számítani . . . S Pita Juan cinikus mosollyal oly jelentős taglejtést tett, amely valamennyi ismert égitájon azt jelzi, amit Isten a hetedik parancsolatban tilt. — Nem igaz, Joaquia néném? — veté oda Juan — olyan szótlan, akárcsak a kapubálvány s oly komolyan ül ott a szamár hátán, mintha csak az oltáron volna. Joaquina feléje fordította fejét s Juan mngláthatta mind azt a nagy szomorúságot, amely arcán tükröződött, de amelyet mindeddig néni vett észre. — Teremtette ! — kiáltott fel, káromkodást szalasztva kí száján s útra készülődve. — Mi baja ? Hiszen olyan, mintha valamennyi paradicsomom e kosárból a szemébe szállt volna ! Joaquina ismét könnyekben tört ki, Miguel pedig szót sem ejtve, hallgatott. — De hát ... mi történt, Miguel uram? — kérdi újra Pita Juan. — Mi a baj? — Mi a baj ? — szólalt meg végre zokogva Joaquina. Az, hogy Perico, az én életem, lelkem, szivem gyermeke berukkolt katonának s ma viszik Cádizba ! — Szent Isten, te asszony! . . . S én erről semmit se tudtam ! — kiáltott fel Juan elszomorodva. — Édes fiam ! — folytatá Joaquina zokogva. — Nem azért szültem, nem azért neveltem, hogy nyakába vegye az Úristen e nyomorultjainak fáradalmait ! . . . Oh micsoda gyöngéd lélek a lelkem, fiam ! Ez halála lesz s én nem látom meg többé ! — Ne kisértsd az Istent, asszony; hisz több erő van a gyerekedben, mint egy manchai öszvérben ! — kiáltott fel Miguel nyersen. S Juan felé fordulva, hozzátette: — De hát ez asszony a fejébe vette, hogy valami baj téri drágalátos fiacskáját s ezért előre sirdogál és aggódik. — Hallgass, Miguel, hallgass ! — vágott vissza Joaquina; nagyon jól tudod te, amit mondok, de hát neked hasztalan a beszéd . .. Jaj Istenem s mily keserves szenvedést hoznak még ránk az évek ! — siránkozék folyton a boldogtalan asszony. — Mi lesz e nyomorult öregekből Perico nélkül, aki annyira hiányzik majd nekik ? — Ejnye, Joaqina, hisz nem oly fekete az ördög, aminőnek festik ! — szólt Pita Juan. Azóta, hogy Ádám apánk vétkezett, a király katonái a legények s elmúlik ez is, mintha semmi se volna; aztán meg itt maradt Roque, aki olyan legény, mint a jegenye. Kesernyés mosoly jelent meg Miguel ajkán, akinek ráncos arca erre még fájdalmasabb kifejezést öltött. — Roque ! — dörmögött keserűen — nem fáj annak sohasem a más baja! — Ez a másik tőr szivemben ! — kiáltott fel Joaquina egyben bosszúsan és leverten; ellenséges indulatod iránta, dacos szemed s az a komiszság, ahogy bánsz ővele. (Folyt, köv.) Legelismertebb C*g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetre! első pápai férfi-divatterme ^iPA, Fő-tér. 53. szám „ Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. k'ifo.frnstalan szabású íérfiruhák, papirubäk uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyénrnr át viselő testületnek egy cur irhák Ugelegaíi-.'i'oűiui .uorieK uiait