Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-04-25 / 17. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. fér ez is szépen. S majd kerül még oda később születő uj meg uj vágyakozás elég. Fejfájukra oda lehet irni: Meghalt a részvétlenség sorvasztó nyavalyájában. S ha valakinek elegikus hangulata versfaragásra is ráfanyalodik, irja még arra a fej fára azt is, kogy az is baj, ha sok a bába, de még nagyobb baj, ha egyáltalában nincs bába, — még biztosabban elpusztul a csecsemő. Ugyan volt-e a pápai törvényszéknek istápolója, melengetője? — Egy jó, de lelkes, akár féllábát eljárni kész férfiú többet ér, mint száz szónokló, de nem állandóan kopogtató küldöttség. Tisztújítás. Folyó hó 19-én d. e. 9 órakor tartotta meg városunk tisztujitó közgyűlését. Hosszú nemzeti szinü lobogó hirdette, hogy a városházának ünnepe vagyon e napon. Már jóval 9 óra előtt nagy számban gyülekeztek a képviselők, akiket a városház kapujában a szavazó cédulák özönével vártak. Pontban 9 órakor nyitotta meg a gyűlést Koller Sándor, alispán, mint elnök. Felhívására rögtön megválasztották szavazatszedő bizottságot. Eleinte rendben, békés egyetértéssel folyt a választás. Egyhangúlag kiáltották ki a régi, érdemes tisztviselőket. De valóságos harc fejlődött ki boldogult Szente János főügyész örökének betöltésénél. Egyszerre megváltozott a terem képe. Az a sok-sok képviselő (ennyien talán még sohasem voltak!) mint egy nyüzsgő hangyaboly, izgatottan leste, találgatta az eredményt. A főügyészi állásra két pályázat érkezett be: Baranyai Zsigmond helyettes ügyészé és Dr. Csoknyai ügyvédé. A szokatlanul erős küzdelem dr. Csoknyai János győzelmével végződött. Leadatott összesen 155 szavazat, ebből dr. Csoknyai Jánosra 82, Baranyai Zsigmondra 71 szavazat esett. Két szavazat érvénytelen volt. Helyettes ügyésszé egyhangúlag dr. Bioffner Sándort választották meg. A számtiszti és irnoki állás betöltése. A számtiszti állásra két kérvény érkezett Tóth Ferencé és Szita Gyuláé. A közgyűlés egyhangúlag Tóth Ferencet választotta meg. Az irnoki állásra egy kérvény érkezett Cseke Zoltáné, akit meg is választottak. A többi tisztviselők a régnek maradtak. A választás befejezése után ugy a régi, mint az újonnan megválasztott képviselők az alispán felszólítására letették a hivatali esküt, mely után az alispán szép beszédet intézett tisztviselőinkhez, különösen pedig az újonnan választott városi főügyészhez, lelkükre kötötte kötelességeik pontons, lelkiismeretes teljesítését. Fél tizenegy már elmúlt, mikor a közgyűlés az elnöklő alispán zajos éltetése mellett végetért. Végrehajtói állás betöltése. Kertész József halálával megüresedett végrehajtói állásra 6 pályázat érkezett be. Első helyen Wohlmuth Lajos, másodikon Gram Ferenc, harmadikon Orbán Károly volt kandidálva. A küzdelem Wohlmuth és Orbán között folyt le és ez utóbbi győzelmével végződött. Leadatott összesen 144 szavazat, melyből Orbán Károly 88, Wohlmuth Lajos 51 és Gram Ferenc három szavazatot kapott. Két szavazat érvénytelen volt. Városi közgyűlés. Folyó hó 21-én d. u. 3 órakor tartotta városunk képviselő testülete r. közgyűlését Mészáros Károly polgármester eloöklete mellett. A közgyűlés megnyitása. Az elnök pont 3 órakor nyitotta meg a közgyűlést, üdvözölte a szép számban megjelent képviselőket és felkérte Csoknyai Károly v. főjegyzőt a mult közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasására, amelynek megtörténte után, mivel ellene senki kifogást nem tett, hitelesíttetett. Interpellációk. Halász Mihály v. képviselő interpellál a munkásházak épitése felől; kérdi: hajlandó-e a polgármester lépéseket tenni, hogy Pápa város képviselőtestülete is kivehesse részét a szociális munkából. Második interpellációjában azt kérdezi a polgármestertől, hogy van-e tudomása arról, hogy a lakosság a pecegödrök készítése és elhelyezése miatt mekkora zaklatásnak van kitéve a r. kapitány részéről, ugy, hogy harmincan-negyvenen vannak egy-egy nap beidézve a r. kapitányi hivatalba. Az első interpellációra felelve a polgármester kijelenti, hogy mar régebben felhívást Könybe ful a többi szó. Csak ráborul az öreg az asztalra és ugy marad hosszú ideig. De egyszer csak hirtelen fölugrik, vadul körülnéz. — Nincs, nincs itt! Nem álmodom, ébren vagyok. Elvitték, elrabolták a báránykámat, a galambocskámat. De érte megyek, megkeresem! Gonosz farkas, leütlek, ha utamba kerülsz ! És őrült kiáltással kirohan a vad viharba, a világtalan éjszakába. A förgeteg tombol, a szél üvölt, torlaszokat emel a hófúvás, árkokat töm be másutt. Halál, biztos pusztulás vár a vakmerőre, aki szembe mer szállni az elemek vak dühével. Földre sújtja az irtózatos szél, elzsibbasztja tagjait a hideg, sürü, fehér szemfedőt borit rá a hó. Lesz belőle halott, csendes, hideg halót!, hideg, mint koporsója: a fagyos hó. Az öreg Raviuuhoz nagyon jó volt az Isten. Kiszabadította a hideg szemfedő alól, nem engedte, hogy egészen befödje a halotti takaró. A két kiálló kéz szemébe ötlött Isten szolgájának, akit kora hajnalban arra vitt kötelessége. Embereket hivott és bevitette a saját házába. Még pislogott egy kis élet az öregben, gondos ápolással sikerült lángra lobbantani a már-már alig hamvadó parazsat. Egy évnegyed telt el azalatt, mig annyira vitte Ravinu, hogy a saját lábán végig tudott menni a szobában. Először a templomba ment, onnan föl a várba, Zobor vezér büszke várába. Mikor megállt a vár ura előtt, megborzongott tőle a hatalmas vezér. Olyan volt, mint aki a sirból jön vissza : csupa csont és bőr, megtört fényű szemek, roskatag termet, néhány szál ősz haj, mellét verő galambszin szakáll. Hangjának sem volt meg a régi érce: halk lett és remegő. De azért határozottan vágta ki a szót: — Itt vagyok, vezér! Add vissza az unokámat ! Zobor vezér azt hitte először, kísértetet lát. Ámde hamar visszanyerte bátorságát ; látta, hogy nem másvilági lény, hanem csak gyenge, jómagával is tehetetlen aggastyán áll előtte. Mit árthat ez neki! S büszkén hangzott kemény válasza: — Megfogadtam, visszamegyek még hozzátok. Megfogadtam és meg is tettem. Miért nem adtad oda szép szerével az unokádat, vén Ravinu? Tudhattad jói: Zobor vezérrel nem tanácsos kikötni. Szembeszálltál velem te is, unokád is: megbántátok mindaketten. Gyere csak ki, majd meglátod, hogy hord vizet a kényes Rakitza! Rabszolgák hordanak vizet a várhegy lábát mosó Nitrava vizéből súlyos edényekben. Nehéz, fárasztó munka. Meredek a várhegy utja, teher nélkül is elég feljutni, hát még vizzel telt edényekkel: Mikor Rakitza meglátja nagyapját, eldobja a vízhordó edényt, oda akar rohanni, hogy ölelve-csókolva sirja-zokogja el kegyetlen sorsát. Ámde az egyik őr durván visszalöki. — Takarodsz rögtön vissza? Merited meg tüstént újra az edényt? Haszontalan, naplopó nép! Leggliaaaertebfr 0 IE! Z S O ktt&atefrrfe! első pápai férfi-divatterm« ^APA, Fő-tér. VftOTwnfcássttfcé Mféitk MiéU

ffc. fCUV^ástehw wibMB féríiraMk, p&pirakák uradaisni erdéssüsztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, «rdőőpökftfck, •gjsaaaióa rokxiea egyVtara&Ét vtsstó t*etüiiÉwak Hyoorubák tMtaináÉMMMiiÉttáa