Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-04-18 / 16. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. Színház. | i Húsvét napján vonultak be színészeink színházunkba, megkezdvén a tavaszi szezont, amely elég szép reménynyel kecsegtetne bennünket, ha a közönség legalább is olyan j arányban venné azt pártfogásába, mint. tette j a húsvéti ünnepek alatt. Pedig ha valamikor j megérdemelte 6zalkay igazgató társulata a j pártolást, most mindenesetre megérdemli, j mert a társulat a legjobb erőkből áll, akik I tehetségüket hosszas színpadi szereplésükkel j olyannyira kifejlesztették, hogy a legkényesebb j igényeket is kielégítik. Pápa közönsége csak j önmagát fogja megbecsülni, ha pártolja azo- i kat, akik kultúránknak és művészetünknek ! harcosai. ' ; A héten előadott darabokban majd j mindegyik ismerősünkkel találkoztunk, akikről j ugy általában már most elmondhatjuk véle- > ményünket. Kormos Ilonka sokat nyert hang- I ban és játékban egyaránt. Mimikai kifejezés- j teljes játéka, gesztusai, mind-mind gyarapo- j dott és jóval közelebb vitte őt ahhoz a cél- i hoz, amit évekkel ezelőtt jósoltunk neki. | Fábján Lenkének még nem jutott olyan | szerep, hogy róla bővebb bírálatot mondhatnánk. Borbély Lili hangja sokat javult. Tisztábo, csengőbb és biztosabb az énekben. Hanem a játéka csak nem akar a hangjavai együtt lépést tartani és még nagyon sok ki- i vánni valót hagy maga után. herő Janka, mint drámai hősnő, sokat javult és sokkal közvetlenebbül állítja elénk az általa megjátszott jellemeket. Kevesebbet pózol, hanem > inkább hangjának regisztereivel, hanganyagá- J nak ércével és rezgésével igyekszik hatni a j hallgatóságra, amely elég nagy mértékben j sikerül is neki. Férfi szereplőink mind a régi jó erők, akiknek a művészete mindig mulattat és kifogyhatatlan. j A kar és zenekar elég szépen működött , a héten, de ez utóbbinál mégis figyelmeztet- j jük Tombor karmestert, hogy a szóló énekes j kiséreténél a zenekar alkalmazkodjék jobban J az énekeshez és ne nyomja el a hangját, mert a közönség nem annyira a zenekar játékát, mint inkább a színpadon szereplők énekét akarja élvezni és érteni. A héten két újdonságban volt részünk: Csók király és Forradalmi nász c. darabokban. Az előbbi regényes daljáték, az utóbbi szinraű. A »Csók király«-ról nem sok jót mondhatunk. Kevés benne a húsból és vérből való szereplés. Csupa illúzió és ábránd az egész, de még az is oly gyatra, hogy igazán alig tudja az ember kiismerni magát benne. Össze-vissza kever a szerző mindenféle cselekményeket, amelyek annyira összekavarodnak már, hogy szinte érthetetlenné kezd válni az egész darab és hogy ez be ne következzék, Orbán Dezső, a szerző, hirtelenében a darab végén két királyi kézirattal magyarázza meg a szereplőknek és a hallgatóságnak, hogy az előbbiek mit akartak játszani, az utóbbiak pedig mit néztek végig másfél órán keresztül. Igy menti meg darabját a szerző a végveszélytől, az elpusztulástól és dicstelen kimúlástól. Sztojanovics Jenő, aki a zenéjét szerezte, már szerencsésebb kezű volt, mert alkotott benne néhány igen szép műértékü darabot, amelyek némileg feledtetik a cselekmény pongyolaságát. Húsvét vasárnapján este adták először telt ház előtt. Fansen Miksa szerepében Kormos Ilonka a lehető legjobbat nyújtotta. Temperamentumos játékával és hízelgő hangjával ismét a közönség kedvencévé lett ez estén és sürün hivták lámpák elé, sőt a nyilt szinen is nagyon sokszor megtapsolták. Jó volt még Borbély Lili, Fvike szerepében, ugy szintén a királyné szerepében Fábián Linka. A férfi szereplők közül nagy tetszést arattak Bátori Béla, Kovács Lajos és Like Rezső. A kisebb szereplők is sikeresen feleltek meg szerepeiknek. Megismételték a darabot hétfőn és pénteken nem kevesebb eredménnyel, mint az elsőt. Vasárnap d. u. a »Tatárjárás« c. Operette került szinre, amelyen sok tapsot aratott Fábián Linka, Borbély Lili, Sinka Gizella, hike Rezső, Bátory Béla és Kovács Lajos. Nagyon jó volt még Vértes a Bence béres gazda szerepében, ugy szintén Turi szakaszvezető szerepében Vámos Jenő. Hétfőn délután. A szép zenéjü »Gül Baba« került szinre telt ház előtt és a nagy számú közönség szívesen rótta le háláját a nak már régen, hogy amig él, el nem hagyom soha, nem megyek férjhez. Nagy megtiszteltetésben részeltettél bennünket, hatalmas Zobor, de azért, kérlek, ne vedd rossz néven, hogy hű akarok maradni előbbi elhatározásomhoz. Szegény vagyok és nem vagyok méltó arra, hogy feleségeddé tégy. Azonkívül én keresztény vagyok, te pogány; vallásom parancsolatát kellene megszegnem, ha elfogadnám ajánlatodat. Igazságos lelkedben, méltányosságodban bizva merem megismételni kérésemet: állj el szándékodtól, hagyj engem jó nagyapám melletl ! Könnyezve öleli magához áldott szivü unokáját az Öreg. — Te édes , . . te kedves . . . Ajkába harap a büszke vezér. Ily kudarcra nem számitott. Erőszakosan alányomott hangon, szakgatottan, indulatosan kezd beszélni. — Jól van, vén Ravinu! Kértem a lányod kezét: megtagadtad ! Jól van, büszke leány ! Feleségül akartalak venni: visszautasítottál! Zobor vezér kívánságát ketten tagadtátok meg egymásután. S a halk hang itt kezdett emelkedni, mig végre dörgött, mint az ég haragja s megfagyasztotta a vért az erekben. — Azt hittem: tréfáltok csak. Megállj hitvány, gőgös nép! Megemlegetitek még ezt a napot! Nem akartál feleségem lenni, kevély Rakitza? Leszel hitvá iy szolgálóm, akit üt-rug legutolsó rabszolgám is. Most elmegyek, de visszajövök még ! Ne süssön rám többet a nap, ne adjon nyugalmat az éjszaka, haljak meg a legrutabb halállal, vesse ki testemet a föld, ha boszut nem állok ezért! És kirohant, fölpattant lovára. Még egyszer megfenyegette a vén Ravinu házát, irtózatos szenvedélytől rekedt hangon kiáltva hátra: — Visszajövök még! Azután elvágtatott. (Folyt, köv.) szereplők iránt, különösen sokat tapsolva Kormos Ilonkának, ki igen helyes Gábor diák volt, ugy szintén Borbély Lilinek, Bátory Bélának, Inkének és Vértesnek. Kedden a »Forradalmi Nász« c. szinmű került kemutatásra Hamonnai Albert fordításában. Francia darab. Abból a korból van véve, amikor Franciaországban a nyaktiló a királyok fejeit tépte le törzséről. Az egész darabot jellemzi a cselekmények pongyordasága, a jellemek durvasága és az Ízetlen kiszólások. Csak sajnálni tudtuk a szereplők erőlködését, mellyel igyekeztek a darabot elfogadhatóvá tenni. Es hogy ez némileg sikerült, köszönhető Verő Jankának, ki Alaine de 1' Estrile szerepében előforduló feneketlen dobzódó erőt, szilaj szenvedélyt a tőle megkívánható legszebb alakításban játszotta meg. Nem kevesebb elismerés illeti Béri Bélát, ugy szintén Kovács Lajos, Gyenes Edét és Bátory Bélát, akik mindnyájan hozzájárultak az est sikeréhez. Megemlítésre méltó Vértes is, akinek azonban a minden jó izlést sértő, durva káromkodása bátran elmaradhatott volna, azért rosszabb nem lett volna a darab. Szerdán: »Csókonszerzett Vőlegény« c. énekes bohózat ment, félig telt ház előtt. Nem uj darab, tehát jó is. Ment minden sikamlós kiszólásoktól. A színtiszta humor és éle egész áradata zudul benne a hallgatóság felé. A benne résztvevő összes szereplőkről csak a legjobbat mondhatjuk és igy feleslegesnek tartjuk, névről-névre megemlíteni őket. Az ilyen bohózatot végignézheti bárki arcpirulás uélküi. Csütörtökön a szép és kedves zenéjü Pillangó kisasszony és utána Szenes legény, Szenes leány c. 1—1 felvonásos operettek kerültek bemutatásra. Az előbbiben a főszerep Kormos Ilonkának jutott, ki a japán Pillangó kisasszony szerepében gyakran előforduló drámai jeleneteket oly közvetlenséggel és akkora hűséggel játszotta meg, hogy a női hallgatóság csakhamar a zsebkendőhöz folyamodott és még a férfiak közül is nagyon sokan harapdálták az alsó ajkuk szélét, ugy akarván visszafojtani az előtörő könynyeket. Nagyon jó volt még Bériné is a Susuki cseléd szerepében, ugy szintén Kovács Lajos és Inke. Az utóbbi vig operettben különösen Bátory csillogtatta humorát, de kitűnő volt Kormos és Inke is ugy szintén Gyenes Ede. Szombaton a Jókedvű paraszt c. Operette került szinre, melyről a jövő számunkban fogunk referálni. HÍREK. ~ Alispánunk jubileuma. Koller Sándort, vármegyénk alispánját harminc éves közszolgálata alkalmából a vármegyei tisztikar május hó 2-án üdvözli, amikor értékes emléktárgygyal is kedveskedik a vármegye legelső tisztviselőjének. A benső, bizalmas jellegű ünnepélyt társasebéd követi. Katonai hirek. Sibrik Sándor és Gséfalvay Géza főhadnagyokat a cs. és kir. utászcsapatokhoz gyakorlat céljából Komáromba vezényelték, még pedig az előbbi jul. 15-ig, az utóbbi pedig augusztus hó 15-ig 1 terjedő időre. — Barcza Zoltán főhadnagy a | királyhidai lövőiskola tiszti tanfolyamának I hallgatására a mai napon elindult 4 heti időtartamra.