Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-04-12 / 15. szám

III. évfolyam. 15. szám. PÁPA Szépirodalmi, közg-azdsaság-i és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2'50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség; Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. Á kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket fölvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése. A Barkóczy-ügy. E cim s az »ügy« minden újságolvasó előtt, ismeretes. Barkóczy Sándor báró min. tanácsos, mint házassági tanú, a polgári kötés alatt csak az anyakönyves felkérésére állott fel és a polg. anyakönyvi lapot vallásos meggyőződésére való hivatkozással nem irta alá. Az elsőre nem volt kötelezve, az utóbbihoz pedig joga volt. — Nosza, neki legények! Jó falat, ugy is fáj rá a fogunk! .Megesszük, felfaljuk, tán még Apponyit is! »Az Újság,* Nap, Pesti Hírlapi, Budapesti Napló és minden egyéb két ballábon járó újság nekigyürkőzék. Okuk persze, hogy volt rá! Hiszen Barkóczy az Orsz. Középisk. Tanáregys. 1906-iki közgyűlésen nyiltan Ki merte mondani, hogy Jézus Krisztus a legnagyobb nevelő, akit egy tanár sem feledhet és téveszthet el, mint vezetőjét. Most pedig »vallásos meggyőződésére« hivatkozott. Sőt, ami még nagyobb — bün, nemcsak katholikusan érez, hanem gondolkodik és cselekszik és él is — és mégis miniszteri tanácsos, hozzá épen a középiskolai ügyosztály vezetője! Ennyi ok nem elég Magyarországon arra, hogy kivégezzék őt? — Nosza, legények! Es ion nagy készülődés. Kik készülődtek? A szabadkőművesek és némely zsidók. Felsültek, mert fei kellett sülniük. Ezt pedig csak azért irtuk meg, hogy ha olvasóink közül valaki nem olvas mást, mint szabadkőmives recipe szerint gyártott újságot, legyen szives tudomásul venni, hogy 1-ször Magyarországon már azért is erkölcsi halálra akarják az embereket hurcolni, mert bátran ' katholikusoknak vallják magukat; 2-szor, hogy kik csinálják az antiszemitizmust; 3-szor, hogy bátornak kell és lehet lennünk; 4-szer pedig kel'l-e tömörülnünk. Nevessünk! Mullt vasárnap egyik szavahihető jó barátunk azt mondta a szövetkezet üzlethelyiségében, hogy az izraelita lisztkereskedő urak közül néhányan nagy dologra készülnek Összeadnak egy pár ezer forintot s megbuktatják a szövetkezetet. Régi nóta ez már, elég sokszor a fülünkbe dúdolták, de mi mindig csak nevettünk rajta Nevessünk most is, mert az ilyen fenyegetéssel csak a mi malmunkra hajtják a vizet. Sokat tanult ez a mi népünk az ő összetartásukból és még többet fog tanulni, csak folytassák az eddigi erőszakos modorukat. Ne maradjanak az üres fenyegetésnél, hanem váltsák is be. Adják olcsóbban a lisztet, mint a szövetkezet, ennek örülnénk mi. Hiszen ez volt szövetkezésünk fő célja, hogy tisztességes versenyt támasztva az élelmi szerek áremelkedését lehetőleg meggátoljuk. Egyszerű földműves vagyok, de azért nevetek az ilyen förmedvényen, mert ismerem népünk gondolkodását és értelmességét. Régen tapasztalhatták volna, hogy nem olyan' nyulszivüek a szövetkezet üzletrészesei, mint a milyeneknek az izraelita lisztkereskedő urak gondolták. Üres puffogtatásra nem futunk szét, elő a pénzzel, az ezresekkel, hadd együnk olcsóbb kalácsot a húsvéti ünnepekben. Ne tegyék magukat nevetségessé, hiszen akinek szeme van, az láthatja, hogy az önök boltja mindég tires, a szövetkezetből meg ugy hordják a lisztet, mintha ingyen adnák. Ezért olyan nagy szálka az önök szemében szövetKapuzárás. Kevés ugyan az időm k. Szerkesztő ur, mert régi jó szokásom szerint megint csak az utolsó" percben mártom a tintába tollam, amikor már a körmömre égett a dolog (sebaj, a dolog éghet, csak a körmöm ne fogjon lángot!), de magam is átlátom, hogy a referádát meg kell irnom, ha belepnkkadok is. Mert b. lapja" hivatalos lap, vagy mi. Még pedig a Kath. Kör hivatalos lapja. Tehát —hanem tévedek — legalább néhány sorban be kell számolnia arról, ami a Körben történik. Egészen bizonyos ugyan nem vagyok afelől, nem lielytelen-e a következtetésem, mivelhogy vakáció vagyon, a vakáció pedig tudvalevőleg nem igen szokta kiterjeszteni az — okosságot, ha még olyan meleg van is. (Hiába, gyakran tévednek meg a fizikusok is. Azt mondják, hogy a meleg kiterjeszti a testeket. Én sohasem tapasztaltam, hogy az eszem valami túlságosan kitágult volna, pedig gyalogoltam már nem egészen 100"/

0-os .melegben is. Mintha csak látnám, hogyan mosolyog erre a Tóth tanár ur: Uramiia, hiszen az ész nem test! Ja, vagy ugy? ... De hát vakáció, van k Tanár ur. Iccaka van . . . De, »hogy egyik szavamat másikba ne öltsem«, rátérek a dologra. Fölajzom lantomat. Az eddigi szószaporitáséri. bocsánatot kérek, mert különben a Szerkesztő ur levonja a havi gázsimat. Ne tegye, inkább emelje föl. duplára. Fölajánlom a — csodarabbinak. Hat óra volt már, mikor beléptem a bencések tornatermébe. Sokan voltak már ott — alig lehétett megmozdulni. Feltűnően sok a férfi. Egy kissé idegesek. Izgatottan izegnekmozognak, bár a háznagy eleget bátorítja őket: Ne féljetek fiuk! Hát nem féltek, csak köhögtek. Ehe, ezek alighanem — dálárdisták lesznek! Persze,, hogy azok! Ott van a basszus. A Szerbusz Józsi, akarom mondani Varga Józsi. Mellette Süttő Kálmán, a kontrabasszus. Mögöttük a Béri Zsigmond veszekedik a Pasérb vőlegény úrral. Emitt van a tenor. A »Pápai Lapok«, értsd: Molnár Kálmán, a Tóth tanár ur, a Schnobt ur, meg még soksok bácsi. A székeken meg igen sók szép néni. Fiatalok és kevésbbé fiatalok, de mind olyan szépek voltak, hogy — nagyon szépek. Ott volt a Mézesné is. Ismeri k. Szerkesztő ur a Mézesnét? A múltkor bizonyosan látta á színházban, mikor a »Cifra nyomorúságot« adták. Igen szépen játszott; átesett már a lámpalázon; bizonyosan azért jött ei, hogy a dálárdisták lámpalázában gyönyörködhessen. Hát azért sem gyönyörködhetett benne. Mert a dálárdisták nagyon nyugodtak voltak. Csak a lámpák égtek :— lázasan. Hat óra öt perc! Szentgyörgyi karnagy ur idegesen tipeg-topog. Ugy látszik, vár valakit. A basszus zúg — mozog. Hiányzik a Berkes, az érceshangu titkár. Ki is szalad érte a karnagy. Csak ugy hajadonfővel. Aztán csüggedten jelenti: »Nem jön;« Nem jön! ,S ime kinyilik áz ajtó. Jön. Jön. (í jön. Nem Nobody, a világdetektiv, aki egy hét óta minden nap »most« érkezik meg s csudálatosképen még ma is ott van a