Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-04-05 / 14. szám

III. évfolyam. Pápa, 1908. április 5. 14. szám. PÁPA ÉS Szépirodalmi, közg-nzdsBság-i és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2'50K Egyes száin ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztoseg . Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizeté.-eket és hirdetéseket fölvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedese. Az emeletre épülő házak adókedvezménye. A legutóbbi közgyűlésen a tanács azt indítványozta a közgyűlésnek, hogy 12 évig adókedvezményben részesítse azokat a háztulajdonosokat, akik házaikat öt éven belül emeletesre építik. Akik az indítványt tették, bizonyára tudták azt, hogy vannak igen sokan, akik felemelnék házaikat. Legalább az akarat meg volna bennük, de ebben sok mindenféle ok akadályozza őket. — A legfőbb ok pedig az, hogy ha valakinek meg is van a pénze az építéshez, azt másutt jobban tudja kamatoztatni. Ha pedig kölcsönre épit, akkor azt is tudja, hogy a mostani viszonyok közt tőkét törleszteni, kamatot, adót, pótadót, biztosítást és mi egyebet fizetni a ház jövedelméből nem igen lehet. De, ha pótadó-kedvezményben részesülne, akkor az építéshez hozzáfoghat, mert nincs kitéve az anyagi veszteségnek. Az indítványozót azonban bizonyára más körülmény is indította, hogy ezt az ajánlatát a közgyűléssel elfogadtassa. Ha Pápán a Főteret, vagy a főbb utcákat nézzük, nem az emeletes házak szépsége tűnik fel, hanem az alacsony, fazsindelyes fedelű házak csúfsága ötlik szemünkbe. Ezt pedig valami módon meg kellene javítani. Ráparancsolni senkire sem lehet, hogy házát épitse fel. Kel! tehát valami utat-módot találni, hogy azt a háztulajdonosok megragadják és házaikat a mai kornak és helynek megfelelően átalakítsák és ez az eszköz nem lehet más, mint az adókedvezmény. A város fejlődését pedig anyagilag és szépségileg előmozdítani, vagy ilyen javaslatokat eló'hozni főleg a tanács van hivatva. Éppen ezért nagyon helyesen cselekedett, amikor a rendelkezésére álló eszközzel iparkodott kötelességének megfelelni. Ha a közgyűlés ezen indítványt elfogadta volna, ezzel nem egyesek érdekeit szolgálta volna, hanem a köznek szükségleteit elégitette volna ki. Mert ha a háztulajdonosok a nyújtott kedvezményt felhasználják, akkor a lakások száma nőtt volna ; amire nálunk igen nagy szükség van. — Előmozdította volna az építési kedvet és ezzel igen sok iparágat foglalkoztatott volna; és igen sok ember napszámhoz jut. Előmozdította volna a beköltözést, mert igen sok szülő, kik gyermekeiket középiskolába küldik, vagy nyugdijasok, állandóan szeretnének megtelepedni, de a lakáshiány ettől visszatartja, őket. A pénzügyi bizottság nem ajánlotta az indítványt elfogadásra addig, mig a csatornázás kérdését meg nem oldják. Ezzel sürgetni akarta azt. — A csatornázás kell a belvárosiaknak ugy, mint a külvárosiaknak a barakkaszárnya. De a csatornázást azzal sürgetni, hogy az emeletesre épülő házaknak adókedvezményt ne adjunk, — nem lehet. Mert a háztulajdonosok számot vetnek a jelenlegi helyzettel és egyszerűen nem épitenek.Marad tehát minden ugy, amint volt. A pénzügyi bizottság okoskodása csütörtököt mondott. — A csatornázás A kucséber. Irta : Sas Ede. I. A nagy étterem villamos lámpái már csak kevés vendégre hintették fehér világosságukul. Lassankint fölkerekedtek az asztalok mellől a virágos szép asszonyok, üde lányok, akiknek arca mind íózsásabb lett a zene édes mámorától és a bortól, amelyben piros ajkuk megfürdött. Dér Flóris azonban, aki egyedül ült az egyik sarokasztal mellé húzódva; nem is látta az eleven rózsáskert virulását, nem hallotta talán a csapongó zenét sem. Homlokát tenyerébe hajtva, tompa kábnlatba merül ve ült és csak akkor eszmélt föl, amikor egyszerre csönd támadt körülölte. A vendégek mind lávoztak és a cigány elhallgatott. A prímás éppen készült, hogy tokjába csukja a hegedűjét. A fiatal férfi odaintette magához a cigányt. Hadd huzza neki kivilágos kivirradtig. Karcsú nyakú üvegeket tétetett az asztalra. S egymásután gyújtott a sötét, vastag pirosvörös szivar-rudakra. Mulatott. De nem ugy, hogy ő maga is vidám nótázásba kezdett volna, amikör a legvigabban, legszílajabban húzta a cigány. Ő csak hallgatta a körülötte tomboló dalvihart. Az ő utolsó éjszakája hattyúdalait . . . Mert Dér Flóris el volt tökélve, hogy ez lesz az ő utolsó éjszakája. Ugy olvasta valami regényben, hogy a tönkre ment földesúr az utolsó százasát oda dobta a cigánynak — s azután főbe durrantotta magát. S azzal vége volt a mulatságnak. Ezt igazán szép halálnak tartotta.Ilyen csinos halált szánt ő magánakis... II. Az árverést délelőtt tartották meg a kissé már rozoga kastélyban, amely szelíden emelkedő dombról nézett a rónaságra, — a régi földesurak boldog birodalmára. A birtokot a szomszéd szeszgyáros vette meg, aki udvariasan (elajánlotta a lakást Dér Flórisnak, ameddig neki tetszik. A kiárverelt földesurat persze semmi féle hatalom nem 'lett volna képes az alatt a tető alatt megtartani. Zsebében a pár százassal, amit a végrehajtó a kezébe nyomott, sietett felülni- a legelső vonatra. De hát hova? Először is a városba. A vendéglőbe. A mámorba. S azután a halálba . . . Mi más is maradna számára hátra? Talán az atyafiai nyakán élősködjék ? Vagy deresedő fővel nyakába varrja magát valami leányzónak, aki hajlandó őt eltartani, csakhogy férjhez mehessen? Vagy pedig sorra járja befoiyásos ismerőseit, hogy dugják be valami hivatalba — amihez voltaképp nem ért, csak ingyen szedné föl a fizetését. Eh I sokkal becsületesebben cselekszik, ha egy darabka ólommal véget vet mindennek. A gazdálkodáshoz ugyan értene. Mikor, átvette az apjától rámaradt birtok vezetését: eleinte szép siker is jutalmazta fáradozását. De aztán elragadták a nagyúri élet szenvedélyei. Most már visszatérne az ekeszarvához. De hát most már egy barázdája sincs, amibe az ekeszarvát beleakassza . . .